Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-10-27 / 41. szám
Thursday, October 27, 1977, AMERIKAI MAGYAR SZO LAKATOS MENYHÉRT: Furcsa história A kis, alacsony termetű Kakun- da nem tartozott a legszebb lányok közé, valahogy mégis neki volt a Legtöbb csodálója. Sok szóbeszédre, sok irigy vitára adott alkalmat, de ha megrakott batyujával ellépkedett a jobb sorsra áhítozók csoportja előtt, mindig rajta feledték a szemüket. Kakunda ügyességét, vagy ahogy a telepi cigányok mondták: hárnyékságát hét falu ellen is megcsodálták. Sokan kétségbe vonták a tisztességét, de azt vitatkozás nélkül elismerték, hogy amíg mások azon töprengenek, hová, merre tegyék a fejüket, addig a kis Kakunda térül-fordul, és mindig úgy megy haza. mint akinek valahol egy kifogyhatatlan éléskamrája van. Egyszóval olyannak nézték, hogy aki őhozzá köti a lovát, annak nem esik porba a kenyere. Büszke is volt Zoga a lányára, úgy járt-kelt a cigánysoron, mint a falusi bíró. Ami igaz, az igaz, módjában állt. Két tőről-metszett lipicai kanca ott ropogtatott a putri végénél, olyan dorozsmai szekérhez kötözve, amilyen az igazi bírónak sem volt. Így aztán nem csoda, ha a többit megölte az irigység, hisz némelyiknek felkopott az álla az éhségtől. Zoga meg a bajuszát is zsírral kente. No, menne már férjhez a lánya! — óhajtották. Majd lejjebb adja 6 is a nagy büszkeségét. És mintha az irigyeknek akarna kedvezni a szerencse. Zogáékhoz kérő érkezett. — Hű, az áldóját! — örvendeztek a cigányok. — Nemsokára mgykanállal eszünk! Aztán híva-hívatlanul ott téblá- | boltak a Zoga kunyhója körül,, senki nem akart lemaradni a vásári ceremóniáról. Kakunda irulva-pirulva végig-. mérte a legényt, majd otthagyta a lánykérőt, mert a régi szokások úgy tartották rendjén, hogy a lány tartsa magát távol, amíg az egyezség létre jön. Bár mindenki tudta, hogy nem a véletlen hozta lánykérőbe kancsal Nuszit. Zoga vásárokat járó ember volt, kevés valamirevaló cigány akadt a környéken, akinek ne tudná, hányadán áll a bugyellárisa. A Nuszi apjával együtt gyere- keskedett, együtt legénykedtek, aztán barátok maradtak akkor is, amikor kit-kit a maga gondjával, bajával más irányba fújt a szél. A régebbiek úgy beszélték, hogy szegről-végről rokonok lennének, no de három falu ellenében már jó távolinak számít. Aztán az is örök rejtély maradt, hogy Zoga honnan vette ezt a lányt, hisz a cigányok emlékezete szerint soha nem nősült meg. Sajnos ebben a világban a kis vagy nagy dolgok mindig olyan furán keverednek egymással, hogy a szétválasztásukat meg sem próbálták. Kancsal Nuszi is úgy'volt vele, ha jó a csirke, nem számít, mi költötte, tyúk vagy kappan, az a fontos, hogy jól kaparjon, és éljen meg a szemétdombon is. Hát ebből a szempontból a kis Kakun- dát nem kellett félteni. De a kancsal fiú sem látszott alábbvalónak. Fényes, hosszú szárú csizma feszült a lábán, aztán a lovában csak az irigv talált volna hibát, mert jó fogakkal, ép lábakkal rendelkezett. Igaz, hogy Puszáló nem ezt a lovat ígérte a fia lakodalmára; no de nem kellett félteni Zogát, hogy bordában hagyja a vásznat. —■ Na, ecsém — kérdezte —, hát aztán mit tudsz adni a lányomért! — Lássuk előbb a medvét! — nézett Kakunda után kancsal Nuszi, majd illemtudóan Zoga felé fordult. — Megkövetlek, bátyám, de nem akarok zsákbamacskát venni/ — Nagyon jól feleltél, fiam -e- ismerte el Zoga a bölcs választ. A cigányok nem figyeltek Zoga bólogatására, tudták, hogy rég megkötötte Nuszi