Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-28 / 42. szám
Thursday, Oct. 28. 1976. 8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Emlékezess köszönve az életet Mindenszentekkor és halottak napján az öreg temetoasszony arcan megindul a könny es szét- patakzik a bonyolult ráncok sötét útjain. Temetoasszony: Ó az, akinek senkije sincs. Láttam, hogy egyedül csoszog sírról sirra, gyászolóként vánszorog a halottak fölött. — Néni.... — Tessek fiam. — Kit sirat? — Mindenkit fiam — mondta, és mormolt és sirt. Tan százéves lehetett, látott csendorsortuzet, pakolt féljenek és fiainak a zöld katonaládába, látott gyermeket lázban elégni, készülő célolikal, alig dobogó, beteg szive fölött...... Látott összeomlott hazakat. Harckocsironcsot. Tálán hallott nagy emberekről is, akiknek gondolatai nyomán elindult a világ a szabadság, a boldogság felé. S hallotta a halálukat sirató, egyedül hagyott emberi jajokat. Igen, hallott ö íróról, zeneszerzőről, filozófusról, költőről is. Hosszú az ö élete. A városban a parkok pirosra festett padjain ül, és nézi a gyerekeket, ahogy játszanak, labdaznak, a kisfiúk bírókra kelnek egymással, mig az óvónő rendet nem teremt közöttük. Ha falun él, a kapu előtt ül, a tuskolábu pádon. A házak élénkülő színeit figyeli, a zsúfolttá váló országutat latja. S este, a meleg tejjel telt tehenek lassú menetet. S kora reggel integet a fiúnak, aki hatalmas géppel indul szántani, vetni. Mindenszentekkor es halottak napjan a temetőbe megy. Van vagy százéves és latta azokat, akik meghaltak, elestek azért, amit most padokon ülve néznek a fáradt őregek. S ha valaki megkérdi.; — Néni, kit sirat? Akkor föltekint, arcát a kendő árnyéka nyomja. Bonyolult ráncok koszoruzzak szavait. — Mindenkit fiam. Es sírról sirra jár, majd meg-megall, összekulcsolt kézzel. Távolról megtört öregasszonynak látszik, aki mely, bánatos imáival hosszú tulvilagi útra indul. De nem. Csak áll és sirogat. 0, az élő, köszönve az életet. C$é&$e'ty Az öregedés folyamata A z öregség és az öregedés sokáig rejtélyt jelentett a gondolkodók és a kutatók számára. Nagyon-nagyon régen, időszámításunk előtt a negyedik században, Arisztotelész görög filozófus úgy vélte: az utóbbi annak következménye, hogy a szervezet fokozatosain elveszti természetes melegét, amellyel egyébként minden élőlény a világra jön. A XVIII. század végén újabb föltételezések próbálták megmagyarázni az öregedés folyamatát. Addig ugyanis az egyház nem engedte meg, hogy az emberek gondolkozzanak az „isteni törvényekről”, mert azt állította, hogy az embert az isten teremtette, s így az öregség és az öregedés, valamint a halál is tőle származik. Kezdetben föltételezték, hogy létezik valamilyen életerő, amely az élet minden jelenségét irányítja. E szerint az elgondolás szerint az öregedés folyamata azért indul meg, mert az ember fokozatosan elveszti ezt az erőt, amellyel a világra jött. Később ezt a nézetet magúikévá tették egyes bölcselők is. így például Spenser azt gondolta, hogy „energiatőké- vel” jövünk a világra, s azt fokozatosan fölhasználjuk életünk során, amikor pedig kimerült az utolsó tartalékunk is, meghalunk. Manapság többféleképpen magyarázzák az öregedést, de senkii sémi próbálja meg a kérdést leegyszerűsíteni, mert sok, tudományosan bebizonyított tény van, amelyeket nagyon nehéz egységes egésszé ötvözni. A múlt század végén egy ismert tudós, Bra- un-Sequard kifejtette nézetét, amely szerint az ember azért öregszik meg, mert fokozatosan megszűnnek működni nemi mirigyei, valamint más belső elválasztású mirigyei. Való igaz, hogy idős korban.ezek a mirigyek egyre gyöngébben működnek, de ezért elsősorban a hipofízist, azaz az agyalapi mirigyet kell okolnunk. Az említett elmélet egy időben any- nyira gyökeret vert, hogy idősebb férfiakba fiatalabb férfiak nemi mirigyeit ültették át. Természetesen mindez nemi segített, legföljebb azoknak a nyomorultaknak az anyagi helyzetén, akiknek nem volt semmi másuk, csak nemi mirigyeik, s azokat is