Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-01 / 27. szám
Thursday, July 1. 1976. © Deák Zoltán IEKEL ÉS UFHRSZin KÖZÖTT Gondolatok a Bicentennial alkalmával “...csillagokkal tűzdelt ujjaival jelzi a Mindenható az Idő múlását a világegyetem óralapjárt...” Debs beszede elítélésekor 1918-ban. “Azért küldetett o általa a kéz, és jegyeztetett fel ez az irás: MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN. (Megmérettél'könnyűnek találtattál, napjaid meg vannak számlálva.) Dániel, 5. 25. (Ezt az írásomat szeretett barátom, sajtónk feledhetetlen munkatársa, Rév. Gross A. László emlekenek ajánlom.) A Mindenható éppen Amerikára vetette tekintetét. Megelégedéssel szemlelte smaragdzöld óceánokkal övezett partjait, végtelen prérijeit, szűz erdeit, mezeit, azúrkék tavait. “Ezerszerte szívesebben tekintek erre a tiszta földre — gondolta magában — mint az igazságtalanságoktól hemzsegő ven Európára.” Egyszerre csak látott valami szokatlant. Maga koré hívta kedvenc arkangyalait: Mihályt, Gábort, Úriéit és Rafaelt: 'Tudjátok, mi megy végbe a fold ama sarkaban? Uj teremtésre készülnék! Úgy bizony! Hallottátok már ilyesmit? Ahogyan ep nézegettem, figyelget- tem azt a kontinenst, mert pillanatnyilag nem volt más dolgom, hát egyszerre csak észreveszek egy szokatlan arcot, lángoló kezeket, amint ep e szavakat vetik papírra: “Egy uj teremtés bízatott rank!” Egy uj teremtés !” Az Öreg nem tudta, hogy nevessen-e, vagy bosz- szankodjon. Amig pedig nem döntött efelol, sem az arkangyalok, sem Lucifer, aki szintén ott volt, nem mert megmukkanni. De aztán mégis mosolyra derült a Mindenható arca. " Hiszen nem rossz szándékkal teszik, amit tesznek! Uj teremtés! Talán nincsenek megelégedve az én teremtésemmel,bár ami igaz, igaz, magam sem lelkesülök valami túlságosan iránta. Hát tálán ez a Tom Paine, mert ez az ipse neve, es társai,valóban emberségesebb társadalmat lesznek kepesek ott létesíteni!* Nem sokkal ezek után Gábor arkangyal egy uj fejleményre hívta fel az Úr figyelmét: “Vesd Uram tekintetedet Philadelphiára.esdeklek!’ A Mindenható odanézett! Csönd lett fent es mindnyáján hallhatták, amint Jefferson a Függetlenségi Nyilatkozatot olvassa fel. “Minden ember egyenlőnek teremtetett!” — jelentette ki. Az Ur megelégedéssel bólintott. Ez mar igen! En is egyenlőnek teremtettem ókét. Ezért teremtettem kezdetben csak egy embert Adámot, hogy ne legyen születési rangkülönbseg leszármazottai között. “Minden embernek joga van az elethez — folytatta Jefferson és ott feni tisztán hallhatták hangját — a szabadsághoz, a boldogság kereséséhez!” “Nagyon tetszik ez nekem,” — mondta a Foúr az arkangyaloknak.'Adjatok hát meg nekik mindent, ami szükséges Ígéreteik valóravaltasához. Töltsétek meg a folyókat a szokottnál is nagyobb mennyiségű es jobb minőségű halakkal, tegyétek erdeiket gazdaMichelangelo: Adam teremtése. gabbakka vadakban es dús növényzetben, égig nyúló ezerévig növő fákkal. Legyenek földjeik termékenyebbek, töltsétek meg hegyeik gyomrát dús ércekkel, arannyal, vassal, ezüsttel, ónnal e's rézzel es minden más hasznos nyersanyaggal. Oltalmazza okét munkájukban, legalább is kezdetben, észak felöl a sark dermesztő fagya, dél felől az Egyenlítő forró lehellete. Keletről és nyugatról két óceán mérhetetlensége! Két arkangyal, Uriel és Rafael, hozzálátott a parancs foganatosításához, Rövid gondolkodás után igy folytatta a Fonók: “Elfoglaltságom ellenere szeretnék időnként beszámolót kapni ezekről az eget ostromolni kész, uj teremtést magukra vállaló amerikaiakról. Mondjuk úgy száz evenként, esetleg ötvenenkent is, ha lesz sürgősebb jelenteni való. Mihály, téged bizlak meg ezzel.” Lucifer sunyi mosollyal kert szót az Űrtől: “Mielőtt túlságosan elragadtatnád magad lelkesedéssel, fenséges uram, szabadjon megkérdezni, mifele uj tetemtes az, amely rabszolgák tartasaval kezdődik? Te azért, felséges Urunk, mégsem kezd- ted a Te világteremtésedet a rabszolgaság intézményével! Vártál egy pár ezer évig, amig egy népét, pont a kiválasztott népedet, rabszolgaságba vetetted. Attól tartok, kissé elsieted a dolgot Amerika megáldásával! ” “Unneprontó — dörgott az Ur. Takarodj szemem elől. —Amikor én teremtettem a világot, egy emberrel kezdtem a dolgot. Nem lehetett szó rabszolgatartásról. Ezek az amerikaiak egy mar meglévő társadalmat akarnak ujjáteremteni. Megérdemlik, hogy adjunk nekik időt a tisztogatásra s ha kell, a vezeklesre. Pusztulj szemem elől, te akadekosko- do, te csirkefogó, ne is lassalak száz évig!” Lucifer megszegyenitve elsompolygott. Az angyalok mélyen meghajoltak s arcukkal az Ur fele kihátráltak színe elöl. A Mindenható pedig visszavonult... Aztán eltelt száz ev. Csillagokkal tűzdelt ujjaival a Mindenható végtelen türelemmel jelezgette a világegyetem óralapjan a napok, hetek, hónapok, evek múlását. Mar tálán el is felejtette volna Amerikát és az uj teremtest, hiszen, jaj, annyi teendője van neki a sok millió más világ igazgatásával is, amikor megbízatásához híven Mihály arkangyal tiszteletteljesen bekopogtatott az Ur dolgozoszobaja ajtajan: “Szabad.” — mondta az Úr. “Ahogy meghagyni méltóztattal... elmúlt száz év., jelentést akarok tenni Amerikáról...” Az Ur naprendszerekkel tűzdelt karórájára tekintett: “Valóban, hogy múlik az idő. Na halljuk, mit csináltak száz év alatt azok a vakmerő, törtető amerikaiak. Hat hogyan lyukadtak ki az uj teremtéssel?” Mihály zavartan feszengett, hol egyik labára állt, hol a másikra, hol egyik szárnyát kezdte bontogatni, hol a másikat. “Szabadjon először is a teremtéssel kezdenem. Ott egy kis zur történt. Az eredeti teremtésrendez'ó- ket, Tome Paine-t, Teffersont s a többieket kituszkoltak a teremtes igazgatásából. Egy nagyon is anyagias részvenytarsasag vette át az igazgatást, Alexander Hamilton vezetésével. Az uj teremtési vállalat, hogy úgy mondjam, nem veszi tül komolyan az eredeti tervet az emberek egyenlőségéről!” A Mindenható kezdett türelmetlenné lenni: “Ne hímezz, hámozz! Eltorölték-e a rabszolgaságot, vagy nem?” “El uram, el,” izzadt az arkangyal, “csakhogy...” “Mi az, hogy csakhogy? Van-e rabszolgaság, vagy nincs?” “Van is, nincs is.” “Ej, te málészáju. Nincs nekem időm a te zagyva jelentésedet végighallgatnom. Na, majd én megnézem saját szemeimmel,hogy mi is megy ott végbe." Az Úr letekintett Amerikára és megrökönyödve hőkölt vissza: “Mit csináltak az én szépséges világrészemmel? Micsoda füstfellegek terjengenek városaik fölött, hegyeik oldalán? Hát ezek csúffá tettek a termeszetet... de ezt még csak megbocsátanám. De lám a feketéket még mindig szolgasorsban tartják, mintha mi sem történt volna. Aztán nézd csak azokat az akasztófákat ott Pennsylvaniában s másutt. Derek embereket látok holtan rajtuk. No, is mit művelnek az indiánokkal, akik pedig oly hűségesen sáfárkodtak a tartománnyal, amig ók voltak megbízva a gondozásával. Hogyan ölik, gyilkoljak őket, miután elcsalták tőlük földjeiket. Nézzétek, hogyan dolgoztatják a gyermekeket a bányák mélyén, bűzös gyárakban! A megvesztegetes, csalas bűze terjeng fővárosuk fölött. Ilyen uj teremtésre nincs szükségem! Hat ezek nem érdemlik meg, hogy tovább is kedveljem őket. Lucifer, intézkedj az Özönvíz felől...” Mihály arkangyal bátortalanul megszólalt: “Fenséges urunk, nemde megígérted Noah atyának, hogy nem fogod a világot még egyszer özönvízzel megfenyíteni....!” Lucifer bosszúsan tekintett Mihályra es odasugta neki: “Te mindig beleköpsz az encseresznyestálamba!” A Mindenható elgondolkozott afölött, amit Mihály mondott: v “Ami igaz, igaz, valóban megígértem, hogy nem lesz több özönvíz a földön. Milyen feledékeny kezdek már én is lenni! Hat persze, persze. No jo, Lucifer. Hogy állunk akkor kénkövek es tüzes esők dolgában?” “Van meg belőlük bőven, válaszolt keszsegesen, torz mosollyal Lucifer. Csak szólj es mar kezdhetAMERIKAI MAGYAR SZÓ ------
