Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Thursday, Jan. 1. 1976. avatkozással, ó “vádolja” most a Szovjetuniót, hogy katonai eszközökkel akaija befolyását kiterjeszteni. Itt nincs katonai beavatkozásról szó. A Szovjetunió mar több, mint tiz esztendeje ad támogatást a Népi Mozgalomnak Angolában. Ugyanezen idő alatt az Egyesült Államok is támogatott két másik csoportot, az ország legreakciósabb réteget, melynek vezetői, Holden Roberto es Dr. Jonas Savimbi, a CIA szolgalataban all lak es állnak ma is. A tény az, hogy Dr. Agostinho Neto alkotmányos kormánya, melyet 49 afrikai ország közül 21 vagy elismert, vagy aktivan támogat, diplomáciái kapcsolatot teremtett a Szovjetunióval, a Nemet Demokratikus „ « t , Köztársasággal, a Bulgar, a Lengyel, a Román, a Jugoszláv es a Magyar Népköztarsasagokkal es Dr. Agostinho Neto Kubával. Amikor tehat a Szovjetunió fegyvert ad el Angolának, az nem fegyveres beavatkozás, hanem két önálló es független ország közti egyezmény alapjan létrejött szerződés teljesitese. Minden bizonnyal, az elkövetkező hetekben, hőnapokban sokat írunk meg az angolai helyzetről. Most csak azt kivanjuk leszögezni, hogy ha Kissinger ur úgy véli, hogy a detente a világon most létező status quo megrögziteset jelenti, akkor teljesen félreértette ezt a politikát. Tudjuk, hogy Kissinger ur szeretné a történelem kereket nemcsak megrögziteni, de visszafele hajtani. Ez a magyarázata annak, hogy az Egyesült Államok támogat minden reakciós, maradi, fasiszta mozgalmat világszerte. Az sem titok, hogy a Szovjetunió es a szocialista országok támogatnak minden haladó mozgalmat, minden elnyomott nép felszabadulásra önállóságra és fuggetlensegre való törekvését. Ez történt Vietnamban. A vietnami esemenyek nem gátolták meg a Szovjetunió es az USA közti enyhülési folyamatot. Nincs ra ok, hogy az angolai esemenyek más hatással legyenek a detente folyamatra, ha csak Kissinger ur önkényesen nem törekszik annak ellenkezőjére. A detente veszélyben van, ha Kissinger külügyminiszter le akarja annak útjáról terelni az Egyesült Államokat. Az amerikai nepnek kell ezt lehetetlenné tenni a részére. 1975 december 23.-an, Henry Kissinger, USA külügyminisztere sajtókonferenciát tartott Washingtonban. Ez alkalommal tett nyilatkozata, mondhatnánk fenyegetése, vagy az USA és a Szovjetunió közti enyhülési folyamat megváltozását, vagy Kissinger külügyminiszter meneszteset fogja eredményezni. Kissinger többek között a következőket mondta: “A Szovjetunió a 70-es években elerte egy szuper- hatalom státuszát és olyan stratégiai egyenlőséget, amely lehetővé teszi részere, hogy katasztrofális kart, sérülést merjen elleníelere.” “A múltban a történelem ilyen fejleménye, mint például Németország előretörése, háborúhoz vezetett.” “Feladatunk ma az, hogy ez ne történjen meg.” Sajtónyilatkozatanak fent idézett részé helytálló. De Kissinger ur tovább folytatta elmefuttatásat es ezt mondta: “A kérdés az, elérhetjuk-e célkitűzésünkét, a detente—t, tudatos politika alkalmazásával. Ez csak úgy lehetséges, ha mindkét fel a korlátozás politikáját alkalmazza. Mi nem tevesztjük össze a két ország közti viszony enyhülését azzal, hogy megengedjük a Szovjetuniónak, hogy befolyását kiszelesitse katonai eszközökkel.” A sajtókonferencia temaja, természetesen, mint e sorok olvasói sejthetik, az angolai helyzet volt. Kissinger kijelentette, hogy a Szovjetunió szerepe Angolában veszelvezteti az USA es a Szovjetunió közti detente-t, enyhülést. Ez ertheto Kissinger és azok szempontjából, akiket o képvisel. Legyünk tisztában a probléma lenyegevel. Az első es második világháborút az robbantotta ki az imperialista hatalmak között, hogy a feltörő kapitalista ország, Németország, mivel keptelen volt a világpiac szétosztását kedve szerint gazdasági es politikai eszközökkel megoldani, háború utján próbálta célját elemi. Fontos kihangsúlyozni, hogy csupán a világpiac feletti kontrol volt akkor a kérdés. MOST AZONBAN A KAPITALISTA RENDSZER FENNÁLLÁSA, LETE FOROG KOCKÁN. A számos mélyenszántó probléma közül csak kettőt említünk. Az Egyesült Államok lakossága a világ lakossága* nak 6 százalékát teszi ki, de a US monopóliumok a világ nyersanyagának 40 százalékát dolgozzak fel. Csak ra kell tekinteni a lap ezen oldalán közölt terkepre, hogy lassúk, azokat a nyersanyag forrásokat, melyek Angolaban es a kornyékén levő országokban találhatok: bauxit, kadmium, szén, kobalt, kolumbium, réz, gyémánt, vas, arany, mangan, platina, ezüst, on, uránium, zink es olaj. Ha Angolában a Népi Mozgalom áltál felállított kormánynak sikerül leverni az USA áltál pénzéit szakadar mozgalmat az Egyesült Államok monopolistái részére nehezebb lesz az iparhoz szükséges nyersanyagok potom áron való beszerzése. Ha Angolában a népi kormánynak sikerül konszolidálni a helyzetet, leverni a behatoló del-afrikai seregeket, csak idő kérdésé, hogy Del-Nyugat Afrika, Del-Afrika es Rodezia fajgyűlölő rendszerei a történelem szemétdombjára kerüljenek. Ha mindez a Szovjetunió, Kuba es a szocialista országok aktiv segitsegevel, karöltve az afrikai országok többségével történik, akkor elképzelhetjük, hogy a szocialista országok befolyása a fejlődő országok vezető köreiben, a harmadik világ szegénységben elő millióinak szemeben emelkedni fog. Más szóval, ketsegtelen, hogy az angolai fejlemények kihatnak a világ haladó és maradi erői közti hatalmi viszonyokra. Nem csodálkozunk azon, hogy Kissinger ur olyan ideges, annyira elveszítette higgadtságát, Azonban azon csodálkozhatunk, hogy ö prédikál “korlátozás”-rol, aki mint a 40-es Bizottság tagja folytatta a vietnámi háborút, aki felelős a semleges Kambodzsába való behatolásért, aki megszervezte a chilei puccsot, aki előkészítette Ciprusz felosztását, mindezt a nemzetközi jogok sarba tiprasaval, önálló es független államok belügyeibe való beVESZÉLYBEN (?) A DETENTE I i-AMERIKAI MAGYAR SZÓ3 Holden Roberto Dr. Jonas Savimbi