apjával a vásárt, és most minden azon múlik, hogy a bandzsa fiúnak mennyire tetszik a lány. Nuszi a pilekalap alól figyelte Kakunda mozdulatait, míg mögötte feszült várakozással pihegtek a cigányok. Az sem volt titok előttük, hogy Puszáló nem fizetségnek, hanem csaléteknek küldte a lovat. Kakunda férfias bátorsággal végigsimította a vinnyogó lovat, megveregette a nyakát, kötőfékénél fogva maga felé fordította, jól a szemébe nézett, aztán eloldozta a kocsisaroglyától. Zoga idegesen húzgálta a bajuszát, de igyekezett talpig becsületes maradni, inkább a szerencsére bízva lánya férjhezmenését, mintsem kitegye magát a cigányok szájának. hisz nem lovat árultak, hanem lányt. Kakunda megkötve Nuszi lovát az udvar hátulján búsuló fűzfához, az istállóvégtől felnyalábolt egy öl száraz szénát, majd bőségesen meglocsolta vízzel, és a ló elé tette. A cigányok meglepődve egymásra néztek, mint akik ördögöt látnak. Csak Zoga szája húzódott mosolyra. Előbb kancsal N'jszira nézett, aki elégedetten bámult Ka- kundára. majd haragot színlelve rászólt a lányára. — Miért pocsékolod a vizet, Ka- kundám, nem tudod, hogy messze van a kút? — No, akkor fojtsam meg a cigányember lovát, hé? — förmedt az apjára. — Hát nem látod, hogy meg van benne állítva a keh ? Bizony nagyon sokan nem látták, csak akkor, amikor Kakunda torkon ragadta a lovat, és köhögésre kényszerítette. — Na, Nuszi — bólogatott elismerően a vén csipás Jankó —, jó helyre teszed a gatyádat. Nagyon messze földeket kellene bejárnod, amíg ennek párjára találnál. Nuszi mosolygott, aztán mellénye zsebéből kiemelte hatalmas, harmonikaszerű bugyellárisát. előkotorta a ló pakszusát, meglobogtatta, hogy minden lássa, és átnyújtotta Zogának. — Megvettem a lányodat. Vidd ezt a bagót a vásárra, és az árából vegyél húst, bort! Hadd tudják meg a cigányok — mutatott maga köré —, hogy nem akárki vette el a lányodat Kakunda nem akarta magát másnak tüntetni, tudta, hogy a huncutságot a vak is meglátja, hát akkor hogyne látná meg Nuszi! Nagyon sokan csapták Kakundá- nak a szelet, de olyan igazán egyik sem tetszett neki, mint a kancsal legény. — Ez igen — dicsérte az apja ízlését. — Asszony legyen a talpán, aki ennek a szeméből kinézi. hogy mire gondol. Zoga kétszeresen boldog volt, egyszer mert busás árat remélt a lányáért, másodszor hogy Kakun- dának is kedvére választott. Így aztán igyekezett mielőbb túladni a kehesen. Szép, nyárias ősz volt, a szorgalmasabb gazdáknál már megforrtak a borok, és a megbízhatóbb cigányok részére hitelben is áruba vetették a csigért (csigér=kisaitolt szőlő, cukorerjesztésű bojr utánzata). Jó lakodalom ígérkezett. Zoga két borjút vágatott, és a pacalját azon nyomban kondérba vetették. Korán reggel finom paprikás - illat árasztotta el a telepet, ami kimozdította vackából a félholtat is. Aztán ki-ki a maga módján igyekezett ünneplő formát ölteni, nehogy szégyent valljanak a vendégségbe érkező idegenek előtt. Mert volt még eladó lány bóven. Vidám ricsaj, cifra sürgés-forgás költözött Zoga házatájára. Hangosan kotyogtak az üvegek és még hangosabban a dajdajok, a murcis csigértől magasra szökkent a jókedv. Csak a gyerekek tartottak ki a kondér mellett, ugrottak minden füttyentésre, vizet, fát hordtak, egy-egy óvatlan pillanat-., ban meg-meghúzták a gazdátlan borosüvegeket is, aztán strázsálták tovább a fortyogó pacalpaprikást Ám ahogy kivették belőle a részüket, alábbhagyott szorgalommal elvegyültek az éneklő táncolók között