Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-16 / 49. szám
8 NEKEM ÉLŐ MESE A karácsony nekem a csodák csodája volt. Csupa izgalom, sorozatos ünnep, titok. Mikulással kezdődött. Illetve dehogy Mikulással, hanem hatalmas cipótisztitassal. Bölcs Felnőttek! Ha máskor nem is, de azon az estén becsületesen, alaposan kitisztítottam a cipőmet. Rendetlen cipőbe a Mikulás nem tett semmit, s annal nagyobb szegyen nem is lehetett volna. A Mikulás volt a karácsony nyitánya. A kirakatok egyre díszesebbek lettek, égyre több csillag ragyogott bennük. Karácsonyi diszek, fenyőfaagak sürü muhóval terhesen, arany ezüst szálak, csillag- szórók ékeskedtek, öröm volt az utcán járni. S mikor felragyogtak a muzeum-kerti hatalmas fenyőfán, a “Mindenki karácsonyfáján” a villanycsillagok, az volt a csoda. Közel laktunk a Múzeumhoz, sokszor láttam a büszke fenyőt s körülötte a didergő, hiányosán öltözött maszatos arcú gyerekeket, akik, mint ijedt kis állatok bújva, lopva ámultak a csodán. Ugyan hol van ma olyan gyerek, aki akar csak kesztyű nélkül kimenne a teli utcára? Karácsony. Az igazi, a nagyszerű. Tökéletes rendezessél, pontosan ismétlődő szertartással. Úgy kezdődött, hogy apánk már egy-k'et nappal az ünnep előtt bezárta a dolgozószobáját. Nem volt szabad bemenni, csak titokban kulcslyukon kukucskálni, hallgatozni. Suttogás, mocorgas, jöves-menes hallatszott belülről. Az ember gyerekének majd kiugrott a szive az izgalomtol. A felnőttek es a nővéreim mosolyogtak rajtam és én egyre inkább izgultam, pirultam és számoltam, hogy még hányát kell aludnom. Persze én is készítettem nagy titokban meglepetést. Bizonyára könyvjelzőt, vagy valami hasonló hatalmas apróságot. Különösen, alig emlékszem az ajándékokra. Sem arra, amit adtam, sem arra, amit kaptam. Csak a hangulatra emlékszem, az izgalomra, a szivbeli gyönyörűségre, amikor a várvavárt napon délután hat óra körül vegre megszólalt a csengő. “Csenget a ]ezuska” kiabáltam s mar futottam volna, de még meg kellett várnom aput, aki ilyenkor rejtélyes módon mindig eltűnt, csak egy-két perc múlva került elő. Persze, hiszen ó volt a jézuska, aki csengetett ..... Kinyílt a dolgozószoba ajtaja es a sötét szobában diadalmasan ragyogott minden ekessegevel a karácsonyfa. Imbolyogtak a gyertyalángok, szikrázták a csillagszorok. Mámoros érzés volt. Részegítő. Saját szememmel láttam a fenyő és gyertyaillatu élő meset. Ezt a mámoros érzést nem lehet elfelejteni. Ez a karácsony. Ez a pillanat az igazi. A beteljesü- les. Ma mar mások a hangulatok, magam is felnőtté válva elvesztettem azt az igazi szent csodát, amit csak a gyerekkor adhat. Talán apám volt a kevés felnőttek egyike, aki ugyanazt a mámoros ragyogást érezhette, aki átélte, bizonyára sajat gyermekkorának karácsony áhítatát és ugyanolyan izgalommal tudta megrendezni a mindenévi ceremóniát, hogy abból soha egyetlen mozdulat sem hiányzott. Mikor ott álltunk a fa körül, elénekeltük a katolikus Kisanya kedvéért a Mennyből az angyalt, amit apu némán hallgatott végig és utána rögtön elindította könnyed, lebegős hangján a kálvinista zsoltárt: Boldog örömnap virradt ránk... Ezt a dalt Kisanya hallgatta némán. Az enek után összecsokolóztunk, boldog ünnepeket kívántunk egymásnak es lehetett kutatni az ajándékok után. Meg kellett keresni a cédulát a nevünkkel, az a sarok volt a mienk. A könyvekre emlékszem. Mindig sok könyvet kaptunk. Apu mindegyikünk nevet beleírta: Virágé, Gyöngyié, Lilié. Csak ennyit. Most, ahogy emlékezem a régi napokra, úgy erzem, hogy az mar nem is volt igazi karácsony. Az igazi addig tartott, mig énekeltünk es álltunk a fényben. Aztán felgyújtották a villanyt s ettől sötét lett es vege lett a mámornak. Jöhetett a gyakorlat, az ajandékkeresés. Apám remekül tudott ajándékozni. Örömmel, jó szívvel adott és élvezte a hatást. Mindig volt egy kis tréfa az ajándékaiban. Egyszer akaratlanul is meglestem. Az előszobában tébláboltam, mikor hazaérkezett, kezeben valami'Jetakart valamivel, MeghÖkkenve vett, eszre, egy pillanatig néztünk egymásra, lehettem 10. eves, aztán ujjat szájára teve csendet intett es ramnevetétt hangtalanul. Cinkostársává tett. Nagyon büszke