Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-10 / 10. szám
Thursday, March, 10. 1977. óhaza 1848 március 15. BUSÓJÁRÁS MOHÁCSON (folytatás az Arra emlékezzünk, hogy ettbl a pillanattól kezdve az esemenyek felgyorsultak. Egy vers hangzott el. Egy vers, amiben szakaszról szakaszra fut az in^ dulat, akár a villám; a Talpra magyar. A fiatalok A0- vonultak az utcára. A Länderer nyomda előtt megálltak. Lefoglalták a nyomdagépet; és engedélyt sem kerve semmiféle cenzortól, kinyomtatták a Tapl ra magyart es a Tizenkét pontot, követeléseik tömör és merész foglalatát. Arra emlékezzünk, hogy délután a szakadó esőben, tüntetés zajlott a Múzeum előtt. A lelkesedés határtalan volt, a tennivágyas fokozódott. Aztán a városháza előtt tüntettek. Majd a helytartó budai székhazánál. S kiszabadították börtönéből a másik vezértrTancsicsot. Körülbelül ennyi az, ami eszünkbe jut március 15-en. Pedig gondolnunk kellene arra is, hogy csupán egyetlen nap meg nem forradalom. Csupán a fiatalok meg nem alkotnak erőteljes forradalmi tömeget. Csupán egyetlen vers, bármilyen remekmű is az, még nem kezd forradalmat. Csupán az ország szive meg nem azonos azzal a vérkeringéssel, hogy az ország testét átjárja a forradalom. Gondoljunk arra is, hogy a forradalom nem is egyetlen napon kezdődik. Előzményei mindig a múltba nyúlnak. Az ország testét már korábban rágta, marcangolta, emésztette a szenvedés kettős férge: az elmaradottság es az elnyomás. A gazdasági és társadalmi polgari-kapitalista fejlődésnek egyre inkább gatja lett a feudalis-foldbirtokos rendszer. Az ország függőhelyzetben volt. A nemzetiségeket — a lakosság több, mint felét — legelemibb jogaitól is megfosztották. A forradalomban mindig van romantika, de az említettek nyers prózája nélkül nem lehetett volna eljutni hozzá, 1848-ban sem. Gondoljunk arra is, hogy március 15-nek volt folytatása is. Hiszen Petőfi es a márciusi fiatalok, miután a nagy nap veget ért, nem aludták ki magukból a forradalmat. Elkövetkeztek az 1848-as polgári forradalom es nemzeti szabadságharc hétköznapjai, amikor csupán a lelkesedés már nem volt, nem is lehetett elég. A harcnak folytatódni kellett a hétköznapok kemény, nehez küzdelmeiben. Sőt fokozódnia kellett, mert a frontok kiszélesedtek, az ellenség egyre nagyobb össztüzet nyitott a forradalom hőseire, katonáira, tömegeire. Élethalálharc dúlt Gondoljunk arra is, amikor március 15-ét ünnepeljük, hogy ennek a forradalomnak sem csak vezéralakjai voltak, hanem közkatonái is, akiket a vezér- egyéniségek vezették, lelkesítették, igazságra ébresztették, de akik végül is végigküzdöttek a csatákat szerte az országban. A márciusi fiatalokhoz, mar a nagy napon, az ország minden részéből a pesti vásárra ó'sszesereglett marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és mesterlegények csatlakoztak. A tömeg aztán is notton nőtt. Hamar csatlakozott Pesthez az ország. A forradalom sohasem kavéház- ban zajlik, nem marad a szűk négy fal között, nem vesztegel a szák utcákon, — ha annak a forradalomnak igaza van. Gondoljunk arra is, hogy 1848-nak bár igaza volt, de nem lehetett része a végső győzelemben. Az ellenség túlerőben volt és őgyőzött. Am a forradalom leverese nem jelentette valamennyi vívmányának eltörlését. Akkora ereje az ellenforradalomnak soha sincs. A kapu ugyanis kinyílt. S azt a kaput többé már nem lehetett teljesen bevágni az ország orra előtt. Ezért nem volt hiába a nagy álom, a nagy tett, a nagy áldozat, a sok vér 1848-ban és 1849-ben. 1. oldalról) Az ut 1918-hoz es még inkább 1919-hez vezetett, Aztán tovább 1945-hóz. S onnan: napjainkhoz. Most mar a győztes forradalom emlékezik a forradalmár elődökre. Emlékezzünk erre is, és minden- re, hogy hozzájuk