Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-07 / 39. szám
8 Thursday, Oct. 7. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Barabás Miklós kőrajza: A 13 aradi vértanú (.4 Hadtörténeti Múzeum anyagából) ———IM^»— .. hogy azonnal bevesse magat Magyarorszag területi integritását és a magyar nép uj életet védő vörös hadsereg megszervezésébe. Együttműködik Pogány Józseffel, Szamuely Tiborral, Landler Jenövei, Stromfeld Auréllal mindaddig, amig a magyar urak árulása, az imperialista nagyhatalmak nyomása alá nem ásta ellenállásukat es utat nem nyitott a roman imperialista hadak és Horthyék bevonulásának, a fehér terror kibontakozásának. A képzeletet túlszárnyaló újabb nehézségek közepette vándorol vissza a Szovjetunióba, ahol különböző fontos es felelősségteljes megbizatásokat adnak neki, többek között a Közép-Azsiában rekedt magyar és német hadifoglyok hazaszállitásat. Majd bizalmas mozgalmi munkára küldik ki a litvániai Kovnóba. E feladatok elintézése után visszatér Csehszlovákiába, ahol a burzsoa demokratikus köztársaság lehetöve tette a kommunista párt legális működését. Es itt kezdődik Gabor Mózes tulajdon- képeni karrierje, mint jogász, mint a “Védő”, az elnyomott, kisemmizett, a hatóságok által állandóan zaklatott egyszerű munkások, parasztok szószólója, védője, A drámai esetek, perek, amelyekben jóformán fizetés nélkül képviselte ezeket az üldözötteket, felülmúljak a regényíró kepzelőtehetségét, témát szolgáltatnak több tucatnyi nagy dráma számára. Ahogyan szinte lélekzetvisszafojtva fordítjuk a könyv oldalait, megértjük, hogy a “Védő” cim mögött nemcsak Gabor Mózes alakjat körvonalazza az iro, hanem az önfeláldozó emberek százainak alakját, akik Magyarországon, Csehszlovákiában es szerte a világon magukra vállalják a nép ügye képviseletének nehéz, veszélyes feladatát, róják annak rögös útjait. Mártírok tucatjai szerepelnek a könyv hasábjain, a nép hol neves, hol névtelen hőseinek armadája. Ilyen emberekről irta Szabó Lőrinc, a nagy magyar költő: “termékeny a mártírok pora s születik majd a halálgörgette csontokból valaki aki rajtunk boszut all...” Megbecsülhetetlen, értékes Írás a könyv. Olyan mu, amely, Merezskovszkij szavaival élve, “örök utitársnak bizonyulhat mindannyiunknak, akiknek alkalmuk lesz azt elolvasni.” Deák Zoltán Vadász Ferenc--A VÉDŐ “Eseményekben gazdag hét évtized sokat látott, cselekvő tanúját szólaltatom meg e könyv lapjain: önmagáról, sorsáról, emlékeiről beszél, a KTarpát- aljáról elindult, igazságkereső gyerekemberröl, a pesti Angol Káveházban a jövőről álmodozó ifjú jogászról. Gábor Mózes a háborúból hadifogságba, onnan az orosz polgárháború forgatagába került. Ott volt az uj eszmek hirdetőinek budapesti zászlóbontásánál, a magyar proletarforradalom honvédő seregének hadosztálypolitikai biztosa lett.” E szavakkal kezdi legújabb könyve tartalmának rövid összefoglalását Vadász Ferenc, a budapesti Népszabadság kiváló szerkesztőségi munkatársa, akit iroi működésé elismeréseként nemrég részesített magas kitüntetésben a Magyar Né-pköztársaság kormánya. Olyan könyvet irt Vadasz Ferenc, amelyről, még ha közhely is, ezt kell mondani: szinte lehetetlen letenni anélkül, hogy végig ne olvasná az ember. Egyedülálló, különleges élmény a Védő elsősorban azok számára, akik, miként jómagam is, az óhazában eltek az első világháborút megelőző években, a világháború alatt és az azt közvetlenül követő időszakban. Gábor Mózes megszólaltatásával az iró felidézi tömör, mesteri ecsetvonásokkal emlékezetünkben a szazadeleje örökre letűnt napjait, hangulatát. Számomra, legalább is. Bar mindig nagy szegénységben éltünk, ez a kor, az ifjúság halhatatlan bübájá- val bearanyozott idő volt és Gábor Mózes saját diákkora felidézésével édesen sajgó húrokat pendít meg a szivemben és tudom, más kortársak szivében is! A háború kitörése