Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-26 / 9. szám
Thursday, Feb. 26. 1976. A hosszú menetelés A Guadiana folyam fele vezető országúton végtelen kocsisor kigyózott. A kocsik mellett, az ut két oldalan.gyalogosan baktattak a spanyol haza szam- uzottei. Az asszonyok hátukon vittek apró gyermekeiket, a férfiak súlyos batyut cipeltek. Késó este volt. HÍlvös szél suhant fölöttük, mint enyhe simítás s leszáritotta homlokukról a verejte- ket. Remenytelenseg csöndje borította el a csapatot. Egy-egy mely sóhajtás szállt, gyermekek sírtak fel anyjuk hátán, álmukból fel-felriadva, — de a n'ep némán menetelt a fehér porral fedett utón. Akinek kocsin jutott hely, semmibemeredo. pillantással gubbasztott az ülésen. Mintha tan nem is élő emberek lettek volna, hanem kisértetek, gyötrődő szellemek, kik vertelenül bolyongnak az örök hontalanság orszagutján. Nem volt szavuk. De agyukban hangosan dorombolt a gond, a harag, a tepó, gyotró bizonytalanság, — hova? Marokkóban a városok urainak önkényétől függ, hogy meddig maradhatnak: Genovában három napig. Veneziában es Pisában két hétig találhatnak menedeket. Rómában tálán egy egész hónapig. És Portugáliában. Ott nyolc hónapig... Csupán az ozmánok szultánja adott feltétel nélküli tartozkodasi engedélyt. Odamennek mégis — Portugáliába. Ez van legközelebb. Es ott kivárhatják, hogy tálán... Visszahívjak ókét. — Visszahívnak... — mormolta Abarbanel is, mig halálos faradtan dóit hátra hintójábán. Pedig ö jól ismerte Ferdinándot es Izabellát. És Torque madat... Don Isaack Abarbanel, á hires tudós, a nemregen még nagy hatalmú pénzügyminiszter, öfelsegéek kegyence es tanácsadója, — könnyezve nezett ki a kocsiablakon. Elmosódó, görnyedt alakokat látott, vele egysorsra Ítélteket. Barna homály ereszkedett a tajra, mely lassan ellepte a gyászos menetet. A királyi par tanacsadojanak feherszakallas feje lebukott, mintha az eleven fájdalom bunkocsapasa erte volna. Hat végül beteljesedett... Kiűzték okét. Sohasem akarta elhinni, hogy mégis beváltják a fenyegetést. Utolsó percig bizott abban, hogy belátják: ezt nem lehet, nem szabad... De Ferdinánd es Izabella most az egyszer nem hallgatott a tanácsadóra. Pedig Don Abarbanel még pár napja is reménykedett. Tálán rábirja az uralkodókat az ediktum visszavonására. Amikor belepett a palota kapuján, a diszegyenruhás órseg dobszoval tisztelgett előtte. Persze, ezek még nem tudjak... Nem sejtik, hogy nem a nagy hatalmú miniszter, csupán egy kegyelemen könyörgő száműzött érkezett. Don Isaack a királynő ele járult s a kegyesen felejenyújtott hofeher kezet megcsókolta. Az aranykárpitos szoba padlójára térdepelt s melléből zihalva törtek elő a kérlelő szavak. Ferdinánd udvariasan, hidegen hallgatta; Izabella türelmetlenül intett. Don Isaack hiaba ajánlotta fel az uralkodónak a zsidóság vagyonának felet, hiaba mondta el, mint zokognak az aggastyánok szüleik sírján... A menet összetorlódott és a kocsi megállt. Abarbanel kizökkent gondolataiból. Sercegó fáklyafény világította meg a sereget. Ahogy melyült a sötétség, úgy engedett a csönd, — eleinte halk mormo- lás kelt, mely egyre erősbodött. A gyermekek mar hangosan sirtak. Jajgató es panaszos hangok, segítséget esdő szavak, imatöredékek töltöttek be a nyúlósan terjengő éjszakát, mely minden rettenetével — ijesztő árnyaival — körülvette ókét.-AMERIKAI MAGYAR SZÓ FIGYELEM! NEW YORK FIGYELEM! SAJTOBANKETT Az Egyesült Államok 200 éves fennállásának megünneplése 1976 március 21-én VASÁRNAP 1 ÓRAI KEZDETTEL A WILLIAM SLOAN HOUSE YMCA AUDITÓRIUMBAN 356 W 34 St. ( 9. Ave.