es hozzánk is méltóan ünnepelhessük azt a hajdani tavasz-közeledtét. PETŐFI SÁNDOR: <lA §zabad§ághoz Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, ; Annyi éjen által, mint kisértet, Boly go tt lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen földön téged, Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány Mely leroskad, egy ideig állván. S még is s meg is számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sirt ásott, Bevezettünk s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljon s miljon fáklya Meggyűlt sziveink lobogó lángja. 0 tekints rank, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De szabadság,, miért halvány az orcád? Szenvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől félted? Ne félj semmit, megvédünk......csak egy szót Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer es ezernyi Kész meghalni vagy diadalt nyerni! S ha elesnének egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni .....kisértő lelkeinkkel! TAKACS LAJOS: ARANYBETÜK c. kisregénye, mely az 1956-ban Amerikába érkezett magyarok életébe nyújt regény formájában bepillantást. Lapunk a könyvet nemrégen ismertette. Rendelje meg ezt a nagyon erdekes könyvet! ARA HÁROM DOLLAR Megrendelhető a Magyar Szó Kiadohivatalaban 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. A busójárás története valahol az évezredek mélyén fogant, bár eredetére a tudomány sem tud megbízható választ adni — olyan korokban, amelyeket már a néprajztudós is csak visszafelé következtetve, s némi fantáziával tud megközelíteni. Ha jól szemügyre veszik képünket, feltűnő a ha - sonlosag: a polinéziai szigetvilágban ma is tataiunk hasonló szömymaszkokat, tótemfigurakat. Az úgynevezett “alakoskodás” végigkiséri az emberiség évezredeit. Gondoljunk csupán arra, hogy az ókori, görög szinház színészei merev faálarcokkal léptek a színre. És hasznainak ilyeneket manapsag Dél-Ame- rika dzsungeljeiben éppúgy, mint Afrika falvaiban. Ősi, kultikus szertartás maradványairól beszélhetünk tehát leginkább. Ezt a népszokást a terjeszke - dó oszmán birodalom elől a Balkánról észalt felé, a Duna mellékére menekülő sokácok hozták magukkal. Otthont talalva Magyarországon, megőrizték nephagyomanyaikat, bár hosszú korszakokon át sem az államvallás, sem az ö vallásuk lelkipásztorai nem engedtek a pogány szertartások gyakorlását. Hallgattak hat a kereplők és padlásokon korhadtak a faálarcok. Körülbelül tiz evvel ezelőtt lelkes kutatók, lokálpatrióták gyujtőszenvedelye, a Magyarországon reneszánszát élni kezdő néprajzkutatás, a jó és hasznos tradíciók ápolásának igénye újra lelket lehelt a maszkokba. És azóta minden esztendőben, farsang végén órákon át a busóké,az álarcos felvonulóké a mohácsi utca. A színes esemény sokezer nézőt .onz a környékről, de még több száz kilométer távolságból, sót a határokon tűiről is. A bazárosok is felverik sátraikat. A fazekasok— Mohács hires fekete kerámiáiról— hasas bögréket, szép tányérokat kínálnak. Már hetekkel előbb hozzákezdenek az előkészületekhez. Birkózik egymással a fantázia és a szerszám — fából faragják a maszkokat, majd kosszarvakat tűznek rájuk, hogy a ház lakói minél réműlete- sebb maszkoídian díszelegjenek. Senki sem tudja, mit tervez a másik, igy aztán farsang vasárnapján még a közeli rokonok sem ismerik meg egymást. Lányok, menyecskék gazdagon hímzett népvise - letben figyelik a felvonulást. Alkonyattájt láng lobban fel a mohácsi főtéren. Hatalmas máglyát raknak a busók, s ha égre száll a füstje, egymásba fo- gozva táncolni kezdenek körülötte. Késő este már alább hagy a játékos kedv, a maszkos felvonulók szép soijában hazamennek és szögre akasztják a bundát és az álarcot a kővetkező ev- re, 1978-ra. 6-