után Gábor a galíciai fronton teljesített szolgalatot, ahol 1915-ben egy nagy orosz ellentámadás alkalmával hadifogságba esett. Mint hadifogoly, hol mint tolmácsot, Írnokot, hol mint mezei munkást alkalmazták az oroszok. A februári polgári 'forradalom után egyre aktívabb szerepet kezdett játszani az orosz nép szabadságharcában. A nagy októberi forradalom után megbízást kapott a munkás köztársaság védelméért harcolni kész hadifoglyok megszervezésére. Mint az egyik újonnan alakult nemzetközi ezred politikai biztosa, számos ütközetben vesz részt, többek között Volszknak es Samarának az ellenforradalmi csapatoktól való visszafoglalásában. A fronton megismerkedik a jövőbeli magyar tanácsköztársaság vezető embereivel, mint Seidler Ernővel, Kellner Sándorral, Kun Beiaval, stb. Találkozik Trockijjal is, aki akkor a Vörös Hadsereg népbiztosa volt. Egy alkalommal azt a kényes megbízatást kapta, hogy szerelje le a már akkor is legendás hirü Csapajev két kozák ezredet, akik nem voltak hajlandók sajat tartományukon kívül más fronton is harcolni az ellenseggel. Sajátkezüleg vette át Csapajev fegyverét, de rövid tárgyalás után visszaadta azt a nagy szovjet szabadsághősnek. Csapajev attól kezdve még ragyogóbb fegyvertényeket hajtott végre, amig 1919-ben hősi halált halt a fronton. Fontos szerepet játszott Gábor a volgamenti német szovjet köztársaság megalapításában is. A Magyarország Tanácsköztársaság megalakulása után számos más szocialista meggyőződésű elvtársával együtt szinte hihetetlen nehézségek, fantasztikus megpróbáltatások után visszatér Magyarországra, Petőfi eltűnt. Kossuth emigrációban. Táncsics, hét évig. földbe vájt putriban élt. A forradalom és szabadságharc, ami reménnyel és örömmel töltötte el a nemzetet, elbukott. Október 6.-án, 1849-ben, a második bécsi forradalom kitörésének és a bécsi nép által felakasztott Latour hadügyminiszter halálának évfordulójára emlékezett a poraiból megélemedett osztrák reakció. Az osztrák és a magyar reakció, testvéri szövetségben, ezen a napon az aradi várban kivégezte a tizenhárom hős szabadságharcos magyar honvédtábornokot. Közülük kilencen, a katonát kiváltképp megbecstelenítő módon, akasztofán fejezték be életüket. Negyöjúkhöz kegyes volt a vesztörvényszek; őket főbe lőtték. Ugyanezen a gyászos napon, október 6.-án, Pesten a hírhedt Újépületben, amelyet akkor csak németül, “Neugebaude”-nak volt szabad nevezni, az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos szivébe repítettek golyot. Haynau táborszernagy, az olaszországi forradalom verbefojtója — a “bresciai hiéna” — Magyar- országon is méltó akart maradni önmagához és hú a császárhoz, Ferenc Józsefhez. Fennmaradt az írásos jelentese: “Száz esztendeig nem lesz többé Magyar- országon forradalom, erről fejemmel kezeskedem.” Amin azt értette, hogy mások fejevei kezeskedik erte. Hiszen a vérbosszú túlterjedt október 6.-án. A tizenhárom aradi vértanú es a pesti vértanú sorsában sokan-sokan osztoztak. Magyarok. Es a magyarokkal együtt küzdött forradalmár és szabadság- harcos lengyelek, németek, csehek és más népek hú fiai. Akik pedig eletben maradtak, börtönbe kerültek. A zsarnokság megtöltötte a zsarnokság ellen harcolókkal Kufstein,Olmütz,Teresienstadt vastag falu, peneszes pincejú várbörtöneit. Másokat besoroztak az osztrák hadseregbe; magyar honvédeket osztrákokként, tiszteket rang nélkül. Megint mások, a bosszú elől, külföldre bujdostak. Ötvenezren kerül- tek-menekültek, idegen földekre. “Hon nemzetünk legjobbjai hóhér keze által véreztetnek el a hazáért, vagy viseltek és viselik a tómloc rabláncait. A nemzet hú fiai, kik szabadságért oly dicsőn harcoltak, ezrenként ke’nyszerit- tettek hazank hóhérját fegyverben szolgálni, vagy idegen földön bujdosnak hontalan vándorokként, Folytatás a kővetkező'oldalon Egy lap a történelemből Október 6.