Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-12 / 7. szám
Folytatás — Anna! — szol ra figyelmeztetően az ifjabbik Cseres. — Bezzeg a pénzünk lattara benned nem szaladt fel! — Hagyja mar azt a nyavalyás pénzt — ordít fel Cseres. — Visszafizetem mind egy fillérig. — Visszafizeted!?... Te, te, Szerencseden! — mondja az öreg lesújtóan. — Hova tettem az eszem, mikor rád hallgattam, mikor beleegyeztem, hogy eladok mindenemet es hozzatok jövök! — mondja az öreg keserű önváddal, s mindannyiukban felidé- zodik annak a napnak a története: . — Villát építek, apa. — Minek az neked, fiam?... Hiszen szép a lakásod, bar csak mindenkinek olyan lenne! — Az en pozíciómban sok mindenre kell adni, apa... Éppen a háza és a szőlője arára lenne sz'úksé-. gém. — Addig nyujtozkodj, ameddig a takarod er!... Vagy építs kisebbet, szerényebbet, amire futja a pénzedből. — Ha lúd, legyen kövér! — Igaz, csak nem az en rovásomra hízzon az a lúd. — Nem szeretett maga soha engem, apam, az az igazság. — Hogy mondhatsz ilyet, edes fiam? — szolt közbe az anyja. Hiszen eddig is adtunk mindig, amikor volt miből. Ha nem kértél, akkor is adtunk. Jő par ezres vándorolt, tudhatod. —1 Ne' fiánytorgasd fel, anyja, jó szívvel adtuk, — mondta az apja. — Az igazat megvallva, biz en neheztelek- rád kissé, mióta elváltai az első feleségedtől. Olyan asszonyt elhagyni. Szóval a hazunk, meg a szőlőnk ára kellene? De nagy gondot zuditsz a nyakunkba, fiam! — Nem tudom milyen gondrol beszel... — Dehogy nem tudod, dehogy nem!... Kedves nekem a házam is, szolom is, meg te is... Mi lesz velünk, ha eladjuk... Azt kívánod tőlünk, hogy az életünket adjuk el? — Nincs már nekünk sok hatra, edes fiam, — szolt közbe az anyja. — Azt a kis időt kivárhatjátok. — Nekem ma kell a pénz, nem holnap, különben sémim ertelme az egesznek. — Értelek en fiam, ertelek, de mi lesz velünk. Semmi nélkül? • » — Nem vagyok a szép szavak mestere, de azért megnyugtathatom: fedel lesz a fejük felett, meg étel is jut az asztalukra. És abban a gyönyörű környezetben egesz nap pihenhetnek... sétálhatnak a városban... olvasgathatnak, hallgathatják a rádiót... nézhetik a televíziót... Hiszen éppen azt szeretnem elérni, hogy a gondban es gürcölésben eltelt eletük alkonyat a gondatlansag es a megbékélés aranyozza be. — De szépen beszélsz, édes fiam... — mondta az anyja es teleszaladt a szeme könnyel. — Hat nem értik, apám, hogy nemcsak a pénzükre van szükségem?!... Valamit szeretnek visszafizetni mindazért a sok jóért, amit értem tettek. — Ha az első feleségeddel élnél, egy pillanatig sem gondolkodnék, de én ettől a mostanitól félek, fiam... — Ugyan, apa! Anna a világ legragyogóbb teremtése! — Hat... ki tudja?... Nyugtával dicsérd a napot, fiam! Az öreg Cseres lelket rettenetes fajdalom hasogatja— Megesett rajtad az a bolond szivem... a fiam vagy, hogy a nyavalya álljon beléd!... Most meg, mikor üyen szépén megkoppasztottál, mehetünk — az aggok hazaba!... Megver teged az isten, de verjen is! — Apja, apja... — jajdul fel Cseresne. — Nem igy gondoltam en ezt, édesapám... — Van itt, aki gondolkodik helyetted... Ez a... ez a... mert nem is tudok ra mit mondani... — Segítsek? — szolt le a lépcsőről Anna es nevet. — Nevess csak, nevess! Sátánfajzat! — Verje meg az isten ezt az egész mindenseget! — mondja