Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-18 / 45. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ_________________________7 Magyarok az Egyesült Államok 200 éves történelmében Doman István: AZ AMERIKAI MAGYARNYELVŰ SAJTÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA A FASIZMUS (folytatás) j Csaknem egyidóben azzal, hogy az elnökválasztási verseny folyamán úgy Ford, mint Carter az amerikai nép igazi problémait forro kásaként kerül- j gette, a keleteurópai szocialista államok egymáshoz való viszonyának hamis beállításával foglalkoztak, Budapesten egy olyan konferencia folyt le, amely talán legtisztábban világítja meg egy nemzet igazi függetlenségének lényeget. A fejlődési békevilágkonferenciáról beszélünk. Részvevői a béke es fejlődés összefüggéseit tanulmányoztak s akcióprogramot dolgoztak ki a fejlődő országok támogatásara. A megnyitoülesen üdvözlő beszedet mondott Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A tanácskozás jelentőségéről szólva hangoz—' A világkonferencia részvevői a világ jövője szempontjából döntő fontosságú kérdéssel, a gazdaságilag jelenleg még elmaradott, vagy kevéssé fejlett országok haladásának kérdéseivel foglalkoznak. A világ jövőjének alakulásáról van szó, mert korunkban az egyes népek sorsa összefügg a többievel, mert minden nép boldogulása csak akkor válhat teljessé, ha a szabad fejlődés lehetőségei mindenki számára biztosítottak. Magyarországi tapasztalataink, amelyeket a szocialista építés évtizedeiben szereztünk, azt bizonyítják, hogy nyersanyagban szegény, kis területű és kis népességi! ország is képes a felemelkedesre, ha szabad és független, es ha határain kívül társakat talál mas, a kölcsönös segítség elvét valló és gyakorló népekben. S ami — a kedvező feltételek biztosításával — érvényes a szocialista Magyarország eseteben, érvényes lesz a még gazdaságilag elmaradott nepek eseteben is. A mostani konferencián olyan országok jelenéről és jövőjéről szólunk, amelyeknek népei nem felelősek elmaradottságukért, azok felelősek erte, akik gyakran virágzó kultúrájú országokat taszítottak gyarmati sorba. A konferencia jelentőségét tovább elemezve, a Népszabadság a következő mélyenszántb, figyelemreméltó megállapitasokat tette: Béke és fejlődés — Összetartozó, elválaszthatatlan fogalmak. Az egyéni és a közös boldogulás, a gazdasági fejlődés és a társadalmi haladás egyaránt feltételezi a nemzetközi beke es biztonság megszilárdítását, állandósulását. Nincs fontosabb és sürgetőbb feladata az emberiségnek, mint az uj világháború, a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, az altalános és teljes leszerelés megvalósítása. Elegendő emlékeztetni rá, hogy a világon évenként 300 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Iszonyú összeg ez: megegyezik az emberiség szegényebb felének jövedelmével. A fegyverkezési kiadások husz-huszonötszörösen múlják felül a fejlődő országoknak nyújtott támogatást. S meg egy sokat mondó adat: a katonai kutatások négyszer annyi pénzt emésztenek fel, mint az orvosi kutatások. A fejlődő országok teljes mértekben e'rdekeltek a nemzetközi enyhülés kiteljesedeseben, a békés egymás mellett elés gyakorlatának térhódításában, hiszen az enyhülés kedvező feltételeket teremt a számukra a sokoldalú fejlődéshez^ahhoz, hogy végleg felszámolják a gyarmati múlt örökségét, a gazdasági-társadalmi elmaradottságot, kivívják és megszilárdítsák politikai és gazdasági függetlenségüket. Ahogy béke nélkül nem lehetséges igazi fejlődés, ugyanúgy a politikai-gazdasági függetlenség hianya, az elmaradottsag állapotának fennmaradása is veszé- delmes nemzetközi konfliktusok forrása lehet. Az Amerikai Magyar Világ fellépesének hatása. New Yorkban, a Broadway Central szállodában amerikai magyar rabbik gyűlést tartottak és a következő szövegű tiltakozó táviratot intéztek Budapestre, Sztranyavszky Sándornak, a magyar parlament elnökének cimére: “Az Egyesült Államokban működő magyar rabbik ma tartott ertekezlete kéri elnök urat, hogy kegyeskedjék az országgyűlés tagjaival közölni azt a kérelmünket, hogy a tárgyalás alatt lévő zsidó- ellenes javaslat ne szavaztassák meg. A magyar nemzet jó hírneve, lovagiassága, regi dicsősége, az alkotmányban