Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-10 / 43. szám
Thursday, Nov. 10. 1977. tűk üzeneteteket es azt közöltük azonnal az egész amerikai magyarsággal. Üzeneteteket, hogy veritek a fasizmust es győzelemre viszitek zászlótokkal az egesz világ szabadsagának és demokráciájának ügyét. Határtalan önbizalommal, a nemzetközi szolidaritás legyőzhetetlen erejével tölt el bennünket ertesitéstek hogy vállvetve harcolnak ott veletek együtt a haladás hívei, köztük a magyar testvéreink is innen es Europa minden országából, egy nagy gondolat korul csoportosulva: “megnyerni a háborút, kiverni a betolakodottakat és a spanyol nép szamára egy, a szabadság eszmén alapuló kormányzatot kiküzdeni”. A ti harcotok a mi harcunk is. A ti harcotok a “meglancolt magyar ikertestvéreitek” harca is, az elnyomás, a fasizmus, a háború ellen, a békéért, az amerikai magyar és minden népek szabadságáért. REV. GROSS A. LÁSZLÓ : MAGYAR NAGYPÉNTEK 1944. április Magyarorszag most megy keresztül a Nagypéntek szörnyű tapasztalatán: keresztre szegezték a saját fajtájának Judasaival szövetkezett poroszlók. Hunnia is felkiálthatna: Eli, Eli, lama sabaktani? (Én Istenemben Istenem miért hagyál el engemet?) És Isten most sem felel, mint ahogy nem felelt ama másik Nagypénteken... De feleltek az elemek: És ime a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada: és a főid megindula, es a kősziklák megrepedeznek, és a sírok megnyilanak, és sok elhunyt szentnek a teste feltamada. És kijővén a sírokból, bementek a szent , városba és sokaknak megjelenének”. (Máté 27-15) Magyarországon is földindulás lesz hamarosan... A fold nepe megindul feltartózhatatlanul: puszta öklével szét fogja hasítani a zsarnokság szikláit, pozdorjává zúzza a feudális rendszer sérthetetlennek hitt erősségét, végighasitja a hamis tradíciók, hamis tanítások kárpitját, amely csak arra volt jo, hogy elfedje előle a verforralo valóságot és gondoskodni fog arról, hogy Judásait ugyanaz a vegzet várja, amely az első Judásnak jutott... A harminc ezüstöt pedig — ha lesz ra idejük- és módjuk — ezek az árulok is az “Uj Rend” főpapjának az arcaba vághatják, mielőtt szégyenteljes sorsuk beteljesedik felettük. “A HOLTAK INTENEK” A nácizmus több volt egyszerű tomeggyilkossag- nal. A nácik, akiknek most egyre-másra bocsátanak meg és kegyelmeznek meg a nyugati zónákban, a lélekgyilkosságot fejlesztették rendszerre. Akit már be lehetett fogni kényszerrel fogolytarsai meggyil- kolaísának munkálataiba, annak ellenében, hogy ide- ig-oraig ezzel “megmenti eletet”, annak a nácik, sátáni módra, mar a lelket gyilkoltak meg, attól mar emberségét vették el. Ezt a lidércnyomást nem lehet elhessegetni. Itt vagyunk, akiknek anyját, testvérét, gyereket gyilkolták meg a haláltáborokban. Itt vagyunk és ha már tudjuk is, véletlen, hogy helyettük nem minket tereltek a gazkamrakba; tudnunk kell, miért vagyunk itt, másként a mi életünknek sincs se e'rtel- me, se célja. Másként élőhalottak vagyunk. Úgy kell cselekednünk, hogy cselekedetünkkel segítsünk a felszabadult nepeknek e borzalmak megismétlését megakadályozni. A holtak intenek minden élő embert, ennek a legszentebb kötelességnek teljesítésére. Brandt Vilmos Írása 1946. “MINDIG VISSZA VÁGYTAM” Magyar lövő 1945. márc. 15. Sajnos, engem is oda sodort a sors, hogy menekülnöm kellett a hazámból. Hej pedig de szerettem volna otthon maradni és ott élni. Mindig vissza- vagytam és soha nem tudtam elérni azt az időt, hogy vissza tudtam volna menni egy valamilyen olyan társadalomba, hol emberi életet élhetnék. Most bontakozik ki, amiért harcoltam 30 évig, valamilyen jobb kor, de most sem erem el, mert 60-hoz igen közel állok. Itt öregedtem meg, itt polgárosodtam meg, itt neveltem fel a gyerekeket. — Most itt szol a nóta, “Itt élned és meghalnod kell”. Az en részemről en minden,a mar 100 holdnál nagyobb birtokot kollektívába szerveznem és azokat a cselédeket tulajdonosává tenném a birtoknak és azonkívül a kieső földnelkülieket és zselléreket hozzájuk csatolnám mindenféle joggal felruházva, egyenlően. Borona Imre. 48 EV UTÁN ISMÉT OTTHON Magyar Jövő 1949. 