-nál) ÜNNEPI SZÓNOK: DEÁK ZOLTÁN ^ í % ^ Műsoron VÁMOS JUDIT zongoramuveszno HÁZILAG KÉSZÜLT EBÉD 5 DOLLÁR, REZERVÁCIÓÉRT HÍVJA (212) 254 0397 SZAMOT A MAGYAR TÁRSASKOR RENDEZÉSÉBEN Abarbanel meredten nezett a vánszorgó, tolongó tömegre. Gyótrelmes látomás: égnék emelt karok, elomlo, utszelre roskado testek, felfordult kordek, riadt, sovány gebekkel: földreborulo venek, kik nem akarnak továbbmenni már. Ezt, ezt kellett volna látnia a királynőnek, akkor talán... De igy hiába beszelt, Ígért, kónyÖrgott Torquemada ádáz lelke libbent Izabella mögött es megkemenyitette a szivet. Ha Ferdinand már-mar hajlott volna a kincsetigérö szavakra, — a király- asszony hajthatatlan maradt. Pedig kedvelte. Pénzt tudott szerezni mindig, ha kiürült az államkassza. A királynő felállt és intett a királynak. Valamit súgtak egymásnak. Aztán Ferdinand Abarbanelhez lépett: — Te maradhatnál, Don Isaack. Te es a csaladod... — mondta, látszólag odavetve. Katolikus Izabella, mohón tette hozza: • — Ha elhagynátok... a hitetek. Ha felvennetek a keresztséget... Az öreg tudós arcan megremegtek a ráncok. Halkan, tisztelettudóan válaszolt: — Köszönöm felsegteknek... Nem tehetem. Elhallgatott, mozdulatlanul, meggornyedve állt, szemet lehunyta. Izabella felvetette gőgös fejet. Himzese után nyúlt. Ferdinánd elfordult, az ablakhoz lepett, jobbja távozást intett. S Abarbanel zsidó, zokogását elfojtva, utolszor hajolt meg előttük. Úgy ment ki a teremből, erőtlen, meg-megbotlo lábbal, mint a halálos beteg. Elvonszolta magát a mereven tisztelgő őrök előtt. Lehet, hogy az uralkodók utánanézték, amikor kiment, — meg , feléje csapott a könyörtelen pillantásuk —, vagy ügyet sem vetettek rá, s el is felejtették tálán... A kocsi újra megállt, a lovak erós rántásától. Don Isaack elorebukotf. A szembenlévó ülésén egy fiatalember aludt. Húsz év körüli fiú, fekete hajú, feher arcú, Juda Lewy Medigo volt az, Don Isaack legfiatalabb gyermeke. Apja véletlen lökésére felébredt, ábrándos, szép szeme kinyílt, felsóhajtott, csukló mely hanggal, akar a kisgyerekek, hosszú sirás után. Abarbanel gyengéden szánakozva nezte a fiát. A keze után nyult es megsimogatta. A Fiatalembert szerettek az udvarban. Szépén játszott gitáron, s magaszerezte dalokat énekelt. Most némán, csüggedten ült apjával szemben. Don Isaack meg sem próbálta vigasztalni, csak egyre simogatta a kezét. A kocsi tovább döcögött. Egy fáklya sistergett a szélben, mintha sírna. — Énekelj valamit, Juda... — mondta halkan az öregember.. A fiú engedelmesen nyúlt gitárja után. Megpengette a húrokat, s játszani kezdett. Bánatos, nagy szemet félig lehunyta. Az udvar hölgyei, ha igy latjak — könnyeztek volna meghatottságukban s elragadtatásukban. Tiszta hangja betöltötte a kocsit, kiáradt az ablakon. Az éjszakai szel magával kapta a szelid-szép melódiát, s széthintette a vánszorgo emberek felett. Az üde rétekről dalolt Juda, hol színesebbek es dlatosabbak a virágok, mint bárhol a földön. A buszke mór palotákról dalolt, a gyönyörű városokról... A nép felfigyelt a dalra, s lassan, óntudatlanul átvette a hangot; öregek, fiatalok együtt dúdolták a melódiát es mondtak a szöveget, — “áldassatok viragos castiliai mezők...” Minden bajuk, nyomorúságuk, reménytelensegük eltűnt, mig énekeltek s ajkukon szárnyát kapott az Ízes, zengzetes spanyol beszed, — mert spanyolul daloltak a kiüzöttek, a spanyol hazárol a kitagadottak. “ Juda Lewy Medigo hangja egyre erősebben zengett; lágy, fiatal arca átszellemült, finom, hosszú ujjaival szinte extázisbán tepdeste a gitárt. Apja ködön, át la’tta fiát, a kocsi homályában. — Nagyon szép dal... — mondta halkan. Juda letette a hangszert. Fekete szeme könnyes volt. Aztán átölelte apját, a mellére borult, hozzásimult szorosan, úgy, hogy Don Isaack erezte fia gyors szívdobogását s könnyeit, melyek átnedvesi- tették ingét. A kiüldozött spanyol zsidók még egyre énekelték Juda Lewy Medigo dalát a castiliai mezókról. Aztán szótlanul meneteltek a portugáliai hatar fele. A hajnal ónos, tompa fénye kúszott az égre. A távolból már felcsillámlottak a Guadiana folyam habjai. Bar* Endre .9 1 PÜSKI CORVIN 1 IS M ,gf HUNGARIAN BOOKS. RECORDS, ARTS K * IKKA H W 1590 2nd Ave. (82. és 83. Sf. között) M New York. N. Y. 10028, USA. $ 1 (212)879-8893 g B 9 S Magyar hírlapok, folyóiratok előfizethetek eg S vagy példányonként kaphatok. feg a KÉRJE DÍJMENTES ÁRJEGYZÉKÜNKET! » B TÓBBEZER KÖNYVBŐL VÁLOGATHAT * lg 8 Track Stereo tape-k kaphatók ^ fa magyar zenevei es enekesekkel: $ 7.- gc gg Látogassa meg boltunkat 8 : vásárlási kötelezettség nélkül! |g j Postán is szállítunk. K f Szombaton is egesz nap nyitva. ^ ' • ■----1 l