voltam. Ereztem, hogy most egy igazi titkot kaptam ajándékba es azt nem szabad ^senkinek elmondanom. Nem is mondtam mai napig, s most sem mondom, csak leirom. Az a letakart valami egy sárga kalitka volt, egy sárga kanárival, akit Pipszinek hívtunk s ettől a kis rab madár olyan boldog lett, hogy csattogva énekelni kezdett. . Egyik karácsonyra kaptam tőle. egy nagyszerű sárközi népviseletű ruhát. Halvány zöld sűlyos brokát, tele hímzéssel, paszománnyal, fergetegesen nagy alsószoknyával és minden tartozékával, kivéve a fejdiszet. Apu egy baranya megyei asszony tol vette, aki kénytelen volt megválni az esküvői ruhájától. A lakodalmas orom régen elfakult s az élet nyomasztó szorításán a ruha eladasa lelekzetvetel- nyit engedett. De a fejdiszt nem adta.'Megtartotta emleknek. Ahogy en is megtartottam a ruhát. Az előbb említettem, hogy egyetlen momentum sem hiányzott a mindenévi ceremóniából. Ezt egy kedves példával erősítem meg. O maga meselte nevetve, hogy is volt. Minden karácsonyra vett Kisanyanak egy szép pongyolát a Váci utcában Grünwald es Wahl urak fehérnemű boltjában. Egyik karácsonykor, huszonnegyedikén, délután a segéd a rolohuzoval indult az ajtó fele, — Mit csinál — kérdezte a főnök. — Zárok. Négy óra. — Na és? — Karácsony este van főnök ur. Huszonnegyediké. A főnök elgondolkozott. — Volt már itt Móricz Zsigmond?-*■ Nem. — Akkor ma nincs huszonnegyediké. Nem zárunk. Apu aznap valami miatt egy kicsit késve érkezett szokásos vásárlására, nagy örömmel látta, hogy megvártak. Mikor végzett és elindult, azt mondja a főnök a segédnek: — Na latja, most van huszonnegyediké. Zárhat. Már regen nem laktam otthon, de amig apu élt, minden karácsonyt együtt töltöttünk. Nem volt mindig ilyen derűs.ez az este. Mar en sem éreztem azt a mámort, mint gyerekkoromban. Csak o. O változatlan átéléssel és humorral játszotta el nekünk a mi kis házi szertartásunkat. Mikor már nagyon nehez volt az élet és nem telt úgy a bőségre, mint egykor, vett egy zsák amerikai mogyorot es azt lopta be a karácsonyfa alá. Sokszor volt már fáradt, anyagi gondokkal küzdött, erkölcsi fájdalmak érték, második házassága is megszakadt, de azért minden alkalommal ő razta meg a Jezuska csengőt és ó kezdte a zsoltárt: Boldog orömnap virradt rank... Egyre nehezebbek voltak ezek a boldog örómnapok. A háború szele nyugaton meglódult es maga előtt hajtva a rettegést, lassan beborította az országot. Grúnwald ur mar akkor is becsukta a boltját, ha Móricz Zsigmond nem ment a pongyoláért. Aztán egyszer végleg becsukta a kaput és ki tudja hol fejezte be az eletet. Mar nem volt nagy kirakodóvasár a karácsonyfa alatt, csak a könyvek maradtak meg. A könyvek. Hogy szerette őket. Este, ha lefeküdt, az ágyat telerakta könyvvel és olvasott. Rengeteget. Látszólag összevissza, pedig szigorú rendszer es összefüggés volt az olvasmányai között. Élete ütolso öntudatnál lévő estéjen, mikor mar nem beszelt, mozogni is alig tudott, Ösztönös, moho mozdulattal húzta magára a könyveket, mintha azokkal akarná eltemetni magát. Mintha azokból próbálná erőt szívni magaba — a halálhoz. Most, három évtized után megint fellobog bennem az a felejthetetlen mámor, hallom a jézuska csengőjét es emlekezó örömmel nézem a dédunokák boldog kutatgatasát az újra dúsan terített “Mindenki karácsonyfája” alatt. ÜDVÖZLETEK Boldog karácsonyi ünnepeket .és békés, boldog új evet kívánok rokonaimnak, barátaimnak, ismerőseimnek itt és az óhazában, valamint a Magyar Szó szerkesztőségének. Adela Stem Long Island City, N.Y. Kellemes karácsonyt és boldog, békés újévet kívánok barátaimnak és a Magyar Szó olvasótáborának. Ungár Sándor, .California | Importált nokedii szaggató, metélt vágó, mindenféle ;í ? hazai konyhaCebzereiés, kapható. f ! H. BOTH & SON I . , IMPORTHÁZÁBAN § k 1577 First Ave. (82-es utca sarok) 'í I New York, N. Y. 10028 (212) 734-1111 $ I Most érkezett a friss, csokoládéval j I burkolt SZALONCUKOR, függő f (csokoládék, karácsonyfa diszek, stb. | | Kérjen ingyenes MAGYAR || árjegyzékeinkből. T | HANGLEMEZ, MAGNÓ SZALAG, 4 KAZETTA és általános | £ HAZAI MÓDON KÉSZÜLT I r RÜSZLI IS KAPHATÓ 1- MmcnilVMB mnu mi, Móricz Lili:
