Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-17 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ.

Thursday, Feb. 17. 1977.

“WMAT’S HAPPENING TO LABOR.” M» TÖRTÉNIK A MUNKÁSSÁGGAL?

jő A Egész Amerika a “Gyökerek”

GdRJ1 Az amerikai TV történelmében példátlan számú ' I M közönség figyelte szinte lélegzetvisszafojtva Alex wT Haley “ROOTS” cimu családi önéletrajza döbbene- jn tes erejű dramatizált televíziós előadását. Nyolc egy ÍPlmásutani esten 60-90 millió amerikai ült televizió/frtA ^ e^°tt CS ^t£ ^ nemcsa^ Haley Afrikából rabszol- JRf gakent idehurcolt csaladja, hanem a rabszolgaság 'flü I intézményének golgotákkal telt borzalmas történe- \ tét. Miért irta meg Haley ezt a történetet?

i Maya Angelou, a kiváló fekete színésznő, aki a 1 ^ darab egyik főszerepet játszotta, a N.Y. Times szá- I mara irt cikkeben kijelentette, hogy Haley nemcsak « azért töltött el 12 évet csaladja eredete felkutatásá- i ban, hogy megadja a választ a kerdesre; “Miért va- ^ gyök itt?”, hanem főleg a következő kérdésre keresett es mutatott is választ:

“Ha be is ismerjük, hogy minden, amit elmondtam valóban meg is történt, ha be is ismerjük kétszínűségünkét, bunrészességünket, kapzsiságunkat a faji kérdésben, a fontos az, mit fogunk mi amerikaiak tenni a jövőben?”

Alex Haley a TV Guide- nek adott nyilatkozatabar nagyjából a következőkben foglalja össze a “Roots” központi célki

II f |

tüzeset;

“Müveim megírása és meg jelenése óta, feher es fekete polgártársak nagyszámban és mély áterzes- sel tudatnak a mu nyomán lelkűk mélyéből fel- fakado érzelmekre családjuk történetét, eredetet illetően.....

ALEX HALEY

“Az amerikai fiatalságnak jelentékeny részé szenved a gyókertelenség érzésétől. Ajánlom nekik, üljenek le, beszélgessenek szüleikkel, rokonaikkal családjuk történetéről, múltjáról, emlékeiről. Ne hányják el, őrizzek drága ereklyeként kincsként szüleik iratait, levelezéseit, könyveit, származásúkről,szülőföldjükről. Jöjjenek össze rendszeresen, beszélgessenek családjukról. Minden amerikai büszke lehet arra /amivel hozzájárult Amerika e’pitéséhez, egy jobb társadalom kialakításához.”

*****

Öt évvel ezelőtt, tehát kb. akkor, amikor Haley a szenegáli Juffure nevű községben 12 évi kutatás u- tán végre rátalált családja szülőfalujára és könnyezve hallgatta,amikor a falu egyik öregje visszamenve csaknem 200 évre, a nép száján élő hagyomány alapján képes volt elsorolni egész családfáját és felidézni ük-ükapja, Kunta-Kinte történetet, akit 17 eves korában favágás közben raboltak el fehér rabszolgakereskedők ügynökei, magam is tanúja voltam ó - hazai látogatásom alkalmával, amidőn egy magyar származású detroiti tanítónő, Balassagyarmaton a palóc muzeum megtekintése, alkalmával szintén könnyezve rebegte el e szavakat:

’-rol beszel. |

“Végre megleltem gyökereimet” .

E megrendítő, szivbemarkoló jelenetet megírtam a Magyar Szó 1972. szept. 28-i számában. Nincs szándékomban az eset további részleteit felidézni, akiknek meg vannak lapunk régebbi évfolyamai, megtehetik azt. Itt most csupán azt akarom kidomborítani, hogy konklúzióim nagyjából megegyeztek Haley ot evvel későbbi nyilatkozatával. Ezt Írtam cikkem végén:

“Ma sok ezer második generációs magyar érezheti magat hasonlóképpen gyökértelennek Amerikában

......olyanok, akik boldogabb amerikaiak és magyar népünk igazibb barátai lennének, ha nekik is alkalmuk lenne ‘meglelni gyökereiket’..... uj es eddig el sem képzelt lehetőségek és feladatok panorámája tárul fel azok előtt, akiknek szívügye az ó- hazai és a külföldi magyarok közötti kapcsolatok erősítése, mélyítésé

........”

E lehetőségek most Haley szenzációs televíziós drámája és annak hatása következtében meg fognak sokszorozódni, remélhetőleg pozitív értelem ben. Olyan amerikai magyarok tízezrei is fognak most uj átérzéssel tekinteni szüleik, nagyszüleik o- hazai gyökerei, népük kultúrája felé, akik eddig különböző okok következtében nem tettek ezt.

Új próbatétel elé állítja ez a helyzet azon amerikai magyarokat, azon amerikai magyar intézményeket, akik és amelyek eddig Lear királyként szembeszálltak az amerikai magyarok többségének érzelmi áradatával, akik gátat igyekeztek emelni az ameri - kai magyarság és az óhaza nepe testvéri kapcsolata elé. Merjük hinni és remélni, hogy mostantól kezdve meg fogjak változtatni álláspontjukat.