egyenként eladták gazdag öregeknek. De ezek is gyorsan elköltötték a kapott pénzt, az utóbbiakon pedig nem segített a műtét, s minden maradt a régiben, miért az öregedés természetes folyamat, megállíthatatlan, értelmetlen tehát szembehelyezkedni vele. , Ezért a korszerű orvostudomány nem is próbálja megakadályozni beálltát. Arra törek-' szik, hogy elejét vegye az idő előtti öregedés- . bek, amelyre vagy -azért kerül sor, mert az | illető túlságosan. sokaf> dolgozik és kimerül, vagy pedig azért, mert megbetegszik. Mint már említettük, az öregedés természetes folyamat, ami azt jelenti, hogy életünk lángjának idősebb korban ki kellene hunynia. Vagyis nem- volna szabad valamilyen betegségben meghalnunk, hanem életműködéseinknek fokozatosain meg kellene szűnniök. Ma még azonban többnyire nem így van, mert az emberek nagyobb része azért hal meg, mert beteg. Valamennyi‘‘belső elválasztású .mirigy idegrendszerünkkel, agyunkkal összhangban működik. Ez azt jelenti, hogy tudománytalain dolog csupán egy vagy .két mirigyet „bűnösnek” nyilvánítani az öregedési folyamat megindításáért. Sokkal inkább megfelel a valóságnak az az állítás, hogy valamennyi mirigynek, s így a belső elválasztású mirigyeknek is, fokozatosan csökken a működése, s ez elősegíti, meggyorsítja az öregedési folyamatot. Ezzel azonban csak részben fejtettük meg ennek a nagyon bonyolult, szövevényes folyamatnak a kérdését, amelyet egy eltört agyagedényhez hasonlíthatunk. Csak akkor mérhetjük föl ezt a problémát teljes egészében, ha az edény valamennyi darabját megtaláljuk és összeillesz- szük, vagyis ha megismerjük az öregedéssel kapcsolatos egyéb nézeteket is. MHK ffKßt)jf3 Pontozó’76 Magyar Néptánc Verseny Döntője Szeptember 18.-án, szombaton d.u. 1 órai kezdettel, óriási sikerrel zajlott le a Passaic-i Református Templom Kálvin Termeben a Pontozó — Magyar Néptánc Verseny 1976-os döntője. Mintegy kétszáz fiatal táncos gyűlt egybe ezen a napon, hogy tudásából vizsgát tegyen a birálo-bizottság és a közönség előtt. A versenyző csoportok messzi magyar-lakta és kul- turaszerető területekről érkeztek, hogy a verseny izgalmas élménye mellett ezt a napot együtt töltsék és uj barátságokat kössenek. A Pontozo Vándorkupát, melyet a múlt évben alapított a New York-i “Hungária” Néptánc Együttes a verseny első helyezettje szamara, idén a New Brunswick-i “Regös” Cserkészek táncosai nyerték. Második helyezett a szintén nagy sikerrel es meghatott elismeréssel szereplő franciakanadai tagokból álló “Mackinaw” Tánccsoport lett. Harmadik helyet ért el a mindössze egy éve működő Torontó-i “Kodály” Együttes ifjúsági csoportja. A Pontozó ‘76 Magyar Néptánc Verseny nyújtotta az első alkalmat arra, hogy az amerikai földrész 12 legjobb magyar együttesének közel 200 táncosa 25 néptánc kompozíciót és feldolgozást hozzon színre egy előadásban. A Pontozo Néptánc Verseny 1976-os mozgalmi megmozdulása a hátunk mögött van, de a munka tovább folyik, uj tervek születtek a jövőre nézve. Pontozó 77 szolótáncosok vetélkedője lesz, 1978-ban pedig ismét nagyszabású, csoportos táncversenyre kerül sor, mely már magában fogja tartalmazni úgy a Kelet, mint a Nyugat partvidék együtteseinek neptancos mozgalmat. A szervezői munka előfeltétele, hogy minden magyar néptánccal foglalkozó csoport vagy egyen eletjelt adjon magáról és bekapcsolódjon a mozgalom tevékenységebe. Aki ilyen csoportokat ismer, írjon PONTOZO—257 Chestnut Ave, Bogota, N.T. 07603 címre, hogy a szervezők kapcsolatba léphessenek mindazokkal, akik ilyen formában őrzik a magyar kultúrát. Magyar Kálmán A “Pontozó” Magyar Néptánc Verseny direktora i 7" “ 1 | TAKACS LAJOS: | ARANYBETÜK j I c. kisregénye, mely az 1956-ban Amerikába I I érkezett magyarok életébe nyújt regény for- I I májában bepillantást. Lapunk a könyvet nemrégen ismertette. | Rendelje meg ezt a nagyon erdekes könyvet! ARA HÁROM DOLLAR I Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalaban J 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003.
