Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)

1977-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14. 1977. 2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 I KÖZVETLENÜL.“ f Bálint Imre rovata Vignetták mint irodalom rövidek, mint anekdoták hosszúak. De hogy igazi tortenetek-e, azt nem garantálom. A nagy Goethe a halálos agyán feküdt es haldok­lóit, mi mast is csinálhatott volna? Egy kis legyecs- ke legyeskedett körülötte. Amikor leszállt az orra- hegyere, hogy ott legelésszen, a költő odacsapott es agyonütötte, s azt mondta, németül persze, hogy Hergott nohamál! A történelem szerint ez volt Goe­the utolsó szava. A költő es a legyecske lelke és erre bizonyíték kell, hogy legyen valahol, egyszerre in­dult fel a mennyországba. A költő természetesen parades repülővel szállott, mig a legyecske szegé­nyesen gyalogolt. Így is eppen találkoztak a menny­ország kapualjában, mert Goethével Szent Peter to­vább vesződött. “Maga nekem ismerős”- mondta a költő a le- gyecskének. “En a nagy Goethe vagyok.” “En a Ids legyecske vagyok, amit agyon tetszett ütni. Örülök a szerencsének.” Ezekután világos, hogy kezet nyújtottak volna, ha mint lelkek, lett volna kezük. Mert ha valahol, akkor a mennyországban beke van. Kimondjuk: se­hol másutt. • Itt, nálunk, Amerika e századának egyik legna­gyobb iroja, E.W., csak a kezdőbetűit irom az alanti okokbol, megöregedvén, visszavonult észak New Yorkban levő birtokára, nyugalmas eletre. De a szomszédja egy megözvegyült tűzről pattant magyar menyecske, azonnal megkínálta túrós és almás rétes­sel és folytatta azt palacsintával, borjupórkólttel és egyéb jókkal. A menyecske még nem tudott jól an­golul és ezért magyarul csicsergett az írónak, amire az egy év alatt, esetleg másfél, hogy sokat mond­junk, úgy megtanulta a magyar nyelvet, hogy Pető­fit és Adyt lefordította angolra. Folyékonyan be­szélte a magyar nyelvet, hogy azzal élt éjjel es nap­pal. Sajnos eppen letelt az esztendő, vagy a másfél, s az irő meghalt. A halált bejelentő cédulába a halott- kem a megfelelő rubrikába ezt irta: Halai oka... a magyar nyelv. ,9 A harmadik vignettában úgy a lelkek, mint a ré­tesek es a palacsinták fognak ismét szerepelni. Ez se nem történelem, se nem álom es jóslatnak is bi­zonytalan. E vignetta hősei még élnek és máris lel­kűkről lesz szó. Zavaros, ugye? Nemsokára, hogy meghaltam, felesegem, Julistul is követett. Ez természetes és ez ellen nincs apellata. Az is természetes és gavalléros, hogy előre me­gyek és énutánam az asszony. Szent Péter piros bár­sony szőnyeget terített a mennyország kapuja ele, úgy fogadta Juliskámat, mert a nagyktínyvben egész oldal foglalkozik dicsérve az almás, túrós es meggyes réteseit. “Te vagy-e lanyom, a rétesek királynője?”- kér­dezte Szent Péter és folyt a nyála. “Nem voltam királynő, Szentatyam” -mondta Ju­liska szerényen, - “csak a csampion.” “Mindegy. Te sütötted a legjobb almás, túrós és cseresznyés reteseket.” Juliska közbevágott:“Faragó Zsiga a káposztá­saimat is szerette.” “Jokor jössz. A jó rétesszakácsokat mindenütt es mindig lehet használni. Majd sütsz...” Juliska közbevágott: “A hozzávaló a fontos, Szentatyám .bácskai nullás liszt, hazai túró és akkora meggyek, mint a dió es...” “Lesz lanyom minden.” Es Szent Péter azonnal megbízott egy szakállas angyalt, aki nem nezett ki angyalnak, hogy repüljön le Magyarországra, persze álruhában, es hozzonfel mindent, amit Juliska dik­tál neki. Igazi vaníliát, friss meggyet lopjon a fáról és Amerikába repüljön pippin almáért. /Mi az egy angyalnak?/ Addig is,amig megjön ez a szakállas angyal “Take it easy” mondta az öreg. “Ráérünk, itt nincs mit az időhöz kötni. Itt nem lehet sietni, mert vajon hova is mehetnénk innen?” Juliskám sütött is almas, túrós és meggyes rétest, flusszpapir vékonyságú volt a tészta, kövérre duz­zadt a tölteléktől és elolvadt a szentek szájában. Egy szem meggy. legurult Szent Péter szakállába, /Ajánlom is a szentképfestőknek, hogy ezután Szent Pétért meggyel a szakállábán fessék./ Amint illik, bar nem szívesen tette, megkinálta Szent Pe­ter az Úristent. Úristen azonnal érdeklődött a réte­sek szakacsa iránt és igy történt, hogy Juliskám a színe ele került. Miután agyba-fóbe megdicsérte, ekeppen szólott az Ür: “Barmit kivanhatsz, egybeli kislányom...mega­dom, mert