Hulljanak le tehát az idejétmulta mesterséges válaszfalak az amerikai magyarság legszélesebb rétegei és az óhazai magyarság között. A baráti és kulturális kapcsolatok kiszélesítése, kimelyitése uj tartalommal gazdagítana az amerikai magyarság, különösen a fiatalság társadalmi tudatát, éppúgy, mint

SALISBURY, Lemondott Reginaid Cower had ugyminiszteri tisztségéről. 0 javasolta a 18—45 évesek besorozását, hogy hathatósan szembeszállhassanak a gerillaharcosokkal. Fz nagy' felháborodást keltett a fehér lakosság körében, amely lemondásra késztette öt. A fajgyűlölő Smith-kor- mány helyzete egyre tarthatatlanabb. Ha besorozzak a fehéreket, válságba kerül a nemzetgazdaság. Ha a feherek nem hajlandók a hadseregbe lépni, képtelenek feltartoztatni a gerillaharcosokat. Természetesen a feherek besorozasa is csak ideiglenesen tudna korlatok között tartani a zimbabwei nemzeti szabadsagharcosokat.

•

WASHINGTON, D.C. Jonathan B. Bingham, New York demokrata képviselője visszatért Kubából, Bingham kijelentette: “Most van a legjobb alkalom arra, hogy a diplomáciái kapcsolatot ismét felvegyük Kubával.”

í

W Gil Green könyve arra a gyakrai elhangzó kérdésre re igyekszik megadni a választ, hogy' merre halad í az amerikai munkásság? Igazuk van-e azoknak, akik wl azt állítják, hogy az U.S.-ban sikerült kiküszöbölni

I a válságot es a prosperitás-depresszió hullámhegy ^hullámvölgy ingadozása már csak a történelemII könyvek lapjaira tartozik.

V Ezt a nézetet igen sok kiváló közgazdász és y szociológus vallja es igy műveikben Marx osztály- ‘ harc tételet napjaink elavult fogalmai közt emlegetik. Többek között, például, Dániel Bell, a Columbia University szociológusa hires könyvében (“The ^ End of Ideology”) a marxi ideológia véget hirdette, mig a pszichológus Erich Fromm szembeállította a fiatal Marx művet, melyben az elidegenedésről ir, az idős Marx “Töke” c. munkájával, ahol a profit, a kizsákmányolás es az osztalyharc fogalmait tárgyalja. Ugyanis az elidegenedés nem korláto- , zodik a munkásosztályra. Vállalatvezetők ugyanúgy lehetnek elégedetlenek, akik gyűlölik a munkájukat, környezetüket és elvagynak egy idilli világba, mint pld. az egyszerű gépkezelők.

De meg olyan radikális, haladó szociológus is, mint C. Wright Mills, aki kiállt a népi Kuba ügy ének: igazságáért, kétségbe vonta a marxi kizsákmányolás es osztályharc teóriájának helyességét és inkább az értelmiség változásában látta a jövő reményét.

Mindezek az elméletek tükrözik az amerikai elet változásait a második világháború óta. Kétségtelen, hogy az életkörülmények jelentős mértékben átalakultak egy emberöltő alatt. A termelés stagnáló szakaszai jóval rovidebbek voltak, mint a 30-as években és a sztrájkolókat nem az ebhalál reme ösztönözte, ezért a szakszervezetek sem olyan harcosak, mint korábban. A dolgozók jelentős része anyagilag gyarapodott. Ezek azok a tényezők, amelyek az előbb említett nézeteket kialakítottak.

Gil Green viszont számos adatot vonultat fel, amelyek bizonyítják, hogy a dolgozók kizsákmányolása nem szűnt meg a prosperitás évei alatt sem. A fegyverkezési hajsza és a gyarmati háborúk következtében a hadiipar sokkal nagyobb mértékű íejlödése volt a fő tényezője a gazdasági válságok elsimításának.

Ez a háború utáni szakasz most lezárult. A viszonylagos bőség éveit a szűk esztendők követik sokak számára. Akik azt hitték, hogy a hatalmas költségvetési kiadások biztos orvosságai a válság leküzdésének, most megdöbbenve tapasztalhatják ennek hatását az infláció gyors növekedésére.

A tudomány es technológia forradalmi fejlődése, ami uj befektetések forrása és a gazdasági élet fejlesztője volt, most ugyancsak visszaút a munka- vallalokra, mert egyre kevesebb munkáskézre van szükség.

Az újonnan kibontakozó krízis terhe tehát az amerikai néjjre nehezedik. Ez ellen a munkásosztály szervezeteinek kell felvenniük a harcot, de a CIO—AFL jelenlegi irányítói nem vállalják ezt a feladatot. Régóta hirdetik, hogy a munkáltatók és munkavállalók erde ke azonos. A bel- és külpolitikában állásfoglalásuk mar nem is konzervatív

(folytatás a 9. oldalon)

A

. f GVÖKE-m

REKROL