az ifjabb Cseres kifakadva, mely keserűséggel. — Sose lesz ennek vége? Ennek a pokolnak?... Meg annal is rosszabb... Beláthatják, hogy ez igy nem mehet tovább... Súlyos beteg vagyok... Tönkrementek az idegeim... Nyugalomra van szükségem, ami ilyen körülmények kozott lehetetlen. Visszafizetem a pénzüket, csak legyen mar vége... legyen mar vege! — Ne takarózz a betegségeddel. Az sem változtatna a helyzeten, ha egészséges lennél. Itt mar csak az segítene, ha kirúgnád a nagyságát, hogy a laba se érje a földet!... De hat arra te keptelen vagy... — Szeretem a felesegem, apám, nem érti? Szeretem... — Van is kit... Különben a te dolgod... — sóhajt az öreg. — így hát nem marad más hatra... fogd a telefont es hívjál egy taxit. Annyit igazán megtehetsz értünk... Egy telefonhívás tálán megér szaz- negyvenezer koronát... — Minek maguknak a taxi? — Ne törődj te azzal: hivd a taxit és kész! -j kiált ra a férjére Anna. — Hallod? — Hallod a nagyságát, hogy mennyire sürget?... — Az öreg Annához fordul. — Ne félj, nem gondolom meg magam. Az én szavamnak mindig volt hitele, sose beszéltem a levegőbe... — ■ A feleségéhez fordult csendes szóval. — Gyere, anyja, készüljünk! Mikor az öreg bemegy a földszinti szobába. Anna leviharzik a lépcsőn, felkapja a telefonkagylót, tárcsáz, es taxit rendel. Cseres János megrendültén áll a hall közepén, se szólni, se mozdulni nem tud. Végül megmozdul, feleségere emeli a tekintetet: — Hazugságra, szennyre és mocsokra akarsz igazi boldogságot építeni? — kérdi megrendült hittel. — Akár hullahegyekre is! — Szörnyeteg vagy... Szörnyeteg! — Te meg gyáva! Egy puhány, gyáva fereg... Egy óra, kettő múlik el? Ki tudja. Megállt az idő? Megdermedt a világ? Ez is, az is lehet: Tény, hogy a hallban álldogáló két emberben iszonyatos érzések kavarognak. — Miért nem szólsz: nekik — mondja Anna. — Félelmetes vagy... Az öregek egy-egy boronddel a kezükben belepnek a hallba. — Bírod, anyja? — Bírom. , i — Viszem en. — Hagyjad csak, bírom... A tülkölés egyre sürgetőbb. — Megyünk mar, megyünk... — mondja az öreg. — Édesapám!... Édesanyám! — kiált rajuk Cseres János. — Nem mehetnek el igy... ilyen hirtelen... ezt nem tehetik meg velem... En nem igy gondoltam. — De igy akartad, pontosan igy... mondja az öreg indulat nélkül. — Ha valaha valaki kimondja előttem a neved, letagadom, hogy fiam vagy... pedig valamikor büszke voltam rád... Isten látja a lelkemet, letagadom... Gyere, anyja! — Elindul kifele. Cseres Adanjne könnyes szemmel áll a fia ele. Kopott bőröndjét a padlóra ereszti. — Vigyázz magadra, fiam... nagyon vigyázz, fiacskám! — mondja alig hallhatóan, majd lábujjhegyre áll, s azzal a kezével, amellyel valamikor dajkálta, átöleli és homlokon csókolja. — Istenlveled!... — sóhajtja meg es lassan elcsoszog. Anna feszülten nézi a jelenetet. Az arca eltorzul, eszelősen felordit: — Szólj már valamit!... Hallod? Szólj mar valamit. Felzokog. Odakintröl behallik a madarak vidám csattogása: nem állt meg az idő, az elet megy tovább. — Vege — VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC Phon« LE 5-3535 — 245 EAST Mtfc STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Igazgató: M. Brack Reich Bejárat 1545 Second Avenue Thursday, Feb. 12. 1976.------------------------AMER|(<A| MAGYAR SZO____________________________9
