Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-17 / 11. szám
Thursday, March, 17.1977. Alig volt huszonhat esztendős a hegedűművész és nótaköltó Kondor Ernő, amikor, 1907 március hó 1.-én, Budapesten, a Teréz korút 14. alatti házban megnyitotta Magyarország legelső irodalmi kabaréját, a Bonbonnieren. A századelő éveiben egyedülálló teljesitmeny volt, amit a Bonbonniere nyújtott, mert nemcsak szórakoztatni és megnevettetni akarta közönséget, hanem az addig ismert orfeumokkal ellentétben, magasabb szinvonalu irodalmi és zenei igényeket kivánt eletrekelteni és kielegiteni. “A kabaré atuto sikert aratott...” — irja későbbi visszaemlékezésében Kondor Ernő — “hiszen egy fiatalon beérkezett, friss iró és zeneszerző garda szellemi termekéit egy izig-vérig művészekből álló társulat reprezentálta”. Ez valóban igy is volt. Hiszen a megnyitó műsor prológusát Molnár Ferenc irta, a műsorszámok irói között pedig Bródy Sándor, Gábor Andor, Heltai Jenő, Szép Ernő, zeneszerzői sorában pedig a kabarealapito Kondor Ernő mellett Hetényi (Heidelberg) Albert, Kálmán Imre és más, otthon, vagy később külföldön hírnevessé vált zeneszerzők neveit találjuk. Az akkor még fiatal magyar szinésztehetseg, Somlay Arthur gyakori előadója egyes músorszámoknak, az első magyar sanzonénekesnok kozott pedig László Rózsi, Medgyasszay Vilma és Nemeth Juliska nevei szerepelnek. A budapesti művészvilág akkor feltörő es részben már beérkezett nagyjait nemcsak mint a mü- :orszámok szerzőit vagy szereplőit, de a kabaré acsoraasztalainál is otthonossá vált, szinte esten- nti törzsvendégeit üdvözölhette Kondor Ernő. HAJDÓK ZSÓKA: KÉZIRAT Mn. 300. huncut az a toronyóra... Eng. »z.22/1969 Kondor EmŐ népszerű nótái: Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét..., Van nekem egy gerlicém..., Zöld ablakos kicsi ház..., Kecskebéka..., A vén cigány..., Cudar ember voltam..., Sárika lös szentem..., Lampafeny..., Erzsiké édes..., Kertes ház..., Nem vagyok en olyan fából faragva..., De szeretnék az én régi kis falumba visszatérni..., Tombolj vihar..., Egy szál rezeda... stb.... Ha bármelyik dal érdekli olvasóinkat, szívesen közöljük annak kottáját, ha megírják kérésüket. Kellemes este van. A moziból árad a nép. A magas, karcsú no gyors pillantásokat vet a fényárban uszo kirakatokra és megy tovább. A képkeretez'ó kirakata előtt azonban megáll. Nézegeti magat a szemközti rámas tükörben. Háta középéig érő, sötétvörösre festett, egyenes szalu haját szivalaku szájához simítja. Egészen közel hajol az üveghez, hogy jobban lássa magát. Szeme fáradt. Pislog néhányat hosszú szempillái-1 val. Szépen iveit szája szélét megrágja. . Arcán ele'- gedett mosoly. Sietős léptekkel a gyalogátkelőhely felé indul. A szeles utat neonfény világítja meg. Az átkelőhely fehérre festett téglalapjai tisztán látszanak. Jobbról egy vajszínű szeme'lygépkocsi közeledik. Atmehetne előtte, de nem megy. Annyira nem siet. All es vár, hadd menjen előbb az autó. A gyalogátjárb előtt az autó lelassít. Megáll. Öt katona ül benne. A kocsivezető a nyitott ablakon kitartja bal kezét, udvariasan int a nő felé, hogy menjen át. A nó odafordul, biccent egy picit a fejével: — Köszönöm! — mosolyog a kocsi vezetőjére és kényelmesen