Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-17 / 7. szám
Thursday, Feb. 17. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZO “WHAT’S HAPPENING TO LABOR.” (folytatás a 4. oldalról) nak, hanem egyenesen reakciósnak tekinthető. A gazdasági helyzet romlása azonban kiélezi az osztály harcot. Ezt még a szakmai szakszervezetek élen állóknak is számitásba kell venniök. A történelem arra tanítja okét, hogy ha a munkapiacon a kinalat kisebb a keresetnél, akkor a munkásság megelégszik a szakszervezeti bérharccal, mint lőfegyverrel, de ha a kinalat nagyobb, tehat több a munkavállaló, mint amennyi állás van, akkor kénytelenek a politikai harc fegyverét is megragadni. Ennek az utóbbinak számos jele figyelhető meg mar ma is. Következménye: jónéhány szakszervezeti vezető radikálizalődik és összeköti tagsága közvetlen gazdasági harcát a nagypolitika égető kérdéseivel. Green arra a vegkövetkeztetésre jut, hogy a 20 millió amerikai szervezett munkás harca dönti el végső soron az előttünk álló korszakjellegét: haladó vagy reakciós lesz-e? Nagy lehetőségek és ugyanakkor veszélyek küszöbén állunk. Forradalmi változások és gazdasági fellendülés egyrészt, fasizmus es uj háborúk másrészt, egyaránt lehetségesek. Nyitott kérdés, hogy melyik valósul meg a két alternativa közül? Kimenetele attól függ nagyrészt, hogy a szervezett munkásság melyik utat választja. Domán István BÁN ZSUZSA MÁRVÁNYOS HÁZ Anekdoták neves orvosokról Emil Coué (1857—1926) professzor lelkes híve volt annak, hogy a szuggesztió és az auto- szuggesztió a kezelés fő elve. Egg alkalommal megkérdezte az egyik ápolónőtől, hogy van a betege. — Nagyon rosszul érzi magát — hangzott a válasz. A professzor azonnal kijavította: — Nem szabad azt mondania, hogy rosszabbul van. Legföljebb azt, hogy a beteg azt hiszi, hogy rosszabbodott az állapota. Néhány nappal később, amikor érdeklődött a páciens egészségi állapota iránt, az ápolónő ezt válaszolta: —- A beteg azt hiszi, hogy meghalt... Liebermann, a kiváló festőművész portrét akart készíteni Ferdinand Sauerbruchról, a neves sebészről (1875—1951). Az orvos azonban megunta a gyakori ülést és türelmetlenül így szólt: — Én a legnehezebb műtéteket is elvégzem két óra alatt, önnek pedig tizenkét alkalommal kell ülnöm, hogy megfessen. — Igen — válaszolta mosolyogva Liebermann —, de amikor ön téved, tévedését elfedi a föld, az én hibám viszont ott lóg majd a falon! Franz Brücke bécsi farmakológus (1908) megkérdezte ,a vizsgán az egyik orvosjelöltet, hogyan adják az adrenalint. Az egyetemi hallgató, ahelyett, hogy azt mondta volna, vcgy injekció, imgy pedig csöppek formájában, ezt válaszolta : — Klipokban adják a betegnek. — Ezzel legföljebb azt éri el, kedves fiatalember — szólalt meg a professzor —, hogy a betegnek sápadt lesz a feneke. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom hogy ERBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek S....................-t Cim: .............................................................. Név: .............................................................. Város:........................... . . Állam: ............ Irén szokta igy emlegetni a műmárvány virágtartók es az emeletre vezető lépcső miatt. Hat szobás volt, a nálunk jelenleg érvényben lévő előírások szerint maximum. Egyébként márványos volt a fürdőszoba is. Használták néha, Irén meg a férje, azon nem túl gyakori alkalmak során, amikor találkozóra mentek a házba. Olyankor szatyorban vittek valami harapnivalót, egy kis italt is — ez magátol értetődik. íren férje a maga módján határozott egyéniség volt, ez abból is kitűnt, hogy a.két nő közül, kik egy ízben meg is tépték egymást miatta — egyik melle sem állt. Pedig az anyja, meg a felesége volt a két gladiátor. így nem csoda, hogy a megszülető harmadik a kislánya sem eVdekelte. Úgy kellett betaszigalni a klinikára. A virágcsokrot, mellyel végül is vonakodva besomfordált a be - tegszobába, Irén anyja nyomta a kezébe a folyosón. íren először meghatottságot érzett, meglátva öt a rózsaszínű szalagocskákkal dúsan telekótözgetett csokor árnyékában, de hamarosan észretért, mert Otto a maga egyenességeben közölte vele, hogy öt idecibáltak, pedig eppen dolga volt. A fiatalasszony akkor ránézett, aztán a szokott csendés hangján azt mondta, menjen dolgozni nyugodtan, cseppet se zavartassa magát azért, mert gyereké született. Otto'n halvány bizonytalanság jelei mutatkoztak: mintha meg akarta volna csókolni Irént, de meggondolta magát. —Na