Gyorsan elröppent a délelőtt és vele együtt a bú, a gond, helyében égig csapott a jókedv. Színes szalagokkal felcicomázott lovas futárok hozták a hírt. hogy a falun túl már látni lehet a vőlegény tarka kendőkkel díszített vendégseregét. Kakunda izgult, de egy-egy kedves mosollyal igyekezett megajándékozni azokat is, akikről szemmel láthatóan lerítt az irigység. Náluk sem volt másként, mint bárhol, minden koszos malacnak akadt egy dörgölőfája, ám jól férjhez menni ebben a világban is ritka madárnak számított. Ezért aztán mondani sem kell, hogy a sok szerencse és fürtös jókívánság mögött mennyi minden rejlett még. Amióta kancsal Nuszi kezet adott Zogának, nem akadt olyan nap, hogy Kakunda kétségbe vont tisztessége szóba ne kerüljön. Sza- pulták, mint a frissen szőtt vásznat, némelyek azt is beszélték, hogy Kakunda már rég nem tartozik a lányok sorába. No de amikor hús, bor van elég, és a hegedűk sem porosodnak a falon — kinek jut eszébe kis dolgokkal foglalkozni. Jöttek-mentek a lovas legények, hozták a hírt, hogy két táltosnak beillő sötét pej kanca üget kancsal Nuszi lova mellett, felbokrétázva, felszalagozva, ami nem más, mint a menyasszony ára. Zoga eddig sem búsult a lánya miatt, de a hír hallatán sokszorosára nőtt kedvvel sót, kenyeret rendelt, a zenészeket kiparancsolta a telep szélére, aztán poharat, pálinkásüveget fogva a kezében, csendre intette saját népét. Kakunda a sóval, kenyérrel kezében kilépett a tömeg elé, pirult, mint minden lány, aki az álmait teljesülni látja, de türelmesen várt, amíg a násznép hangos zeneszó mellett, díszes, pántlikás fogataival berobogott a telepre. Nuszi megállította a csapatát, szigorú tekintettel megvárta, amíg mindenki elcsendesül, aztán féken tartva 1 a lovát, lassú lépésekkel Kakundához közelített majd mint kit lovastul a földbe cövekeltek, megállt a lány előtt. — Nos hát eljöttem érted — húzta ki magát a ló hátán —, jó pénzt, jó paripákat kínálva apádnak, amiért felnevelt. És ha nincs ellenedre, magamhoz fogadlak, hogy férjed és védelmeződ legyek, amíg hűségedben nem csalódtam. — Szerencse kísérjen, amerre jársz, amerre kelsz, Nuszi! — mondta Kakunda, földre szegezve tekintetét. — Hűségemnek majd te légy a bírája, mert nagy örömet szereztél szívemnek. Nem utasítom el az ajánlatod, hisz magam vágyom rá. És ha szavaid úgy igazak, ahogyan mondtad, a só és a kenyér áldásával átnyújtom neked a szívem békéjét is, soha nem lázadó alázatát. Kakunda lábujjhegyre pipiskédéit, Nuszi felé emelte a sót, kenyeret Hangos tapssal, hegedűreszeléssel jutalmazták a szép szavakat. A lány arcát pirosra csípte az öröm, úgy állt a kör közepén, mint a pálmát tartó angyal. Nuszi keményen, egyenes derékkal ült a lován, megvárva, míg mindenki elcsendesül. Aztán tekintetét a lányra vetette, majd mosolyogva megszólalt: — Soha nem hagylak el, Kakun- dám — nyúlt a kenyér után lassú mozdulattal. Ám a sors nem mindig békéi meg az emberek akaratával, gonoszul belevájja ujját az életünkbe, és nincs szavunk, mert ha ő akarja, hegyek nőnek a pusztán, vagy elmerülnek a tengerekben. Ahogy Nuszi megérintette a kenyeret, a pipiskédé kis Kakunda véletlenül akkorát durrantott, hogy a kancsal Nuszi lova lehúzott füllel rúgásra emelte a lábát. A körülöttük álló cigányokban szinte megállt az élet. Kitágult orrlyukakkal belészagoltak a levegőbe, csak akkor ocsúdtak fel dermedtségükből; -amikor • a -lány ke- - zéből kihullott a só és a kenyér. Tekintetüket a földre