Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-24 / 8. szám
Thursday, Feb. 24. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZO 110 éve BAN ZSUZSA Őscirkusz a Városerdőn A Niagara-mutatvdny „pótembere” Giuseppéból József MÁRVÁNYOS HÁZ Egy Ids del-olaszorszagi falucskában 150 evvel ezelőtt latta meg a napvilágot Giuseppe Baroccaldi. Amikor felcseperedett, a mindig vidám es masokat es szívesen mulattató fiatalember elszegődött bohócnak egy vandortársulathoz. Eletetlek sorsdöntő órája volt, amikor — jó néhány évvel később — egy párizsi artistakávéhazban megismerkedett Blondini- val, az akkor mar világhírű koteltancossal, aki 1860-ban elsőként sétált át a Niagara vizeséseo, egy szál ki feszitett drótkötélen, bekötött szemmel, partnerevei a nyakában. Lelegzetelállitó mutatványát — szerényebb körülmények között — szerte a világon megismételte, igy Budapesten is, a regi — azóta lebontott — margitszigeti víztorony és az írgalmasok korhaza (a mai budai Reuma kórház) között kifeszitett kötélen. Blondini Párizsban uj “nyakabavalót” keresett, mert elózó partnere váratlanul elhunyt. Baroccaldi, aki éppen szerződés nélkül csellengett, az első szóra vállalkozott a nyaktörő mutatványra. Eleinte minden jól ment, de Bukarestben Blondini megingott a kötélén, s Giuseppe a porondra zuhant. Lábat törte, amputálni kellett. így hat búcsút mondott főnökének, s elindult hazafelé. Útközben el- vetodött Pestre is, ahol akkoriban külföldi vándor- cirkuszok szórakoztatták a nagy érdemú közönséget. Többnyire a Lövölde téren és a mai Tudományos Akadémia mögötti területen verték fel néhány hetre sátrukat. No, meg a Városerdőben — a mai Városligetben — a pesti aranyifjak, szabadságos katonák és “dézsatündérek” kedvelt szórakozóhelyén. Baroccaldi jó érzékkel felismerte: ezen a szép helyen erdemes lenne valamit csinálni. Installációt irt hát Pest város tanácsának, melyben engedélyt kert es kapott is cirkusz létesítésére. S 1067 tavaszán, egy csupán kötéllel körülkerített réten, megnyílt Magyarország első állandó “szabadtéri” cirkusza. A vállalkozás bevált: Giuseppe, azaz a most már magyarul is szinte folyékonyan beszélő Barokaldi József annyi pénzt gyűjtött össze, hogy tiz évvel később felépíthette első, fából készült fedett cirkuszát. Ez lett a magyar artistaművészet bölcsője. Sok, később vilaghirüve vált magyar artista kezdte itt pályafutását. A Barokaldi-cirkusz — a jelenlegi Vidám Park helyen — a második világháborúig működött, de egyre kopottabb népszerűséggel: lassan elcsábította közönséget a fémvázas, 2300 ülőhelyes Beketow- cirkusz, a mai Fővárosi Nagycirkusz elődje. Szerencse a szerencsétlenségben: mennyivel szegényebb lett volna a magyar artistamüvészet története, ha Giuseppe annak idején nem zuhan le Blondini izmos vállairól... Újítsa meg előfizetését! Befejező rész Négyén voltak testvérek es azt a keveset is, ami volt, mindig el kellett osztani. Vart. Gyerekkora óta várt valami csodára, erezte, hogy egyszer bekövetkezik, és először azt hitte, a ferjhezmenes hoz za majd el a változást. Egy szeptemberi délután együtt ült a házaspár a belváros aprócska presszójában. Irén kávét kért és süteményt. Ottó valami töményét ivott. Csütörtök volt, a találkozónapjuk. A fiatalasszony sápadt- nak látszott, ettől a szeme valahogy megnőtt. — Kicsi Éva beteg — mondta. Kibontott egy mokkacukrot es beleejtette a kaveba. — Voltál vele orvosnál? — Ottó cigarettára gyújtott. — Aha... — Irén megkezdte az egyik süteményt. Sirt, hogy nem menjek el ma este, meséljek neki. — Majd mesél anyád... vagy nem akarsz velem lenni!- — Dehogynem... — Irén pillantásában volt valami szokatlan, de talán csak azért, mert a szeme nagyobbnak látszott. — Igyál még egyet — nézett Otto kiürült poharára. — Befütóttem mondta fel órával később a férje már a kocsiban — eleg korán meg kell kezdeni a fűtést az idén. Hogy íren hallgatott, másra terelődtek a gondolatai. — Lehet, hogy otthagyom a kátéeszt, es kiváltom az iparengedélyt, mint a fater. Mit szolnál hozzá? Ezen az őszi délutánon majdnem szerette a feleségét. Máskor eszébe sem jutott megkérdezni, hogy erről vagy arról a lépéséről mi a véleménye. Irén csak mosolygott, talán hosszabban, mint máskor tette volna, es most ez is jo volt. — Rendes csaj — gondolta Ottó — nem találnék még egy ilyen feleseget. Mindketten saját fizetésükből éltek, csak a gyerek után fizetett Ottó havonta négyszáz forintot — igy egyeztek, amikor megszületett. Irénen piros szövetruha volt, jól állt neki. A bőre enyhén kreolbarna, a szeme kék, és hogy nem ragasztott magának kontyot, hanem csak olyan het- koznapiasan a hátára fésülte a haját, egész helyes volt. Ottó ezt ezen a szeptemberi délutánon többször is megállapította. Az előcsarnokban mar fel kellett gyújtani a lámpát, egy nagy tükör verte vissza a fényt. Ezen, meg az üres virágtartókon kívül más nem is volt a helyiségben. Az egyetlen berendezett szobába képcsarnoki bútort vett Ottó három eve. Furcsa, merev, magas- hatu székek háncsból font ülőkével, egy széles, alacsony asztal, meg dupla heverő. A falakon körben variápolcok dísztárgyakkal, fából faragott álarcokkal és különféle modernnek hitt börbojtos csón- gettyukkel. A sarokban hatalmas sárga világitó gomb, ezt Pestről hozta Ottó. Irén hallgatagon vetkőzött, kicsi melle, mint az érő barack. A haja előrehullott, amikor lehúzta a harisnyáját. Ottó lekapcsolta a mennyezetvilagitást, csak a sárga gömb izzott a szoba sarkában. — Ne öltözz fel, — mondta a férfi később — csinálok néhány felvételt rólad! Tudod, hogy jól nézel ki? A hasad is egeszen visszament már. Egyik földszinti, lomtárnak használt helyiségből felcipelte a kellékeket. Az ágyra irányított égők szinte sütötték a vézna, mezítelen testet. Később behozta a csomagtartóból a táskát. íren akkor már felöltözve ült az egyik magastámlaju székben. Megtérítettek az asztalon. Ottó valahonnan egy üveget is kerített, ittak mind a -ketten. A villanykályha akkorra már túlságosan befűtbtte a szobát, ki kellett nyitni az ablakot. — Milyen tiszta a levegő — könyökölt a párkányra Irén — jó volna sétálni egyet. Gyerekkoromban szerettem az ilyen őszi estéket. Elbújtam kint a kertben a diófa alatt és hiaba hívtak, nem mozdultam. Úgy kellett megkeresni. Anyám felpofozott és becipelt, de én meg felmarkoltam egy csomo lehullott diófáiévelet. — Hat egy kicsit sétálhatunk — Otto engedékeny hangulatban volt. A házat bezárták. Az utca sötét volt és néptelen, — Tudod mit? Egy kicsit kijjebb megyünk, az erdő felé. Itt- nem érdemes mászkálni, meg aztán kint iobb is a levegő — mondta Ottó es begyújtotta a motort. Az erdő feketén zúgott az út két oldalán es lábuk alatt hersegett a megszáradt level. A hold fényesen világított és mert meg mindig melegük volt, jólesett a csípős, fanyar levegő. De íren nyugtalannak látszott. Alig járkáltak kicsit, be akart szállni megint a kocsiba. Tálán a gyerek miatt ideges — gondolta a férfi es megpróbálta maga ele képzelni a kislányt, de nem sikerült. Csak arra emlékezett, hogy kevéske, csigákba göndörödő szőke haja van. — Hát visszamehetünk, ha akarod — mondta és ö is beszállt. Sikerülni fog — gondolta íren — Nem felek. Az erdő szélénél éleset kanyarodott az ut a varos felé. A kanyar külső-oldalán bokrokkal benőtt, szakadékszerü mélyedés egy helyen, fehér-fekete, alacsony kőkorlát jelezte. Nem is kellett volna akkora erővel megrántani a kormányt. Otto olyan gyanutlan-lazan tartotta. A hatalmas billenésre felsikoltott nem is emberi hangon, és Irén még látta a kitátott száját. Lent egy öreg, magasra nyulott fenyőfának vágódott a kocsi hatalmas reccsenéssel. Amikor magához tért, kint feküdt a megszikkadt, szűrös füvó'n. Felette akkor olyan volt old, mint egy óriási, fenyesre súrolt réztányér. ,~„i<et csend borult a völgyre. Első gondolata az volt, hogy megúszta. — El kellene jutnom az útig — gondolta szédülve és fel akart tápászkodni, de nem tudott. Csak a fejét fordította félre, aztán vissza megint. A márvá- nyos előcsarnokra akart gondolni, a tükörrel, ehelyett a regi diófa jutott eszébe. Belemarkolt a száraz fu'csomókba, mint gyerekkorában a diófa- levélbe. RÉTESHAZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- MBZvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-lg nyitva _ 9
