Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-20 / 3. szám

Thursday, Jan. 20. 1977.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

9

KALOCSAI MIHÁLY:

Várakozás

Bágyadt unalom ült a barban. Jóval elmúlt éjfél, és már senki sem tancolt. A zenekar fásult rutinnal játszott, többnyire e'rzelgös, melankolikus számokat, mintegy háttérzeneként, hisz a tűzpiros boxok melyen rég kialudtak a párok, s mar a szétszórt asztalok mellett iddogálo férfiak is bóbiskoltak.

A bárpult magas ülőkéjén, magányos férfi ült. Kezében vastag, henger alakú pohárban, a dupla cseresznyeben, jégkockák vergődtek. Lassan, kortyonként ivott. A fiatal, szőke mixernő lusta mozdulattal végigtörölt a pulton, s futólag szemiigyre vette a hallgatag vendéget. A férfi pohara, pont akkor koppant a fekete dekórlemezen, s tekintetük egy pillanatra összekapaszkodott. A mixernő pillantása, a törlés lendületével, továbbsiklott, testevei a polcok fele fordult, de félúton lelassult a mozdulat. Valami furcsát érzett. Valami különlegeset vett észre, de meg nem tudta, mi az. Óvatosan, lassan újra visszafordult s a férfira nézett.

— Maga mindig ilyen sokat iszik? — kérdezte tettetett nyugalommal.

— Mindig — mondta a férfi es lassan vegigsimitott a homlokán. 1 - • - ,1

— Sokat költhet italra — mondta a nő s közben a férfi arcat fürkészte.

— Tehetem — mondta a férfi, újra kortyolt. A jégkockák csilingeltek a pohár falán, amint a pultra tette. Cigarettát vett elő.

— Sok a pénze? — kérdezte a nó.

— Nem olyan túl sok. 1

— Mit dolgozik?

— Fontos? "V.

— Nem fontos. Biztosan nyert a lottón.

— Nem nyertem — mondta a férfi, miközben rágyújtott. — Megdolgoztam érte.

— Ma van itt először? — kerdezte a no, s miközben a férfi bólintott, szeretett volna felsikoltani. — “Megvan” — gondolta. — “Megvan. Barna a szeme. Fekete haja van és barna a szeme. Ha kék, vagy fekete volna, fel sem tűnik. De barna... Ilyet én még nem is láttam. Ez volt olyan furcsa rajta, ' olyan különös”. — Hosszasan nézte á férfit. — - “Tetszik nekem” — gondolta. — “Vajon feljönne hozzam, ha meghivnam?” — tűnődött, majd hirtelen elhatározással hátrafordult. A polcról leemelt egy poharat s a férfi pohara melle tette, a pultra. Boszorkányos ügyességgel néhány jegkockát dobott bele, majd a férfiéba is. Az érdeklődve nezte, de nem tiltakozott. A nő hátradobta arcába omló dús, szóke hajat, kiemelte a cseresznyés üveget és mindkét pohárba töltött.

— Olga vagyok — mondta. — Igyon velem egy kortyot.

A férfi felvette a poharát.

— Zoltán — mondta. — Hegyi Zoltán vagyok. Egészségére.

Egy fiatal pár kászálódott fel két szomszédos szekre, s a nő felé intettek. Olga felhúzta a szemöldökét, szinte bocsánatkérően jelezte: mennie kell. A férfi arcán halvány, megértő mosoly vibrált. Bólintott.

Olga felvette a rendelést, és láthatóan ideges, kapkodó mozdulatokkal keverte a két “White- Lady”-t. Hosszú haja minduntalan az arcába hullott, ilyenkor fejét hátracsapta, s egy-egy cinkos

pillantást vetett a férfira. — “Istenem, ha eljönne velem...” - játszott a gondolatul. — “Ha csak felajánlaná, hogy hazakisér... De jó lenne. Oh, de mit tudhatnak a férfiak egy nő magányáról? El sem tudjak talán képzelni, milyen szörnyű dolog, minden hajnalban, a hideg szobában, egyedül lefeküdni és egyedül ébredni. Hogy a bokáim alá rakott diszpárna lábpihentető zsibbadásában is egy erős férfikarról álmodozom...”

Nagyot koppant a két pohár, amint feltette a pultra. Gondolatban messze járt. Egy eve váltak el, és azóta, szinte apaca életet él. Kezdetben a rosszemlékű tapasztalat miatt, azután a válogatás konok. igényé tartotta vissza, most pedig már gyáva. Kezdeni is, elfogadni is, hiszen olyan valószerűtlen és megalázó ez az egesz. “Ha elmondom, kinevetnek, ha nem mondom el, megkérdezik, mivel tartoznak.” Ezzel intézett el minden feltörekvő vágyát es kezdemenyezest. De ez a barna szempár most megfogta. Ez a fiatal férfi, azokkal a barna szemekkel, megtörte a varázst. Szinte sietősen lépett vissza az előbbi helyre. Kézbe vette a poharát.

— Egészségére... Zoltán — mondu halkan.