erőszakolták, fogaikat ajkukba vésték, hogy se szem, se száj ne tanúskodjon a fülnek. Hallgattak, olyan létt a nemrég dorbézoló tömeg, mint ahonnan a vihar elsepert minden életet. Kakunda porig megalázottan állt, földbe gyökerezve, még mindig Nuszin tartva ijédt tekintetét, aki dühös mozdulatokkal letépte lovairól a tarka kendőket, megfordítva vendégseregét, hatalmas porfelhőt hagyva maguk után, elrobogtak. A cigányok egymásra néztek, majd Zogára, aki a putrija falához támaszkodott, szájára emelte a pálinkás bütyköst, nyelte az erős szilvapálinkát, amíg ki nem hullott a kezéből, aztán összerogyott. Némán magukba merülve szétszéledtek a putrik között. Kakunda még ott állt, csak duzzadt keblein látszott az élet. Aztán keserű mosollyal arcán elindult a kunyhójuk felé. Eszelősen rámeredt a gőzölgő kondérokra. fát dobott a hamvadó tűzre, majd felemelt a húsvágó tönkről egy hatalmas disznóölő kést. arcán kárörvendő mosollyal sziszegni kezdte a foga között — No, ha te elhúztad az én lakodalmi nótámat, én is elhúzom a tiedet! Lekucorodott a tűz mellé, földhöz támasztva a kés nyelét, lassan, minden jajszó és sziszegés nélkül ráereszkedett. Késő este vették észre Kakunda bosszúját, amikor már rég nem volt benne élet Éjféltájt lehetett, amikor Zoga kábultan ébredve bement a putriba, azt hitte, hogy még mindig áll i a lakodalom. — Hol van, Kakunda? — követelte botladozó nyelvvel. I A cigányok csendre intve odavezették a putri közepén kiterített, ■vértelen lány teteméhez. Bámulta egy. darabig, amíg & komor bólo- i gatások megértették vele a történ- : teket, majd kiomló könnyei alatt ugyanaz a mosoly jelent meg, mint amikor eladta Kakundát. — Uram! — fohászkodott összekulcsolt kezekkel. — Köszönöm | neked, hogy megmentetted lányomat az örök gyalázattól. ILLYÉS GYULA A tihanyi templom-begyen Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mehnyi Balaton, tavasz, hegyorom! Alig tudom magamba szedni. f S egyszerre elszomorodom. Szeretném — azért, hogy te is nézd — szemembe tenni szemedet. Magányba zár,, fojt, fáj a szépség, ha nem együtt látom veled. Nem nézed, amit én, — ez is fáj; semmi se jó már nélküled. Szeretném a szívembe tenni J lüktető, élő szívedet. Mennyi szín! Nem tudok betelni. Mekkora távlat! Mennyi fény! Szeretném, szeretném, ha lennél tetőtől talpig ón! WEÖRES SÁNDOR Tavaszi virradat Kakas kukorít, hajnal kivirít, a réti rigó dala röppen, arany-bivalyok gerince ragyog márvány-eres égi ködökben. Ma ládd: a liímes föld, láng-habos ég csak láz-tünemény, csak híg buborék, széthull, tenyeredbe csöppen. A lábadon itt topánka szorít: ez a föld! a gyökér-ölű erdő! a homlokodon kék pántlika fon; ez a menny! a fejedre tekergő! igaz csak a szív, a kalitka-madár, kit féltésed vasrácsa bezár: ha elszáll, vissza sosem jő. SZÜTS LÁSZLÓ Vers a teherautókról Nézem a teherautókat, ahogy egymás mögé sorolnak, ahogy sürögve és forogva jönnek-mennek hosszú sorokba; hatalmas morzsáidat cipelnek, saját súlyuknál nagyobb terhet, lankadatlan nyüzsgéssel; végig az utca tőlük feketéllik, az utca, ez a hétköznap reggel, kő-halmokkal és vas-füvekkel, Nézem a teherautókat, lakóit egy nagy hangyabolynak, példáit az igyekezetnek, ahogy csaknem egymásnak mennek, ahogy fékezve meg-megállnak, mintha néhány szót váltanának; csápjaikat is mintha látnám, egymást érintve, majd szétválván rohannak egy távoli őszbe, hídon, tereken átvergődve; terhüket elviszik, lerakják, az ember-alkotla gép-hangyák. ’- 9