tehetem. Utóvégre is én vagyok az Úris­ten.” “Egy a kivánsagom-mondta Juliskám - hozassa fel a pokolból Imrémet, hogy itt is együtt legyünk.” BIHARI SÁNDOR A látóhatár élén táncoló Honnan jön ez a látóhatár élén táncoló? Ez a feszes vádlijú tevékeny? Ez a gömb-hullámokat hordozó­ringató? Ez az eleven-szülő szerkezet? Apátián kölyke az ország. Ez Balassa Bálint nyergéből szállt le. Ez Ady Endre szemében, ujjai közt éjszakázott. Ez a sínekre lefeküdt József Attilával. Ez mindig ott volt. Ennek a pendele zászló. Lelobog róla, mikor a kereszt-utcák hóna alatt álldogál. Mint a gesztenyesütők. Mint a kurvák. Útjelző táblák. Hír nagybetűi. AJÁNDÉKNAK Lutheran István verseskötete 260 verset tartalmazó, 162 oldalas könyv szép kötésben kapható Ara: $ 4.­Lutherán Tstván versei visszatükrözik gyermekkorát, ifjúságát, hazaszerete­tét, életének küzdelmeit. Nem hiányozhat egyetlen magyar csalad könyvtárából sem ! Megrendelő szelvenv: »»»»«■»a*»«**»****»****»-»*»»«» «•»*•»****«» Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York.N.Y. 10003 Megrendelem Lutherén István versesk'ótetét NÉV:...............................................;.......... CÍM:................................................................ Város:............................Állam:...................... Zipcode:.....,................ I i Denes Géza: Csattanói kalani Két kislány igyekszik át a varos főtérén. Az e- gyik izmos, szőke, a másik vékonyka, barna. Szepek, csinosak. Munkából jönnek. Műszak után estébe nyúló iskolába járnak. Céljuk: a munka és a tanu­lás. Komoly beszélgetésük is ezt tükrözi, mert a munkavezetőről, Katóka tanárnéniről, a számtan­példa megoldásáról szól a téma. A tér túlsó oldalán betegesen sápadt arcú, vékony nyakú fiatalember őgyeleg. Enyhén elálló füle jó támasztéka zsíros hajfürtjeinek, amely hatul belelog az ing gallérja alá. A párjával sétál, aki majdnem úgy fest, mint ó maga, csak azon az ing fölött női pulóver rikit. De fiú az is. Sápadt, vékony fiú. Csak a nadrágjuk el­ütő: egyiken lakájnadrág feszül, másikon csak úgy lobog az amerikai tehenésznadrag. Hiába, nálunk most a FARMER a divat. A fiuk szeme egyszerre tapad a tér túlsó felere. Összeneznek. Gyerünk. A- hol a hirdetőoszlop áll, utói is érik a lányokat. Ut­cai ismeretséggel próbálkoznak, hol arrogáns durva­sággal, hol szépítő dicsérgetéssel. Biztatják is egy­mást a merészebb hangra, de a lányok figyelemre sem méltatják ókét. Erre erősödni kezd ja moleszta- las. —Gyertek velünk! ilyen csiniknek jo krapekokra van szükségük! Szorosan közrefogjak a lányokat, azok pedig kénytelenek megállni. —Hagyjanak bennünket. Iskolába megyünk, esti tanfolyamra járunk. Ebben a pillanatban a hirdetőoszlop árnyéka megmozdul. Vagyis az árnyékban mozog valami, vagy valaki. Inkább valaki lehet, mert félig kilép az árnyékból, azután visszahúzódik. Szolgalatos rend­őr. Összehúzott szemöldökkel figyeli a fejleménye­ket. —Lányok, ne kó’nyörogtessetek magatoknak. Gyerünk a presszóba. A rendőr megsimitja gombos orra alatt virgonc kis bajuszát, s várva a pillanatot, a hirdetőoszloppal takartatja magát. —Mar kertem magukat, fiuk, nem ertettek? -jön ki a béketürésből a kis barna vékonyka lány. —Az ilyen alakok könnyen kaphatnak egy po­font, hogy észhez térjenek - szikrázik a kis izmos, szőke. —Azt szeretnem en látni! Na gyerünk a presszó­ba, csinibabák! —Fogd csak!- A kis izmos, szőke aktatáskáját társa kezébe nyomja. A rendőr a hirdetöoszlop mögött megmozdul, már lépne is ki, amikor hallja a csattanást, majd azt látja, hogy a tehenésznadrá- gos utcahös három és fél bal sasszet csinál a járdán, mig egyensúlyát visszanyeri ismét, aztan irulva el­párolog a téren a társa után, aki mar a túloldalon fütyorészve sétálgat, mintha semmi sem történt volna. A szőke kislány zsebkendőjébe törli bepisz­kított kezét, visszaveszi könyvvel teli aktatáskáját, hóna alá vágja, belekarol a vékonyka barnába es tüzes szemmel, magabiztosan továbbmennek. E pillanatban a főtéren az ostornyeles lámpák fény be pattannak. A rendőr szája szögletében egyetértő mosoly buj­kál. Kisétál a jardára, a villanyfény ala, úgy néz a távolodó két lány ka után. Ez aztán asszonynak va­ló- gondolja magában, miközben jobbról is, balról is podörit egyet gombos orra alatt virgonc kis ba­juszán.

Next

/
Thumbnails
Contents