Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-25 / 46. szám
Ert. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2. 1879. at the P.O. of N.Y., N.Y. Vol. XXX. No. 46. Thursday, Nov. 25. 1976 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: 254—0397 1976 A történelmi hagyomány szerint a bennszülött indiánok nagy szeretettel fogadták azokat, akik több száz evvel ezelőtt először partra szálltak a világ e részén. A hosszú, faradalmas utazásban, már az uj partra érkezes előtt jó néhány nappal elfogyott élelmiszerük, s mire ismét szárazföldre tettek lábukat, éhesen, testileg legyöngülve vonszolták magukat a zord idegenben. Ilyen körülmények között nagy örömujjongással üdvözöltek a barátságos indiánokat, akik vad pulykákkal vendegeitek meg az újonnan jöttékét. Ez év Thanksgiving-jén is volna ok az örömre, a számos kedvezőtlen hir ellenére. A jó hir az, hogy a farmerek az ország történetében a leghatalmasabb kukoricatermest aratták: 6.06 milliárd bushelt (1 bushel = 56 font) es a második legnagyobb búzatermést. Ez a kedvező fejlemény nagyobb jövedelmet jelenthetett volna a farmerek reszere es olcsóbb arat a kenyeret es húst vásárló háziasszonyok millióinak. A hatalmas kukorica- es búzatermés eppen az ellenkezőjét eredményezte mind a farmerek, mind a háziasszonyok reszere. A gabonát felvásárló monopóliumok leszállították a farmereknek fizetett árat, azzal a magyarázattal, hogy a túltermelés következtében csökken az ar. Ezzel egyidoben a kormány Mezőgazdasági Hivatala bejelentetté, hogy a marhahús ára 1977-ben fontonként 10 centtel fog emelkedni. A kenyér ára sem lesz kevesebb 65 centnél, noha a farmer hét centet kap egy font kenyérben lévő búzáért. Mindez azt bizonyítja, hogy az indiánok nagyobb szerete- tet, megértést és segítséget tanúsítottak idegen embertársaik iránt, mint ma a monopolista kisebbség a nép millióival szemben. A profitéhes nagyvállalatok vezetői mit sem törődnek azzal, hogy milliók országszerte pulykavacsora nélkül “ünnepük ” ez évben a Hálaadás napját. Mit sem törődnek azzal, hogy több millió honfitársuk az egész ev folyamán keptelen gyermekeinek elegendő tejet, tojást, húst es az egészséges táplálkozáshoz szükséges más élelmet beszerezni. 6k úgy a gabona felvásárlásakor, mint annak eladásakor csak arra törekszenek, hogy mindkét üzletből profitot kovácsoljanak sajátmaguknak. (folytatás a 2. oldalon) “Isten üzenetet küldött részünkre” “Segítsetek!!! Segítsetek!!!” Lángba borult emberek, égési sebekkel, kibírhatatlan fajdalomtol őrülten rohantak ki a rombadolt gyárépület negyedik emeletéről. Amikor az utcára értek, ruhájuk egy része teljesen a tíiz martaléka lett, másik része még mindig égett, füstölt. Asszonyok es férfiak bőre csomókban csüngött testükről. Amikor e szörnyű látvány Harold Altman rendorhadnagy ele tárult, aki az elsők között volt a szerencsétlenseg színhelyére érkezettek közül, ezt mondta: “Az égő es rohanó testek láttára az első pillanatban az a kép tánüt elém, amit a lapokban láttam: a napalmbombától langba borult vietnámi gyermek, amint szalad az utón, kínzó fájdalom jeleivel az arcán. Borzalmas látvány volt ez részémre, remélem hogy ez soha életemben nem ismétlődik meg.” 55 munkás sérült meg az American Chicle Vallalat Long Island City-i gyárrobbanása következtében. Legtöbben égési sebeket szenvedtek. 39 sebesültet az Elmhurst-i kórházba szállították, ahol azonban csak 12 áldozatnak tudtak rögtönzött segítséget nyújtani. Hatot a Jacobi és negyet a Harlem kórházba szállítottak. A szerencsétlenség felszínre hozta, hogy az ország legnagyobb városában, New Yorkban, csupán 16, súlyos égési sebekkel sújtott egyént tudnak kezelni. A Jacobi kórházban 22, a Kings Megyei kórházban 7 és a Harlem kórházban szintén 7 ágy áll az égési sebekben szenvedők részére. Azonban Dr. John L.S. Holloman, Jr., a városi kórházak igazgatója, kijelentette, hogy pénzhiányában korlátolt az orvosi személyzet, s noha 36 ágy áll rendelkezésre, csupán 16 áldozatot tudnak kezelni. Dr. Holloman, a szerencsétlenség hallatára, sajtó- nyilatkozatban, az érzelmektől meghatottan mondotta: “Időről-időre, ismetelten kertem 10 millió dollár előirányzását égési sebek kezelésére szolgáló intézmény felállítására, de kérésem süket fülekre talalt.” Amikor a sebesültek egy része a St. John kórházba érkezett, a szörnyű látványra Margaret Louis apácanövér felkiáltott: “Isten üzenetet küldött részünkre!” Nem mondott többet. Nem tudjuk, milyen üzenetet küldött Isten Margaret Louis nővérnek, de tudjuk azt, hogy egy felháborodott lakosság akciójára van szükség, hogy hathatósan és minden további halasztás nélkül megváltoztassák ezt a szégyenteljes, tűrhetetlen helyzetet, mely szükségessé tette, hogy az égési sebektől kínos fájdalomtol szinte őrületbe kergetett munkásokat New Jersey és Pennsylvania államok kórházaiba szállítsák kezelésre. A sebesidtek közül egy, mire a kórházba érkezett,meghalt. Azzal egyidoben, amikor a New York Times elsó oldalon beszámolt a gyár robbanásáról, e lapszám ugyancsak első oldalán olvastuk, hogy a Pentagon 700 millió dollárt irányzott elő olyan ágyuk gyártására, melyet a General Accounting Office, a kongresszus Vizsgáló Bizottsága, “nem-megfelelőnek, hibásnak” minősített, mint amely képtelen a lövedéket rendeltetési helyére röpíteni. A Vizsgáló Bizottság jelentése szerint a tüzérek muníciója elfogyna, mielőtt a célba juttatnák az ágyúgolyót. E két hir olvasására megáll az ember esze! Égési sebek gyógyítására nincs pénz! Hibás ágyukra van ! NEW YORKBAN November 28-án VASÁRNAP 11 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 5 ÓRÁIG SZÉP IMPORTALT MAGYAR ÁRUCIKKEK ___ . „ _ . DD¥„ * HÍMZETT MAGYAR BLÚZOK MAO IAK r Ar K1IVA .* • •• MAGYAR LEMEZEK . RÄBAK, PLUSS-ALLATOK, KÖNYVEK KÉZIMUNKÁK HERENDI POCELÁN és SOK SZÉP AJÁNDÉKTÁRGY JUTÁNYOS ÁRON. Finom magyar ételek. Kávé,sütemény. Belépődíj nincs. A MAGYAR TÁRSASKÖR RENDEZÉSÉBEN NAGY KARÁCSONYI BAZAR A WILLIAM SLOAN HOUSE, YMCA 356 W 34 St. ( a 9. Ave. sarkán)