jo, vigyázz magadra, akkor en megyek! — mondta es elindult kifelé a csokorral, de magara ebredt es azt mégis otthagyta. Lerakta a paplan tetejere. — Szegény — mosolyogtak a szomszédos agyak lakói — ugye milyen kedves-buták ilyenkor a férfiak? Irenek hatan aludtak egy szobában. A helyiséghez még egy konyha és a speiz tartozott — más semmi. Azon a balon ott volt az egész család. Irén hajat lakkal kontyba ragasztotta az utcabeli fodrász kisiparos és csak egyszerű, csomagból vett jersey ruhácska takarta vézna testét — alig derékon alul. Már jól benne voltak az estében, és íren csaknem odaragadt a székére, ahonnan eddig még senki nem kérte fel. Ennek dacára elnézően mosolygott és fejet a zene ütemére ingatva nézte a táncolókat. Es akkor. Ottó arrafelé szeretett volna keresztüllábalni az asztalok kozött/valami homályos sarkot keresve, ahol az anyja nem talál rá túl hamar, Kerülgetett, átcsuszkált a székek között, és felszedegette, ami kardigánt, meg székek hátára teregetett ruhaneműt levert — amikor egyszer csak nagyot botlott az egyik szék lábában. Ha el nem kapják, az asztalra hasal boros es szódásüvegek, meg poharak közé. — Bocsánat — nyögte izzadva. Barátságos arcok hajoltak feléje és ott állt a lány is előtte, aki alól csaknem kirúgta a széket az imént. Nyújtotta a kezét hogy tessék, hajlandó táncolni vele. Nyilvánvaló félreértés, de az alkalommal nem lett volna tanácsos kimagyarázkodni, igy hat megindult a tancparkctt fele lavirozo lány után. Amint kiértek a tancolok közé, a zenekar elhallgatott es egy kappanhangu, keskenymellü, ám oroszlánfejű fiatalember népszerűsége boldog hitében vigyorogva nyekeregte bele a mikrofonba, hogy félóra szünet következik. Ottó visszakiserte a lányt es azonnal távozni akart, de leültettek egy székre és teletöltöttek neki is egy poharat. Fél év múlva az ellenkezettől teljesen kimerülve feleségül vette Irént és odavitte lakni magukhoz. Négyszobás házban lakott szüleivel, az apja maszek autószerelő volt, az anyja háztartásbeli. Otto kezdte jól érezni magát házasemberkent, ugyanis a viharok, melyek anyja részéről eddig egyedül az ö fejere csaptak, most egyenesen Irénre irányultak. A két nő naponta összeveszett valamin. Otto a saját nyugalma érdekében nem avatkozott bele, ehelyett hízni kezdett elképesztő iramban. íren csak egyszer kérte a segítségét, amikor az anyósa a tettlegességre vetemedett, de Otto halálosan felt az anyjától, es kitérően azt válaszolta, hogy intézzék csak a dolgaikat egymás között. Altkor Irén — tapasztalatlan lévén — azt hitte, jó megoldás lesz, ha hazaköltözik. Látványosan el- hurcolkodott hat a házból, hazament megint hatodiknak abba az egy szobába. Egy ideig várta, hogy Ottó bűnbánóan crte ión. Néha találkoztak is a városban itt meg ott, de a férfi semmi érdemlegeset nem mondott ilyenkor. Egy szóval se hívta Irént. Akkoriban kezdte a szülei telkéből kihasított házhelyen a márványos házat építeni. íren nehezen mozgott már, de néha elbandukolt oda, kockáztatva, anyósa meglátja valamelyik ablakból és kirohan egy kicsit virtcsaftolni vele. Felajánlotta a ferjenek, hogy beleadja a házba megtakarított pénzét, de az nem fogadott el tóle pénzt. A ház nőtt. A kislány is. Irén összeszedte magát a szülés meg a szoptatás ot hónapja után és elment dolgozni megint, a kicsi gondozását az anyja vállalta. Ottó szülei viszont úgy látták, hogy kedvezően alakultak a dolgok és egyre többször emlegettek a válást; a fiú azonban semmi hajlandóságot nem mutatott erre, mert Irénnel csöndesebb, engedelmesebb feleséget úgysem találhatott volna. Ha hivtajött, vele töltött egy-egy éjszakát, aztán hazament újra az any iához, meg a gyerekéhez. Irénnél senki a világon nem tudott lobban várni. Addig a férihezmenesre vart, most meg a hazra. Éjjelenként arról álmodott. A kertről is, melyet virágokkal ültet majd tele, szép függönyökről, miket majd a ház ablakaiban lebegtet a szel, puha szőnyegekről. Ha elválnak, a ház egyedül Ottóé marad, hisz kimutatható, hogy külön háztartásban éltek az építés idejen és tény, hogy Otto tőle egy fillért sem fogadott el. íren barátnői eleinte enyhe tapintattal kezelték hazassaga témáját, de aztán egyik is, másik is megkérdezte, mikor költöznek már abba a gyönyörű házba? — Majd ha mar minden szög a helyén lesz — válaszolta ilyenkor es ezt el is fogadtak magyarázatul, mert nyilván nem megy ekkora házat berendezni egyik napról a másikra. Irénnek addig mindenből csak morzsák jutottak. (folytatása a kővetkező lapszámban) 9
