Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-26 / 21. szám
Thursday, May, 26.1977. óhaza Férfiakon is túltesznek Vadászó\ pecázóy ultizó asszonyok Manapság már a férfiak sem restellnek elmenni az óvódaba, bölcsödébe a gyerekért — akad olyan is, aki felesége helyett veszi igénybe a gyes-t. Igaz, ma már a lányok is szívesen rúgják a labdat. Am vannak olyan “területek”, amelyek V apuit meg feszegetnie kell a gyengébb nemnek. Gondoljunk csak azokra az időtöltésekre, hobbylcra, amelyeket az “erősebb nem” szinte teljesen kisajátított magának, például: vadaszat, horgászát, biliárd és ulti. Mégis vannak lányok, asszonyok, akik felrúgták az íratlan szabályokat, s e privilegizált ferfiszenvede- lyeknek hódolnak. DIANÁK A Magyar Vadászok Országos Szövetségét nem érheti szemrehányás, hogy ne karolna fel a Dianákat. A korösladányi vadásztársaságnak például no a titkára: Papp Teréz, aki egyébként a megyei fegyelmi bizottság tagja is. Kitűnő puskás és kitűnő szervező. Idén tüntették ki Nimrod-vadászéremmel, s az ö kezdeményezésének köszönhető, hogy két ízben is megrendezték a magyar vadásznék országos találkozóját. Persze, azért a 27 ezer vadasznak csak elenyésző százaléka a gyengébb nem képviselője, alig másfélszázan vannak. Az okosok azt mondjak: a nők nem bírják a vadászattal járó sok kilométeres gyalogtúrát, illetve túlságosan sajnáljak a vadat, hajlamosak a sírásra. így lenne? HOROGGAL — Csak akkor sajnáljuk jobban a vadat, mint a férfiak, ha rosszul sikerül a lövés és a vad megsebesül — mondja Pintér jőzsefné, a bajai vadásztársaság egyetlen nótagja. — Bevallom, ilyenkor elérzékenyü- lök és nem szívesen vállalkozom a kegyelemlővésre. A nagyvad vadaszata talán távol áll a női lélektől, viszont apróvad elejtésében már nincs ez a tusakodás. A vadaszok befogadtak minket, inkább a civilek azok, akik elképednek, ha női puskásokról hallanak. f I No, eg mi a helyzet a pecafronton? A Horgász Szövetség tájékoztatása szerint évről evre több no váltja ki az engedélyt, tavaly csaknem háromezren. Az ifjú pecásokat tanfolyamokon, ifjúsági táborokban oktatják a horgászat tudományára. A tapasztalat szerint a lányok ügyesebbek mint a fiuk. A legismertebb hazai horgásznő Vigh jőzsefné 1975. október 6.-án hajnalban harminc perc alatt egymás után fogott egy 7.5, egy 6.5 kilós, majd egy 14 kiló 20 dekás kapitális pontyot. Ez utóbbi abban az évben a nyolcadik legnagyobb hal volt az országban. A nagy fogás kuriózuma: férje tőle húsz méterre horgászott a Balatonban és egy arva halat sem fogott. Az otvenldlós asszony férfiakat megszégyeni- tö ügyességgel és erővel emelte H a nagy zsákmányt. A bevágás után ugyan szólt a férjének, hogy segítsen, ám ó morcosán azt válaszolta: “Intézd el egyedül!” Vighnét az vitte a vizpartra, hogy nem akart egyedül otthon üldögélni, követte férjét és peca- botot ragadott. Hogy mi a szép a horgászatban? — Ülök a csónakban, egyedül vagyok — mondja. — Felebred a nádas, megmozdul az elet, ezt egyszerűen nem lehet elmesélni: látni, érezni kell. FIUSTTVA Női rexezőt, biliárdost nem sikerült felkutatni “Ne vicceljünk” — válaszoltak több klubban, ahol érdeklődtünk. Bemutathatjuk viszont az egyik leghíresebb ultist: Báró Annát, a József Attila Színház nyugdíjas művésznőjét. Harminc éve veri a blattot, “fosztogatja” kollégáit, azt mesélik, aki nala jobban ultizik, az hazudik. Nőkkel viszont nem hajlandó ultizni, azt mondja: azok csak remizzenek. Nemrég történt a Fészek Klubban: Korda Györggyel és Uj- réti Lászlóval ultizott hármasban, amikor egy kolléganője be akart szállni negyediknek Korda udvariasan kijelentette: “Ne haragudjon, de növel nem ultizunk!” “No és Ancika, ő talán nem nö?” — tiltakozott az elutasított, mire Korda: — Ót már húsz éve fiusitottuk! Hát ilyen az az egyenjogúság... Pethes Sándor jó évtizede már, Hogy egyszer Igaion jártam. A dunántúli községben éppen vásár volt. Belevetettem magam is a forgatagba. Ma is fülembe cseng az állatvásártér egyik eladójának, kínálása: “Tessék, tessék.! Malacot tessék! Ezek igazi malacok, mert... igali malacok!” Úgy tudta bizonygatni a malacok igaziságat, hogy én is alkudni kezdtem, pedig eszem ágában sem volt malacot venni. Igen, a régi vasárokban a hangzatos nagy szavak, kínálások fokozták a forgalmat: aki jobban bírta tüdővel, többet tudott eladni. Ezek a minden költőiség nélküli versek megfeleltek a célnak: bemutatkozó es árubemutató. Dicsérték az árut, a jó minőségét, régi “fogásokkal” csalogattak a vevőket, vagy küldtek odább azokat, akikről leritt, hogy csak bámészkodnak. “Aki nem vesz, arrébb álljon...!” A kínálások, biztatások ilyenféleképpen hangzottak: “Fele ingyen, fele ráadásba. / szedje néném, bele a kosárba!” Vagy: “Megjött Pestről Ó cső János: / Tele falu, tele város. / Nadrág, kabát, ködmon, kucsma: / Csapjon bátyám a markomba! Erre-erre ifjasszony, / Más botosra ne hallgasson! / Az én nevem Olcsó János, / Kinek hire általános. / Van itt minden, ami kék, / Babos kendo, hupikék. / S milyen olcsó, hallja csak: / Csak egy pengő, csak-csak-csak, / Tessék, tessék, jó portéka, ( Egynek sincsen maradékja! / Én mondom ezt, Olcsó János, / Kinek neve 'altalános!” Rekedtre kiabáltak magukat az árusok, s egy-egy “kuncsaft” többször is visszatért, ha tetszett neki az áru. Ekkor jöttek a nagy tenyérbe-csapkodások, bizonygatások, hogy olcsó, nagyon olcsó, s jól jár a vevő. Ezen mindig csodálkoztam, hogy sokszor felére lehetett lealkudni az árát. Az árus, ha szavanak hinni lehetett — mindig ráfizetett a boltra. A vásár még a századfordulón is fontos tényezője volt a gazdasági életünknek. Falun is, városon is. Falkák, kondak cseréltek gazdát. Nagy pénzek fordultak meg. Meg... hazardjátékosok. “Itt a piros! hol a piros?” például, ami filléres alapon indult, de hej, sok embert kifosztottak. Egy 1903-as naptárban “A Magyarországon tartani szokott országos vásárok jegyzeke” rovatban Budapesttel is találkoztam. Érdemes idézni: “Bal- parti rész: IV—IX. kér. marcz. 2. vasarnapjan (József), máj. utolsó vasárnapja (Medárd) augusztus 3-ik vasárnapján és tart 14 napig. Az előtte való héten az elövásár tartatik. Jobb parti rész I—II. kér. Négy országos vásár a bal parti vásárok után 1 héttel, s egy hétig tartanak: III. kér. febr. 16., május 25., augusztus 15., nov. 1. — A marha és lóvásárok a vásár második hetében vasárnap és hétfőn tartatnak. Ezeken kívül Szt. Győ’rgy előtti vasárnapon, valamint okt. első heteben vasárnap, hétfő es kedd, még további országos lóvasár.” A fővárosból ugyan végképpen kiszorultak a hires, valóban nagy vásárok. Vidéken meg mindig 383 helységben tartanak évente többször is állat es kirakodóvásárt. Persze, nemcsak a szamuk csökkent például Berettyóújfaluban a századfordulón négy volt, ma kettő —, de sokat veszített jelentőségéből. A nagyüzemi gazdálkodás már nem a vásárokban bonyolítja le sem az állatok, sem a termények értékesítését. De a kisiparosok termékei, a háztájiban termelt zöldségféle, no meg a baromfi, virág, gyümölcs, még mindig a vásárokban, s hetipiacokon cserélnek gazdat. Az árak ugyan nagyjából egységesek, igy eltűntek az alkudozások, nagy biztatások, de a hangulata azért a régi. A mézesbáb-árusok, a lacikonyha, a bazársorok csecsebecsei, a teknők es fakanalak, a színes, kavargó tömeg... jó belemerülni a forgatagba, s nézni, “bámészkodni.” / Bertalan Agnes Az Alföld természeti értékeinek tekintélyes része található a kiskörei vizlépcső tározójának környékén kijelölt 640 hektáros üdülőkörzet közvetlen szomszédságában. E terület nemzeti kincseinek védelméről nemregen tanácskozott Tiszafüreden a megyei tanács es az MTESZ környezetvédelmi bizottsága. Mint elmondottak, 1978-tól megkezdődik a 127 negyzet- kilometer nagyságú viztározo fel töltése, és ezt követően az ország második legnagyobb vizparti üdülő- és pihenőkörzetének kialakítása. Az uj szerepkört kapott területen közös társadalmi összefogással őrzik meg, helyezik védelem alá az Alföld ősi növényvilágát, tájképi, víztani és állattani értékeit. Visszaadják eredeti rangját a Hortobágyi Nemzeti Park Tiszafüred es Nagyivan határában lévő több mint háromezer hektáros területének. Megőrzik háborítatlanságát a 200 hektárnyi tiszafüredi madarrezervatumnak, amely a költöző és fészkelő madarak egyik kedvelt otthona. Társadalmi összefogást kezdeményeztek az üdülőkörzet erdő- és faállományának gyarapítására. Újítsa meg előfizetését! _7 Kisköre ■ rr • jovoje