1948-49-ben egy evet töltöttem az uj, demokratikus Magyarországon, ahova 48 évi távollet után látogattam vissza. Amit a magyar nép és kormánya ezideig alkotott, a csodával határos. Vannak olyanok is, akik sóhajtva mondjak: “Csak az oroszok ne volnának Magyarországon!” Hát bizony én nem láttam otthon oroszokat sem a városokban, sem a falvakban. Annál többet láttam halotti emlékművet az elesett orosz katonák névsorával, akik életüket adták azért, hogy felszabadíthassak Magyarországot es a magyar népet évszázados ellenségétől. Árokszállási T. A MUNKÁS BETEGSEGELYZŐ VÉDELMÉBEN Magyar lővö 1951. Miért szálka a szervezetünk a reakció szemeben? A mi intézményünk egyike a legszüa'rdabb testvéries betegsegélyzőknek az országban. Soha semmifele visszaélést nem fedeztek fel nálunk. Mi nem jártunk az RFC-nel kölcsönért, mi nem küldtünk mink kabátot a feherházi titkárnőkhöz, nekünk nem voltak kapcsolataink sem Frank Costelloval, sem Joe Adonis alvilági vezérekkel. Rendőröket sohasem vesztegettünk meg. Semmiféle kapcsolatunk sem az alvilággal, sem a túlvilággal, egyedül a tagságunkkal, a tagság érdekeivel. És mégis szét akarjak zúzni szervezetünket, amelyben testvérként működik egymás mellett 160 ezer amerikai munkás vallasra, fajra, politikai megyózódésre való tekintet nélkül. Miért? Megadom a választ. Azért, mert a mi szervezetünk tagjai es vezetői túlnyomó többségben a béke mellett hallattak szavukat. Azért, mert mi sohasem csatlakoztunk a háborús uszítok táborához. ^ Ezért a reakció megnyitotta az alvilág mocsarait es előhúzta azokból közismert hüllőit, spicliket, besúgókat es velük akarja bizonyitani, hogy felforgatok vagyunk. Amikor Kossuth Lajos 1852-ben partra tette lábat Amerikába, első beszédében Staten Islandon a következőket mondotta: “Nincs nagyobb bizonyítéka egy ügy igazságának, mint amikor ellenségei nevetséges kifogasokkal hozakodnak elő, hogy igazoljak szennyes érdekeiket.” Ehhez mi hozzátesszük, hogy nincs nagyobb bizonyíték ügyünk igazságára, mint az, hogy a reakció spiclikkel próbálja igazolni a Testvériség ellen indított támadásának jogosságát. Azok, akiknek ilyen szövetségeseik vannak a mi ügyünk ellen, önmagukat Ítélik el az utokor itélo- széke előtt. * t Fodor Nagy Árpád A BEVÁNDOROLT MUNKÁSOKRÓL Magyar Jövő 1951. A magy arság nagyobb tömegekben csak a 70-es , években kezdett szállingózni a közepnyugat fele. Az első s a későbbi magyar bevándorlók legnagyobb részé nincstelen földmunkás volt. A tanult iparosok megrekedtek a keleti városokban, mig a tanulatlan munkásokkal megtöltötték a pennsylvaniai bányákat s ahogy a Közepnyugat is kezdett eliparosodni, Cleveland, Columbus, Cincinnati, South Bend, Gary és Chicago terebélyesedő gyárai állandó munka ígéretével csalogatták a hajókon egyre özönlő bevándorlókat. A 80—90-es években hullottak a bevándorolt magyar munkások (mint a legyek a közepnyugati gyárakban. Munkásvédelmi intézkedések nem voltak. A tanulatlan magyar földmiveseket a legnehezebb munkára használták fel. Sokan közülük napi 12 órát álltak a nagy vasgyárak köszörűi mellett. Egész nap szállt a por, megtöltötte a tudót. Legfeljebb ha két évig birta egy ember. Beszeltem eggyel, aki azon ritka, szívósak közé tartozott, aki kibírta, aztan javított a helyzetén és visszafordult a földhöz; így beszélt: “Az Oliver gyárban (mezőgazdasági gépgyár South Bendben) térdig vizben álltunk. A kószörüko nagyobb volt, mint az ember. Egész nap szikrázott az ekevas, a por meg vastagon ült a ruháinkon es az arcunkon.” Az első bevándorlók legnagyobb része igen rövid ideig élvezhette Amerika vendégszeretetet. A helyzetük csak a munkásmozgalom és a szakszervezetek lassú fejlődésével kezdett javulni. A magyar munkásság ezt hamar fel is ismerte s nagyresze az elsők között volt, akik csatlakoztak az akkor meg gyermekcipőben jaró szakszervezetekhez. Holló Jenő i A BEKÉÉRT 1951. május 29. Hazánk hagyományos ünnepen, Memorial Day napján az amerikai nép kegyelettel adózik nemzetünk hősi halottai emlékének. Az idén amerikai fiuk vére hullása, egy ország es népének leírhatatlan pusztulása és az atomháború felé sodort világ agóniája ad éjféli keretet az Emlékezés Napjának. A történelem, a maga jó idejében meg foga hozni Ítéletét arra, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy hat évvel a minden idők legnagyobb vé rontása után az emberiség ismét háború felé sodródik De, mi, akik élünk, nem várhatunk az ítélethirdetés napjáig. Nekünk adatott a feladat, hogy a békéért folytatott munkánkkal értelmet adjunk azon milliók és tízmilliók hősi halálának, aldk azért áldozták fel magukat, hogy tartós béke legyen a világon. Csak ezzel a harccal szentelhetjük meg dicső emléküket, csak ezzel teljesíthetjük kötelességünket. hazánk, népünk és az emberiség iránt. ©.-AMERIKAI MAGYAR SZÓ —
