Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-25 / 13. szám

Thursday, March. 25. 1976.-----AMERIKAI MAGYAR SZO— Bánki Péter A KÚT A repedt ablakra ránehezedtek a jégvirágok súlyos bokrai. Nagy Lajos, a beteg, öreg szíjgyártó reg nem használt, halott szerszámait s a pókhálós konzerv­dobozok melyere hányt szögeket nezte. Felesege — sovány, kimerült szépségű asszony — a tűzhely mellett ült, tizenegy éves fiát leste, ahogy a tejlevest falja. — Szombat van — mondta, s tudta, hogy ezzel azt mondja: szegények vagyunk. Csak tejlevesre es daraganicára tellett. Nagy Lajos a gyerekre formedt. — Hiaba eszel olyan sebesen, úgyse mehetsz ki a jegre — s a jóisten által egybetartott bakancsokra nézett, amelyek sárosán tátották szájukat a tűzhely alatt. Aztán az ablakhoz sántikalt. A szomszedek — vagy heten — mar csaknem betemettek a kutat. A szomszédasszony épp a házuk fele nézett. Látta győzelmi diszbe Öltözött arcat. Nagy Lajos öt éve költözött a faluba, második felesegevel es kisfiúkkal. Megvette a düledezo, egy­szobás hazat, a rossz istállót, a koszos disznóólát s a kis kertet. Ez volt az összes vagyona. Meg a sovány tehén — alig ért valamit. Es a mindig éhes kisborjut s a két süldőt is eldugta volna, ha vendegek mennek hozzá. — Mi lesz velünk? — sohajtozott mindig a felesé­ge. Majd Nagy Lajosra nézett. — Ma élsz, holnap meghalsz. Mi lesz velünk? Akkor Nagy Lajos csak a tűzhelyet tudta nezni, órákig is elüldögélt igy, a gyerekre gondolt, a nagy fiára, aki a varosba ment, amikor megnősült; a lá­nyaira, akiket nem látott mar évek óta, és a kö­zépső fiara, laki kórházban van. Súlyos szívbeteg. Úgy érezte, semmit sem követelhet tőlük. Mert mit adott o nekik? Hasznait ruhákat,üres leveseket,, s nem nekik szánt pofonokat. Meg a tépett iskolás­könyveket is a tanítótól kapták. Felesége meg attól fél, hogy ha Ő meghal, a so­vány Örökségét egymás közt szaggatják apró dara­bokra a gyerekei. — Mi lesz velünk? Ma élsz, holnap meghalsz. — Add el az egyik süldőt — suttogta az asszony fele. — A pénzt tedd a takarékba. Az legalább meg­marad majd neked. Aztán fölállt, fölvette a belelt kabátot, és elment a kocsmába. Már nem ivott sokat, hiszen pénze sem volt. Csak hallgatta a férfiakat, akik nagy üzletekről beszeltek, vagy pénzben kártyázták. Es úgy nézte Őket, mint a kisemmizöit. Nagy Lajos mindig azt erezte, ha masok jómódját latta, hogy azt tóle vet­ték el. De a kuttal nem igy volt. Azt hitte, hogy a kút, de legalábbis a fele, az övé. Joga van hozzá. A kút a mezsgyehatáron állt. A szomszédasszony­nyal megállapodott, hogy közösen használják. Már amennyire használni lehetett: fertőzött volt a vize, inni nem lehetett belőle, csak az állatoknak es a ház körüli munkához volt jó. — Jól van, hordjak csak innen a vizet — mondta a szomszédasszony. Majd hozzátette: — Tudja mennyi idős kút ez? Tán százévesnél is több. A telkemmel együtt vettem. A Barandy kegyelmes ur cseledei használtak régen. Aztán az őszön Nagy Lajos — ördög tudja, hogy képzelte — beleszántott a szomszédasszony kertjé­be. Meg aznap este a szomszédasszony átment hozza. — Hat ide figyeljen! — kiabált. — Menjen el dol­gozni, ha többet akar maganak, mint amennyi van. Engem nem fog megrabolni! — es széttárta sovány karjait, szinte mutatva vegtelen gazdagságát, szemei es vad fogai egyszerre villogtak a sötét kendő mélyé­ből. — Föl fogom jelenteni! A bíróságon! Es a kut- bol több vizet pedig nem visznek! — s gyűlölettel nezett körül a nyomorult konyhában. Masnap nagy karókat és hengerre csavart drót­hálót hordtak a mezsgyehatárra. A szomszédasszony es fiai, rokonai ásni kezdtek a gödröket a kerítés­hez. — A kuttal mi lesz? — kerdezte Nagy Lajos. — A kút az enyem — mondta a szomszédasszony. — Betemetem. — Azt nem! — kiáltotta Nagy Lajos, mint akit most forgattak ki minden vagyonából. — Az közös. — Semmi sem közős! Az enyém! Nagy Lajos nem szolt semmit. Rossz lábait meg- kinozva bement a konyhába. Levelet fogalmazott a bíróságnak. Megírta, hogy