biztositott jogegyenlőség elve, a világ jo embereinek a rokonszenve, a magyar zsidóság felülmúlhatatlan hazafisaga otthon és külföldön, Magyarország jövőjének érdeke, a TÍZEZER MAGYAR ZSIDÓ HŐSI HALOTT emléke, mind amellett szólnak, hogy ne szenvedjen senkisem Magyarországban vallása es fajisaga miatt. Ne a szenvedéllyé vált türelmetlenség, ne a mesterségesen szított vak gyűlöletet zsidó testvéreink ellen inspirálja a törvény bölcs tagjait, hanem a higgadt megfontolás, a haza igaz érdeke és az emberi szeretet szent eszményei... Aki embertársat gyűlöli es üldözi, hogyan is várhat másoktól szeretetet és megbecsülést? Éljen az egyenlőség es testvériség Magyar- orszaga! Éljen a mi draga szülőhazánk. Isten aldja meg a dicső magyar nemzetet békével, boldogsággal és szent álmunknak mihamarabb megvalósulásával.” (Amerikai Magyar Világ. 1938. május 13. sz.) Az Amerikai Magyar Népszava. Az országszerte tapasztalt tiltakozás az Amerikai Magyar Népszavat is eleri. A New Yorkban és Pittsburghban szerkesztett lap hasábjain lánossy Gábor “Csak magyar kérdés van” cimü cikkeben támadja a zsidótörvényt. Tanossy szerint a szándékában jó, de tartalmában és formájában elhibázott “egyensulyjavaslat” (a zsidótörvény hivatalos neve: “a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló javaslat”) csak arra jó, hogy a nemzetet megbontsa, “ezekben az apokaliptikus időkben.” A három millió magyar földműves-munkás, napszámos és törpebirtokos sorsa nem lesz jobb, elviselhetőbb, emberibb ennek a javaslatnak elfogadása által. “...Pedig ez a legfontosabb, legégetőbb, legsürgősebb magyar probléma, nem a zsidókérdés...” A cikkíró arra figyelmeztet, hogy a kózép-euro- pai államrendszerek megingása miatt minden magyarnak egy táborba kell tömörülnie. “Nem szabad a nemzet egyseget semmifele jelszópolitikaval, semmifele divatos, idegen származású világnézeti eszmékkel, teljesen idegen törvényhozási intézkedésekkel és intézményekkel megbontani. Nincs zsidókérdés, csak magyar kérdés van!” (Amerikai Magyar Népszava. 1938. május 3. sz.) Az itt felsorolt példák csak cseppek a tiltakozás tengeréből. Az Egyesült Államok határain belül, az Atlanti óceántól a Csendes óceánig, az összes magyarlakta vidékén végigsöpört a felháborodás moraja az 1938-as első “zsidótörvény'’ ellen. Az 1938-as magyarországi zsidótörvényt az akkori magyar kormány, ahogy várható volt, a tiltakozások ellenére is könyörtelenül végrehajtotta es tovább haladt az ország fasizálásának utján. A tengelyhatalmak: a hitleri Németország és Mussolini Olaszországa háborús feszültséget teremtettek Európában. A náci módszerek követese ezért igen veszélyes volt Magyarország szamára. Ez, abban az időben, minden józanul gondolkozó ember előtt nyilvánvalóvá vált Amerikában, amelynek vezető angol nyelvű sajtója élesen elitélte a hitleri módszereket. A FÖLDREFORM KÉRDÉSÉ. Ezekután azt várná az ember, hogy a tiltakozás, amely olyan nagy erővel csendült fel a zsidotorveny tervezetének benyújtása után 1938 tavaszán a magyar nyelvű amerikai lapokban, még vehemensebbül tör fel és még nagyobb hangerővel folytatódik megszavazása és végrehajtása következteben. Azonban, aki ilyen várakozással veszi a kezebe a lepedőnagyságu amerikai magyar újságok tekintélyes részét, az keservesen csalódik. A lapszerkesztők többsége, feltehetőleg, úgy erezte, hogy egyetlen tiltakozással lerótta tartozását a demokrácia oltárán és neki már más feladata nincs ezen a térén. Sót, nagy részük most már a Horthy-rendszer védelmére kelt a bírálókkal szemben. Ennek erdekes példáját láthatjuk az Amerikai Magyar Hírlap 1938. október 27.-i számában, ahol Himler Marton irt cikket “A Fajelmélet (zsidókérdés) Magyarországon” címmel. Cikkének lényege, hogy a földreform Magyarország legégetőbb problémája. A főldnélküli parasztság (az ó szóhasználataban: “zsellérek”) leszerelése céljából dobtak be a kóztudatba a zsidókérdést és nyomában a zsidótörvényt. Ez természetesen nem oldja meg a zsellérek problémáját, mert főleg kishivatalnokokat es kereskedelmi alkalmazottakat dobnak ki az állásukból, hisz a zsidó tömegek főleg ezekben a munkakörökben helyezkedtek el. A parasztság ezeket a munkaköröket nem foglalhatja el. (folytatjuk) Békefeilőúésfömtleaséa