átmegy az úttesten, hátra sem néz. A katonák tetőtől talpig megnézik. A kocsi elindul. A nő az utcasarkon eltűnik. A katonák már nem látják. ( — Jó nő — állapítja meg a szÖke, bajuszos. — Állj meg! szól oda a kormánynál ülőnek. — Ezt hazakisérem! Az autó megáll. A szóke katona frissen kiugrik. Fekete, bajuszos társa a hátsó ülésről irigykedve után aszol: — Sok Szerencset! Mindnyájan felnevetnek. A szőke katona becsapja maga mögött az ajtót és nekiiramodik, arra amerré a nőt eltűnni látta. Cipőjének talpa csakhamar a sarkon csattog. — Kisasszony — szól, kissé lihegve, a no után. Az hirtelen hátrafordul. Lebben a hosszú haja. — Bocsánat, kisasszony — néz a katona a karórájára. — Megmondaná, hány óra van?... Megállt az órám. — Éppen tiz — szólal meg kedvesen a no és kezével a park fái közül kimagasló templomtorony megvilágított órájára mutat. — — Tényleg ! — néz fel a katona a toronyra, ámul- va, majd ismét a nőre, csodálkozva: — És csak igy, egyedül? — sajnálkozik. — Igen — válaszolja a v'öröshaju nyugodtan és megy tovább. — Hol volt ilyen későn? — kíváncsiskodik a katona. — Moziban. — És... tetszett a film? — Nagyon szép volt. — Ha megengedi, hazakisérem — ajánlkozik a katona. — Ne haragudjon, de nem kell. — Miért? — Mert férjem van. — Az nem baj, en is nos vagyok — vágja ra nevetve a katona. — Éppen azért! — neveti el magát huncutul a nő is. — Itt lakik a közelben? — érdeklődik tovább rámenősen a katona. (folytatás a 10. oldalon) 9 AMERIKAI MAGYAR SZŐ KONDOR ERNŐ 1977 március 1-én volt 70. évfordulója annak, hogy KONDOR ERNŐ létrehozta az első magyar irodalmi kabarét Budapesten, mely világviszonylatban legelső volt a maga nemében. Ez alkalommal emlékezünk meg Kondor Ernőről. Itt látta vendégül a párisi kabaré-igazgatók küldöttségének tagjait is, akik egyedül azért látogattak el Budapestre, mert a Bonbonniere szellemes, színvonalas műsorának és sikerének hire hamarosan eljutott a francia fővárosba is. De Kondor Ernőt az űj meg új ideáktól forrongó, Örökké nyugtalan kepzeletvilága mar egy év múltán arra késztette, hogy a művészi és anyagi sikerek dacara a budapesti Bonbonniere-t átadja társulata konferansziéjának, Nagy Endreiek — igy született meg később a szintén közkedveltté vált Nagy Endre j Kabaré — o maga pedig Keletmagyarország kultur- centrumában, Nagyváradon nyitotta meg, főként erdélyi tehetségekből összeválogatott társulatával az uj Bonbonniere-t, ami hamarosan és minden tekintetben ugyanolyan sikeres vállalkozás lett,mint a budapesti Bonbonniere volt. Néhány hetes vendégszereplésre a nagyváradi Bonbonniere-hez szerződött az akkor már Párisban hírnevet szerzett fiatal Maurice Chevalier is. Ám alig több, mint egy ev múltán a nagyváradi Bonbonniere-töl is búcsút vesz Kondor Ernő, hogy az elkövetkező évtizedet zenevirtuózi képességeinek tökéletesítése mellett elsősorban a magyar nó- takolt'eszetnek szentelhesse, mert már ekkor, de meg az ezt követő tizenkét eves külföldi vendeg- szerepleseinek idejében is ezt erezte igazi elhivatottságának. Az irodalmi kabaré azonban, mint nélkülözhetetlenné vált szórakoztató és kulturális pódium élt tovább a magyar fővárosban es kelt életre világszerte a kisebb-nagyobb Metropoliszok legtöbbjében.