megállapodtak abban, hogy a kút közös, hiszen a fele az ö területére esik. Hozzátette, hogy ö, Nagy Lajos, nagyon szegény ember, de azért nem tűri, hogy ami az övé, azt elvegyék. Aztán minden erejet összeszedve munkához lá­tott. Elhatározta, hogy kávát ácsol a kúthoz, lassa a szomszédasszony, ó gondozza. Aztán ge'met is csi­nál majd. Es akkor csak nem vehetik el tőle. Éjszaka dolgozott. m A nehez szekerce lassan, mintha a föld melyevei lenne rokonságban, emelkedett a kezében, s erőtle­nül zuhant le a vastag szög mindent kibíró fejére. Nagyon lassan haladt. Szive sokszor ijedt roham­munkába kezdett. Percekig tartott, amig rendbe jött. A sarokba ejtette a szekercét. Kiment a sötét udvarra. Ásót fogott, lassan a mezsgyehatárhoz ért. Először csak labbal belerúgott az egyik gödör mel­lett sötétlő halomba. Majd hozzákezdett betemet­ni a gödröket. “A kút nem az övék. Az enyém a fele” — gondol­ta. S el tudta volna harapni a szomszédasszony vasnyakát. Aztán hetek teltek el kemény munkával. Nagy Lajos elkészítette a kávát és a gémet is. A szomszéd- asszony uj kutat ásatott. Nem veszekedett. Egyszer csak bírósági szakértők jöttek. Gyorsan dolgoztak. Elkértek a szomszédasszony­tol a telek vásárlásáról szóló papírt, es egy rajzot is nézegettek. Majd mertek. Aztán átmentek Nagy Lajoshoz: — Ne ugráljon, papa. A kút nem a magáé. Nagy Lajos a tárgyaláson csak annyit tudott mondani: . — Mi megállapodtunk, hogy közösen használjuk a kutat... I Es: — Nyolcszaz forint rokkantnyugdijam van, ké­rem... Látta a szomszédasszony győzelmi diszbe öltö­zött arcat. Mar csak ö állt a betemetett kút fölött, mint egy ottfelejtett lófarkas zászló. A kút kávája darabokba torve ott hevert Nagy Lajos kertjében. — Te meg csak állsz ott, mint a feszület — kerget­te vesztebe az asszony. A gyerek már befejezte az ebédet. Az asztalra dőlt. Tálán aludt. A tűzhely is kilehelte már a lelket. Nagy Lajos kiment az udvarra, a betemetett kút fele tartott, nem tudta levenni szemeit a szomszéd- asszony apró, kémény arcáról. Megállt előtte. Szája mintha csodálkozna, kinyílt. Jobb kezével megra­gadta a kendővel takart gyér kontyot, a földre rántotta a kis asszonyt es ütötte, ahogy csak tudta. — Megóoöööl! Segiiitséééég! — kiáltozott az asz- szony. Arcán a fagyott, fekete rögök tört gyöngyei peregtek. — Megöőöl! A házból kirohantak a rokonok. A szomszédból is átszaladt egy ijedt kislány. — Rendőr! Rendőr! — kiáltoztak. A rendőr, a körzeti megbízott, egy pillanat alatt ott volt. Nagy Lajost kihámozta vagy hat ember alól. Mintha száraz fával játszana, talpra állította. Két karjat megszorította, hogy Nagy Lajost átjárta a fájdalom, rémületet teremtve a vérerek apró búvó­helyeiben. Aztán megrázta. — Takarodjon haza! Takarodjon a saját portájá­ra! — ordította. Nagy Lajos elvánszorgott, s el nem tudta képzel­ni, hogyan megy majd vissza az összetört szemüve­___________________________9 gért. ANNIVERSARY TOURS inc FESTŐK ÉS ROKONSZAKMÁiUAK TURAJ a SZOVJETUNIÓBA ES MAGYARORSZAGRA Szeptember 15'tol Október 6-ig összesen 21 nap $925.00 TURAVEZETO: WEINSTOCK LAJOS Az arban bennfoglalt at ik az elhelyezés szakszervezeti szállodákban. Ketten egy szobában, teljes ellátással. Moszkva 4 nap, Leningrad 3 nap, Volgograd 2 nap, Szocsi 3 nap, Budapest 8 nap . Az Epületmunkások Szakszervezete a Szovjetunióban és Magyarországon fogadja és látja vendégül a csoportot. Építkezések megtekintése és beszélgetések szakszervezeti problémákról. Weinstock Lajos, aki a Brotherhood of Painters and Allied Trades, District Council 9. titkar- penztarosa volt, páratlan gyakorlattal és tudással rendelkezik külföldi országok szakszerveze­teivel kapcsolatban.- Több mint 60 túra a Szovejtunioba és Kelet-Európába. Kerje ingyenes 1976-os brossuránkat ! Küldje be $ 150.00 előleget meg ma ! ANNIVERSARY TOÚRS 250 West 57 St. New York, N.Y. 10019 1741 Ivar Avenue Hollywood, Cal. 90028 (212)245-7501 (213)465-6141 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents