Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-09-04 / 34. szám
Thursday, Sept. 4. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO r AZ ALKOHOL AjRTALMAI A z alkoholizmus régóta káros szenvedély: már az emberi civilizáció kezdetén a nar- komáma egy formája volt. Szeszes italokat már időszámításunk előtt több ezer évvel fogyasztottak, s ennek ellenére még ma sincs elegendő erőnk ahhoz, hogy leküzdjük ezt a szörnyű betegséget. A bort manapság is „természetes” italnak tartják sok országban. . Azokban az országrészekben, ahol fejlett a gyümölcsészet, a pálinkafőzés jelenti az emberek alapvető tevékenységét. Az ipar sók-sok millió liter sört, likőrt és tömény italt állít elő, s ráadásul mindent megtesz annak érdekében, hogy még mérgezőbbé tegye: különféle anyagokat ad hozzá, csakhogy minél többen fogyasszák. Minthogy a szeszes ital nem képezi táplálkozásunk szerves részét és szervezetünk sejtjei nem igénylik eleve, fölmerül a kérdés, vajon az alkoholizmus csakugyan szükséglet-e, amelyre életünk során többénkevésbé rászokunk, vagy pedig mindmáig megmagyarázhatatlan belső, öröklött és lelki tényezők eredménye. A modem tudomány — a legkorszerűbb módszerek, kísérletek és statisztikák segítségével — ‘bebizonyította, hogy az alkohol káros egészségünkre. Meggyőződésünk, hogy az iszákosoknak legalább egyharmada emésztési zavarra panaszkodik. Nem is csodá, mert a szesz kárt okoz a száj és a torok nyálkahártyájában. Gyulladásos elváltozás; áll be a nyelv nyálkahártyáján és az ínyben is.: .Ennek következtében elromlanák a fogak és vérzik az íny. Az illető rosszul rágia meg az ételt, tehát szervezete nem tudia kellő mértékben fölhasználni a benne levő tápanyagokat. Az idült iszákossá? kárt okoz továbbá a nyelőcső nyálkahártyájában is, ez pedig — egyes tudósok szerint — elősegíti rákos daganat képződését. A gyomorgvulladás gyakori tünet azoknál, akik huzamosabb időn át fogyasztanak szeszes italt. A betegnek ég és fái a gvomrá. nehezebben emészti meg az ételt, gyakran fölfúvódik és hány. Kezdetben nagyobb mennyiségű gyomorsav képződésének, később azonban hiányának a következménye ez. Az alkohol ugyanis állandóan ingerli a gyomor nválkahártváiát, emiatt kezdetben több gvomor.sav képződött, amely az emésztés legfontosabb anyaga. Ezért javul időnként az illető étvágya. Idővel azonban csökken a gvomorsav kiválasztódása, mert a kimerült seítek fölmondiák a szolgálatot. A gyomor nválkahártváiának sorvadásos gyulladása léo föl. Ennek következtében csökken a tápanyagok fölszívódása és az étel nem iut el zavartalanul a belekbe. Az alkohol, ha kezdetben fokozta is az étvágyat, később étvágytalanságot és fogyást idézett elő. A gyomor nyálkahártyájának gyulladása, különösen pedig a nyálkahártya alakjának megváltozása (a sorvadásos nyálkahártyán jóformán egyetlenegy fiziológiai ránc sincs) az első lépést jelenti a gyomorrák kifejlődésében. A gyomor működésében beállt zavar megbolygatja a vékonybél működését is. Gyulladásos elváltozás áll be a bél nyálkahártyáján, a beteget gyakori széklet, hasmenés, görcs és tompa hasfájás gyötri. Mindezt az alkohol közvetlen ingerlő hatása okozza. Ennek következtében nem szívódnak föl kellő mértékben a tápanyagok a belek nyálkahártyáján keresztül. Ügy látszik, a vastagbél valamivel ellenállóbb a szesz hatásának, mert nyálkahártyáját csak kisebb fokú inger éri, székeléskor jelentéktelen fájdalom jelentkezik, s gyakori a puha bélsár. A bélürítéskor jelentkező fájdalom azonban erősebb, ha >a betegnek aranyere van. Mint már többször mondottuk, az emésztő- , .csatorna (száj—nyelőcső—gyomor—belek) nyálkahártyájának gyulladása következtében szervezetünk nem bírja kellőképpen fölhasználni az ételt, a tápanyagokat. Ennek következtében más betegségek is jelentkeznek az alkoholistáknál: húgyhólyag- és vesegyulladás, megduzzad szemük környéke és a lábuk, sápadtak, .kimerültek. Megsérül a szívizmuk is, mert több folyadék jut a szervezetükbe. Kezdetben úgy igyekszik eleget tenni föladatának, hogy megnagyobbodik, de hamarosan kimerül. Emiatt az illető is gyorsan kifárad, a legkisebb testi erőfeszítés következtében fulladozik, lába pedig megduzzad. A tapasztalat azonban bebizonyította, hogy az alkohol közvetlenül is mérgezően hat a szívizomra. A Bi-vitaminhiány is kárt okoz benne. Az iszákos szervezetéből számos vitamin hiányzik, s az ásványi sók és más védőanyagok a szükségesnél kisebb mennyiségben találhatók meg benne. A vitaminhiány a látóidegben is kárt okoz, úgyhogy a beteg meg is vakulhat. Kár keletkezik a perifériás idegrendszerben és elváltozások jelentkeznek a bőrön, különösen azokon a helyeken, amelyeket napfény ér (pellagra = gyomor—bél tünetekkel, bőr- és nyálkahártya-elváltozással, idegrendszeri tünetekkel járó, ni'kotinsavhiány következtében kialakuló betegség). Az ásványi sók és a védőanyagok hiánya miatt az alkoholista fáradtnak, kimerültnek érzi magát és csökken eLlenáUóké- pesség'e. Ezért van az, hogy gyakran megfertőződnek felső légutaik (orruk, torkuk), hörgőik, tüdőgyulladást kapnak és nemegyszer tuberku- lotikus elváltozások lépnek föl tüdejükön. Az említett betegségeket és a szeszes italok következményeit leghatásosabban úgy lehet kezelni, ha lemondunk az alkoholfogyasztásról. Dr. Emil LIBMAN A láb gombás bőrbetegségei A kultúrember testének egyes részein gyakran jelentkeznek gombás bőrelváltozások. Főként egyes ruházkodási szokások és túlzott ízzadás miatt. Gyakoriságuk esetenként népbetegségnek is tekinthető, mint például a lábujjak közötti gombás megbetegedések. E betegségnek jelentőségét sokban növeli az a körülmény, hogy adott viszonyok között mint foglalkozási ártalmak is felléphetnek: főként az állatokkal foglalkozókon jellegzetes bőrvagy belső szervi elváltozásokat hozhatnak létre. Ugyanis a szarvasmarha-állomány elég nagy százalékban fertőzött. Elsősorban az ilyen állatokkal foglalkozó állatgondozók bőrén keletkeznek fertőzések. Hasonlóképpen gombás fertőzésben szenvednek a szárnyasok tenyésztésével foglalkozók és az egér járta gabonaraktárak dolgozói is. Hajlamosító tényezőnek számít a kövérség és a cukorbaj is. Gombás bőrbetegségek Európában leginkább a lábon fordulnak elő; gyakoriságuk megközelíti az összlakosság 70—80 százalékát. A fent felsorolt foglalkozási ártalmakon kívül más munkásokat is érint ez a betegség, mint például a bányászokat, kohászati dolgozókat, egyszóval mindazokat, akik munkájukat magas hőmérsékleten végzik, erősen verejtékeznek és leginkább gumicsizmát viselnek. A körfolyamat a negyedik és az ötödik lábujj között szokott végződni, mert ezek fekszenek legszorosabban össze, így a megrekedő pára, a meleg és a sötétség a kórokozó gomba részére kedvező körülményeket biztosít. A folyamat a bőr enyhe, majd erőteljesebb viszketésével kezdődik. A fokozó verejtékképződés miatt a bőr felázik, kifehéredik, ezután a rugalmasságát vesztett bőr a lábujjak között bereped, vörös hámhiány jön létre, és a viszketést enyhe fájdalom váltja fel. A folyamat az összes lábujjközökre átterjedhet, sőt a talpra, illetve a lábhátra is, ahol éles szélű hámlás keletkezik. A gombás folyamatok okozta hámhiány szövődményeként, gennyképző kórokozók is a bőrbe jutnak. Nem ritka, hogy az ilyen területen orbánc jön létre. A láb bőrének gombás folyamata a körmökre is átterjedhet. A másodlagos fertőzések gyógykezelését megnehezíti az a tényező, hogy az ilyen betegek gyakran túlérzékenyek a penicillinre. A láb gombás bőrbetegségei az első világháború után különösen elterjedtek, úgyhogy már a második világháború után a fejlett országok leggyakoribb gombás betegségeivé váltak. Míg régebben a tíz év alatti gyermekeknél nem fordult elő, ma-már ezek között is mind gyakoribb. Mint már említettük, a láb gombás bőrbetegségének kialakulásához a kórokozón kívül szükség van még a láb bőrének felázására is. Az az egyén betegedhet meg, aki mezítláb olyan helyen jár, ahol kórokozó gombák élnek és a láb bőre hosszabb ideig a nedves környezetben felázik. Természetesen figyelembe kell venni a közvetlen fertőzési lehetőségeket is. Közismert, hogy a fent leírt körülmények a fürdőkben vannak meg leginkább. A nyilvános kád- és medencefürdő, a strandok, gyárak, sportlétesítmények tusolói, a laktanyák fürdői, de még gyógyintézetek, szállodák, sőt magánlakások fürdőszoba-berendezése is terjesztheti a bajt. Fertőzést okozhat a sportolók cipője is, ha előzőleg fertőzött egyén használta, valamint a gumitalpú cipők, papucs és a harisnya is, de különösen a gumicsizma. Káros minden, ami a láb verejtékezését elősegíti; a láb csontozatának elváltozása úgyszintén. Műanyag szálból készült zoknit lehetőleg ne viseljünk. Észrevették, hogy a fürdőkultúra fejlődésével egyidejűleg ezek a betegségek is elszaporodtak. Ugyanis a fürdők rendkívül látogatottak, a nagy forgalom miatt nehezen tisztíthatok és fertőtleníthetők, így a beteg lábról lekerülő gomba rövid idő elteltével új fürdőző lábára kerül. A megelőzés tehát rendkívül időszerű. A fürdők padlózatáról naponta el kell távolítani gondos tisztítással minden szerves anyagot, ami a gombáknak táptalajul szolgálhat. A gombák legfőbb búvóhelyei a fürdők farácsai; ezek rendszerint puhafából készülnek. A víz hatására a lécek felszíne felrostozódik, ezért tisztíthatatlanná válik. Ezek a körülmények biztosítják a kórokozó gombák életlehetőségeit. A farácsokat mindenütt alumínium vagy műanyagból készült lábrácsokkal kell helyettesíteni. A fürdőkben használatos gyékényszőnyegek is tenyészhelyei a fertőzőképes gombaféléknek. Ezeket gumi- vagy könnyen tisztít* ható műanyag szőnyegekkel kell helyettesíteni. A szabadban levő medencéket úgy kell építeni, hogy a fürdőzők útjába fertőtlenítő szerrel töltött lábmedencék kerüljenek. Fel kell hívni a vendégek figyelmét arra, hogy fürdőzés után lábukat alaposan szárítsák meg, és utána egy ideig műanyag papucsban járjanak, a harisnyanemű felhúzása előtt pedig a lábujjak közé gombaölő hatású hintőport szórjanak. A gombás betegségek gyógyításához sok türelemre és az orvos részéről tapasztalatra van szükség. Az eddig használt szerek — különösen ha a bőrelváltozások már előrehaladott állapotban vannak — csak lassan fejtik ki kívánt hatásukat. 10
