Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-26 / 33. szám
Thursday, Aug. 26. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO Az öregkornak szervezetének fontos határozatai Az öregkornak szervezete, a National Council of Senior Citizens ez évi, Chicagóban tartott konvenciója határozatainak egy részét egy előző szamunkban már közöltük. A jelentős határozatok további részét alább részletezzek. A NCSC támogatja az “SSI” nyugdíjpótlék emelésének minden államra való kiterjesztését, de úgy, hogy annak költségeit a szövetségi kormány fedezze. Sürgős törvényhozással kell gondoskodni arról, hogy ezzel kapcsolatban az öregkornak ne veszítsenek el más javadalmazásokat, u.m. élelmiszerbélyegekhez, Medicaidhez, kedvezményes lakásokhoz es hadviseltek nyugdijához való jogosultságukat. A pótnyugdijat olyan színvonalra kell emelni, hogy az tisztességes megélhetést biztosítson. A NCSC minden népjóléti program teljes szövetségi támogatása mellett foglal állást és sürgeti a Humphrey—Hawkins javaslat (H.R. 50 és S. 50) mielőbbi megszavazását. A Labor Department létesítsen egy idősebb munkások érdekeit képviselő külön osztályt. AZ ADÓREFORMRÓL. Jelentős adóreformot támogat, amely eltörölné a nagyvállalatok adokibuvojat es kevesebb terhet róna a közép- és kisjövedelműekre. Az egyes államok nagyobb súlyt helyezzenek a jövedelmi adóra, mint a forgalmi adóra és a szövetségi kormány ezt segítse elő. Az államok pénzügyeinek megkönnyite- sére sürgeti mindennemű jövedelem-biztosítási programnak, mint pl. az Aid for Dependent Children, a Medicaid és a munkanélküliségi javadalmazás intézményeinek teljes szövetségi átvételét. A forgalmi és ingatlan adókból az államok, fokozatos skála szerint, a kisjövedelmüeknek adjanak visszatérítéseket. A tarsadalombiztositasi-népjóléti programokban a megélhetési pótlékot ne évenkénti, hanem félévenkénti adatokra alapítsák. Helyszűke miatt csak vázlatosan említjük, hogy a határozati javaslat alapos terveket ajánl az öregkornak gondozásának megjavítására, az ápolö-otthonok rendszabályainak és ellenőrzésének szigorítására, a visszaélések elkerülésere es különösen az öregkornak intézeten kívüli, otthoni gondozásának és ellátásának a kiterjesztésére. Érdemleges haladószellemű javulás az eddigi határozati javaslatokkal szemben, hogy hangsúlyozzák a szakszervezetek jogát, hogy a munkaadókkal nyugtázott tagjaik érdekében tárgyaljanak es ezt a jogot kongresszusi törvénykezéssel erősítsek meg. De ami még ennél is jelentősebb, az a NCSC határozatának az ország gazdasági helyzetére vonatkozó része. “Az amerikai közönségnek, — különösen az idősebbeknek, — legnagyobb gazdasági ellensége az infláció, amely felemészti megtakarított pénzüket és lerontja megélhetési színvonalukat. “Az infláció legfőbb okai között első helyet foglal el az árak monopol-megszabása és a kormány helytelen politikája. Példája ennek a helytelen politikának a katonai felszerelésre való szertelen költekezés. Habár az ilyen termelés teremt nemi munka-alkalmat, mégis eltéríti a tokét a fogyasztási cikkek gyártásától. A hadifelszerelesek nem kerülnek a piacra és igy a dollárunkért kevesebb fogyasztási cikk között válogathatunk, melyeknek ára állandóan emelkedik. “Emellett a Pentagon milliárd dollárokat Idtévó haszontalanságokra költekezik, pót-költsegemelesek- kel, olyan felszerelésekre, amelyek már elkészülésük előtt elavultak lesznek, mint a B—1 bombázó. Ez sokmillió dollár adóterhet és még több milliós árdrágulást jelent. “Mindezt megtetézve, egy fantasztikusan nagy. lövedékrendszert építünk fel. Már eddig is módunkban van mindent, ami e Földön el, húszszor egymásután elpusztítani. Mindez csalt az ország adósságát és az inflációt növeli.” A NCSC az S—1 torvényreform javaslat ellen is határozott állást foglal, mint amely a szólás, gyülekezés és sajtószabadság alkotmányos jogát veszélyezteti. A gazdasági válság legrosszabb időszakától mind a mai napig, a fekete fiatalok munkanélküliségében nem mutatkozik javulás. Amit ma a gazdasag valamelyes fellendülésének neveznek, az nem mas, mint a munka nagyobb termelékenysége, nagyobb profit, kevesebb alkalmazottal. Az u.n. fellendüléshez képest nagyon kevés helyen vesznek fel uj alkalmazottakat. A gyakorlat nélküli, iskolából kikerült fiatalok számára a legreme'nytelenebb a munkakeresés, de ezek között is a fekete fiatalok vannak a legrosszabb helyzetben. A hivatalos statisztika szerint a fekete fiatalok munkanélkülisége 1955-ben 15.8 százalék volt, ugyanilyen korú fehérek 10.3 százalékos arányához képest. Ez 1973-ban a kővetkező volt: fekete fiatalok 30.2 százalékban, fehérek 12.6 százalékban voltak munka nélkül. De a legutóbbi, 1976 júniusi adatok szerint a fekete fiatalok 40.3 százaléka, a feherek 16.1 százaléka nem tudott elhelyezkedni. A fekete fiatalok kilátástalan helyzetét egy Los Angeles-i munkaügyi szakértő, Mervin D. Field, igy jellemezte: “Koruk miatt nincs munkatapasztalatuk, fajuk miatt pedig meg különösen nehéz helyzetben vannak, mert a feketék számára létesített programok majdnem teljesen megszűntek. Megnehezíti esélyüket, hogy többnyire nivon aluli iskolákból, elegtelen tudással, vagy ipari felkészültséggel kerülnek ki.” Detroitban és más városokban az üzletemberek azt mondják, üzletük még nem megy olyan jól, hogy uj alkalmazottat vegyenek fel. A munkaalkalom teremtésére szolgaló szövetségi segélyt már több varosban megszüntettek. SZAVAZZUNK E, ÉS KIRE? Előző írásunkban lefestettük az elnökvalasztasi kampány sallangoktól megfosztott lényegét. Nem kell aggódnunk, hogy az ilymódon lefestett kép a politikai elettöl való kiábrándulást fogja előidézni a tömegek körében, mert ez a kiábrándulás már régebben megtörtént. Ne felejtsük el, hogy Nixon második megválasztásakor 60 millió szavazásra jogosult nem vett reszt a szavazásban, es az idei előválasztásokon a szavazásra jogosultaknak nem több, mint 20 %-a tartotta érdemesnek abban reszt venni. Teljesen érthető ezekutan a szavazó polgár kérdésé: hogy ha ez igy van, miért menjen el szavazni? Erre két válasz is van. Egyik az, hogy aki nem szavaz, annak nem hallani a hangját, és azzal mint- egy jóváhagyja egy elvetendő jelölt esetleges megválasztását. Ha az a 60 millió 1972-ben szavazott volna, és természetesen Nixon ellen szavazott volna, Nixon nem lett volna elnök. Szavazatának leadásával ldmutatja egy tisztességes elnök megválasztása iránti követelését, aki tisztesseges programmal áll a nép elé, egyidejűleg figyelmezteti a megválasztott elnököt — és a mögötte álló hatalmakat is —, hogy van itt egy számottevő ellenzek is, amely ki meri nyitni a száját. A másik valasz az, hogy ennek a kiábrándult szavazónak meg kell keresnie, meg kell találnia azt a politikai pártot, amely meghirdetett programjavai a nép millióinak, a dolgozo nép és a szegények milliói érdekeinek és szükségleteinek kielégítésére kötelezi magat. Ha nem is választják meg ennek a pártnak jelöltjeit, de tudomására hozzák az ország urainak, hogy itt van egy szervezett politikai párt, amely tudja, mit akar és amely a nép érdekeit képviseli. Itt most szóvá kell tenni egy, az amerikai politikai életben szélesen elterjedt, régi tévhitét; eszerint, amikor a szavazó egy előreláthatóan vesztes jelöltre adja szavazatai, akkor “eldobta szavazatát”. A valóság az, hogy ha a biztos győztesre adja szavazatát, akkor dobta el a szavazatát, mert az mar se nem oszt, se nem szoroz, viszont a vesztesre szavazva, annak programjáért tüntet, tehát a szavazatnak akkor van a legnagyobb érteke, amikor ellenzéki jelöltre adja es annak súlyát növeli. Foglalkoznunk kell az amerikai politikai életnek egy másik, téves elvével. Ez pedig nem más, mint az u.n. “kisebbik rossz” (“lesser evil”) elve. Vagyis, ha két, vagy több jelölt közül egyik se jó, ill. mind rossz, válogassuk ki, melyik a legkevésbé rossz, és szavazzunk arra, tehát egy “rossz” jelöltre. Holott minden alkalommal van egy “jó” is, még ha egy kisebbségi csoport jelöltje is, de akinek programja kielégítő es jó. Tehát ilyen esetben, mindenkor szavazzunk a “kisebbségi jó”-ra. (Következő rész: “A kisebbik rossz” 1. sz.) V£>. WASHINGTON, D.C. A Federal Reserve Bank jelenti: a Bankers Trust Corporation, az ország nyolcadik legnagyobb pénzintézete, pénzügyi nehézségekkel küzd. Ezért a FRB megtagadta a Bankers Trust azon kérését, hogy egy másik bankvallalatot bekebelezzen. YONKERS, N.Y. Dániel House, az Állami Bíróság által kinevezett egyeztető, döntésében utasítja a városi vezetőket 300 elbocsátott tanito visszahelyezésére. A tanítókat azzal a magyarázattal bocsátották el, hogy a városnak nincs pénze fizetésükre. A városatyák e lépését az egyeztető a tanítok kollektiv szerződése megsértésének minősíti. Döntése kötelezi a várost a tanítók fizetésének kiutalasara arra az időre, amig — akaratuk ellenere — távol voltak a munkától, ami 7.5 millió dollárt jelent, hat százalékos kamattal. \ 2______ Állandósul a fekete fiatalok munkanélkűliséae
