Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-27 / 22. szám
■Thr-y.-.->.:,2:- ',9!6-----------------------AMERIKAI MAGYAR SZÓ---------------------------------------------- 9 unLOOK Szálfa, kőszikla, acél — ilyen hasonlatok jutottak az emberek eszébe amikor a tanar urra nézték, vagy akar csak szóba került valamely társalgás alkalmával. “Abszolút férfi.” “Minden korok férfieszménye” — ilyeneket mondtak róla. Meg újabban azt is: szupermen. Tornát tanitott, de a gyakorlatok vezetése közben mindig módját ejtette, hogy a test edzésevei egybekapcsolja ajellem építését. “Homorits, fiam! Nyújtsd meg a gerincedet!” — harsogta a kajla, formátlan, kamasztest'ú csorda felett. S ha kellett, ötvennyolc éves korában sem volt rest: maga mutatta, hogyan kell hidba menni. “Ép testben ep lelek!” — ismételte megannyiszor, s ha valaki elkésett az óráról, vagy lazsált az előirt gyakorlatok közben, szenvedéllyel menny dörögte a kötelességről, a helytállásról vallott spártai nézeteit. Az iskolán kívüli felnőttvilágban hasonlóan viselkedett. Mindig behúzott hassal, elörefeszitett mellel és emelt fővel járt. S noha már divatját múlta az MHK-mozgalom, mindmáig akadt néhány tucat ember a kisvárosban, akik vállaltak, hogy megjelennek a sportpályán, es edzik a testüket az ö reglamája szerint. Maga is trikóban “dolgozott”, és kíméletlenül meggyurta a nyamvadt társaságot. “Homoritani, kérem!” — rivallt a horpadt meg hájas, meg mindenkeppen girbe-gurba együttesre. — “Szép tartást! Ha a nyakukat törik is, a szép tartásra ügyelni!” A szavaiban rejlő szimbolika egesz élete minden mozzanatában ott rejlett, illetve: egyáltalán nem rejlett, hanem nagyon is kitetszett, és messze világitó példáját adta az elmélet és a gyakorlat egységének. Valaha kántornak is tanult a tanár úr, s a zeneben szerzett jártasságának későbben nagy hasznát vette a munkásdalok betanításánál. Soha sehonnan el nem késett, ruháján egy gyűrődés vagy porszem nem látszott, s egész arcberendezése, tekintete is mindig nyilt, vasalt, szigorú és okszerű volt. Érzelmeket soha nem tükrözött. Az ilyesmi méltatlan az igazi férfihoz. Kifogastalan és feddhetetlen volt a családi elete is. Törékeny, szelíd mosolyu felesége iránt ugyan gyöngédségét mutatott olykor, de csak addig a mértékig, amely meg lehetővé tette, hogy bármely pillanatban visszakozzon, és ne hagyjon semmilyen áruló nyomot; ne maradhasson feleségében semmilyen emlék, amely az ö gyönge pillanatait idézhetné. Magázták egymást, és bizonyos — mindinkább ritkuló — éjszakai negyedórákat kivéve, inkább a katonatiszt es a pucér viszonyát tükrözte kapcsolatuk, semmint házastársakét. Mígnem egyszer összeomlott ez a remek építmény, es romjai alá temette alkotóját. Negyvenéves érettségi találkozóra hívták a tanár urat, s felesége társaságában éjszakai vonatra ült, hogy másnap a jelzett időben ott lehessen Pesten. Üres kupét kaptak, s a tanar ur megengedhetőnek velte, hogy kényelmesen, otthonosan helyezkedjen el, es pihenjeneh nehány órát. Lenyitották az ablakot, miáltal a zaj is becsapódott, de friss levegő is beáramlott, amely szinte nélkülözhetetlen volt, tekintettel a fülledt, nyári időre. A tanar ur levetette, es gondosan a csomagtarto- •»ilröiit loViu-rto rinoiet aT3z»n vetriífeküdt a párnázott ülésen, és hamarosan elszunyókált. Felesége szintén. Akkor ebredtek fel, amikor a vonat mar lassított, majd csendes döccenéssel megállt a Keleti pályaudvar kupolája alatt. Minthogy semmi oka nem volt a kapkodásra, hiszen a vonat a végállomáshoz érkezett, további idővel is bőven rendelkeztek, kényelmesen kezdtek szedelözkódni. — Nem vette el, kerem, a cipőmet? — kérdezte álmos hangon a tanar ur. — Nem — felelte felesege. — Sajátságos — dórmógte a tanar ur, majd bosz- szusan lehajolt, hogy alaposabban korbevizsgalód- jek. — Ide tettem... Sehol nem volt. — Na nézzenek oda —, tette csípőre kezeit, s bár iparkodott megőrizni hiressé vált nyugalmat és méltóságát, egy kis riadalom futott át az arcan. Újra nekilátták, és módszeresen pásztázták végig a kupét, ámde a cipó nem került elő. A szerelvény eközben kiürült, az utasok elvonultak, s ellenséges magatartasu öregasszony jelent meg a kupéajtóban — seprűvel és vödörrel. — Takarítás lesz — mondta nyersen. — Mozogjanak, mert a vonat nem szálloda! A tanár űr teleszivta tüdejét és kész volt, hogy rendreutasitsa a jövevényt, felesege azonban megelőzte. — Kérem szépen — szólalt meg szelíden —, a férjemnek... elveszett a cipője. Talán tudna segíteni, hogy megtaláljuk... — Elveszett? — csodálkozott az öregasszony, majd legyintett, aztán vödörbe mártotta a söprűt es csapkodta a vizet jobbra, balra. — Miért veszett volna el? Ellopták! Azt aztán kereshetik! Csarnok, tizennegyes. Ott kell bejelenteni, ha ugyan van ott ilyenkor valaki. — Jobb, ha nem vitatkozunk — nyugtatta meg férjét az asszony, s összefogva csomagjait, indult. A tanar ur fuldoklott a tehetetlen dühtől, de belátván, hogy e pillanatban nem tehet egyebet, követte feleségét. — Ne siessen annyira kerem... Felesége megállt, visszafordult, s amint végignézett a most is daliás, jól szabott öltönyü, de cipőt- len férfin, alig észrevehető mosoly csillant meg a szemeben. Ámde a tanár úr észrevette... A tizennégyes szobát zarva találták. Tanácstalanul a fal melle húzódtak, s a tanar ur a bőrönd mögé állt. — Tálán... taxit hívok — jegyezte meg felesége. — S azzal hova megyünk? — kérdezte a tanár úr. — Esetleg egy cipoüzletbe... — Hol talál maga vasarnap cipőüzletet? — Elmehetnenk egy étterembe... — Es aztan? Pörkölt helyett cipót kérjen a pincértől? — Tálán — tűnődött ismét felesége — visszautazunk a legközelebbi vonattal... — Es otthon vonuljak végig... mezítláb? — Hoznék cipót az állomásra. Ezt is elvetette a tanar ur. Azt indítványozta inkább, hogy keressenek valamely kapu alatti maszek cipészt, akinek esetleg ott a lakása is. Elindult a Rákóczi utón, de alig mentek pár lépest, ismerőst látott közeledni a tanar úr, s a fplplpmTŐf'íö'óé'',PÍf1s%ériT:?íMfáfíánut’erős vizélhétnékje támadt. Egész helyzete akkora súllyal nehezedett rá, hogy képletesen is és valóságosan is összegörnyedt alatta. — Álljon meg, kérem — szolt előtte haladó feleségére. — Lépjen szorosan elém. Egy ismerős... Az asszony megállt, ránézett, s a tanár űr megint észrevette, hogy alattomos vidámság bujkál felesége tekintetében. Minden erejet összeszedte, hogy újra birtokosa legyen a feleségével szemben szokásos, megsemmisítő fölényérzetnek, és kihúzva magát, az asszonyra szolt. — Szedje össze magát, kérem... Ez azonban mar nem sikerült. Az asszonyból tébolyult es vinnyogásszerü, elfojthatatlan nevetés tört ki, s ménnél szigorúbban nézett rá a tanár úr, annal fékevesztettebb lett. Amikor nagy sokára lecsillapodott, megtórülget- te szemeit, és azt mondta: — Bocsásson meg... A tanár ur fennakadt es megüvegesedett szemekkel nezte, majd a lehető legnagyobb mértékben kidüllesztette mellkasát, es színtelenül, ridegen mondta: — Természetesen tisztában van vele, hogy elválunk! — Természetesen — bólintott az asszony majdnem udvariasan es változatlan jókedvvel. — Úgysem szeretett maga soha engem, és az első hetek után én sem szerettem magát. Harminchét ev után most megint szerettem egy kicsit, mert van magában valami emberi, igy zokniban, de ez nyilván nem fog többet megismétlődni... Aztan újra hevetett, derűsen és szabadon. A GONDOLATOK — Egy folyamatos fejlődés eredménye vagyunk. — Bármit tesz az ember, először végig kell azt gondolnia. — Az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit a saját hasznára. __. Dr. Szent-Györgyi Albert RENDELJE MEG 5 AZ AMERIKAI MAGYAR SZOT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapját. Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t NÉV............................................................................... CÍM.................................................................. VAROS........................................................................ Állam............................zip code...................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 SL NEW YORK, NY. 10003 llHIIRMÍ*NlinillllVICIN|l Csák Gyula