— A magáéra — nézett fel a férfi, s Olga érezte, hogy elpirul. De a férfi nem vette észre zavarát.. Felvette a cigarettás dobozt, kirázott belőle néhány szálat és a nő felé kinalui

— Gyújtson ra.

— Köszönöm — mondta Olga. — Nem dohányzóm.

— Soha nem is próbálta?

— Egyszer. Regen. A férjem miatt... — harapta

el a mondatot. •;

— Maga asszony? — csodálkozott a férfi.

— Csak voltam.

— Elváltak?

— Igen. Egy eve — mondta és titkon átkozta magát, amiért szóba hozta ezt a témát. Hűvös szünet rebbent közéjük. A férfi elnézett a zenekar felé, ujjaival dobolta a ritmust, aztan visszafordult s gyengéden a pultra koppantott.

— Igyunk meg egyet — mondta vidáman, s Olgában újra fellángolt a remény. — “Talán jobb is igy. Biztosan nem zavarja... Csak el ne rontsam. Most mar kell nekem...” — gondolta, s az üvegért nyűit.

Ekkor, a presszógép mögötti polcon halkan, diszkrétén felberregett a telefon. Olga visszaengedte az üveget és a telefonhoz sétált.

— Igen — mondta a kagylóba. — Igen. Itt van — mondta meglepetten s oldalvást a férfira nézett. Par pillanatig mozdulatlanul állt, hallgatott, majd ennyit mondott: — Jo. Átadom —, s a helyére tette a hallgatót. Lehajolt s egy cédulára felirt valamit. Amikor felegyenesedett, arca sápadt volt. A férfihez lépett s eléje tette a papirt.

— Magát keresték... A kórházból — mondta lassan. — Fia született. Tessék, itt a számlája.

RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA

1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-MM.

Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar. MUkvah.tort&k. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 740-tg nyitva

Denes Géza

Kicsi a világ

A hajduszoboszlói SZOT-üdülőbe beutalóval érkeztem. A medencék nyüzsögtek a lármásan csap- kodoktol. Egyik ismerős férfitársam ekeppen tájékoztatott: — Vigyázz, ezek a nők mindnyájan külföldiek. Figyeld meg, csak úgy ostromolják ókét a magyar férfiak!

— Ez nagyszerű — gondoltam —, milyen remek lesz, hogy a szakszervezet jóvoltából itt kidözsó- löm magam. De örök hála Csészés kartársnak is, aki a fizetésemig kölcsönzött ezer forintot. Hiszen itt viz is van, nö is van, hát mi kell meg a nyaralónak?

— Szerinted milyen nemzetiségűek lehetnek ezek a nők? — fordultam férfitársamhoz.

— Számomra kínaiak, mert ferde szemmel néznek ram.

Megakadt a szemem egy töltött galambon. Csuda nő. És biztosan nem kínai, mert a nézése egyenes es csupa ígéret. Lehet vele mit kezdeni, ha az ember tud angolul. Merészen odaoffenziváltam magamat:

— Pardon, my dear Lady I don’t know what is the etiquette, but .. — és daráltam a varázslatosan rámmeredő aranyszőkeségnek az angolt, legalább Öt mondatot. •§. ekkor a drága nö közbeszólásával megállított:

— Na, ne marhaskodjon! Maga is úgy kezdi, mint a többi? Angolul?

— Maga... maga tud magyarul?. — ámuldoztam.

— Azért tudok néhány angol szót is, de azt csak azokkal a külföldieket majmoló, nyugatimadó tolakodókkal alkalmazom, akiknek viselkedése tetszik nekem, és magamban jókat mulatok rajtuk.

— Asszonyom — szóltam a forró homokban —, remélem, engem nem sorof a tolakodók közé, Akár angol, akár kínai vagy magyar, maga gyónyő- ru!

— Persze, gyönyörű vagyok magának most, mert meg sosem látott fürdőruhában, csak felöltözve.

— Tessék? .

— Igen, csak felöltözve látott. Hat nem ismer

meg? Egyébként, tudja, mivel kedveskedhetne nekem a legjobban? Ha visszaadna nekem 300 forintot abból az ezerből, amit a féijemtöl kért kölcsön. Nagyon fogy itt a pénz. s ‘

— Hát maga... maga Csészésné? Két nap, két ejjel azért kellett angolul tanulnom, hogy az amúgy is kevés költőpénzem megfogyatkozzon három pirossal?

Csalt egyetlen dolog vigasztalt meg, de ez aztan oly annyira, hogy nevetögőrcs fogott elő: amikor újra találkoztam üdülő férfitársammal, irigykedve igy szolt hozzám:

— Láttalak ám, barátom, hogy már megismer- kedtel azzal az angol töltött galambbal. Csak igy tovább. Ugye, érdemes volt megtanulnod angolul? Hiába, ezek a külföldi nők mennyivel vonzóbbak, mint a mi egyszerű magyar lányaink.

— Két munkatárs-beszélget:

— Nehány nap óta szüntelenül faj a fejem. Vajon mi lehet az oka?

— Nem tudom. Ha üres, nekem is mindig fáj a gyomrom.