Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-09-04 / 34. szám

8 AMERIKAI magyar szó Thursday, Sept. 4. 1975. ESZKIMÓK VILÁGA Talán egyetlen nép sem küzd annyit a dermesztő hideggel, mint az eszkimók. Hiszen,ahol ők laknak, az Északi Jeges-tenger környékén, az ötven fokos hideg enyhének számit. A sarki szigeteknél, össze­foglaló görög newel az Arktiszon — ez a n'ev úgy keletkezett, hogy a Göncöl szekér legfeltűnőbb csillagképé, a Nagymedve után nevezték el, arktosz görögül medvet jelent — néha azt sem lehet ponto­san megállapítani, hol. végződik a szárazföld és hol kezdődik a tenger. A tengert hatalmas jégpáncél fedi. Ne gondoljunk azonban tükörsima jégre, mert a sarki jég tele van hó- és jégtorlaszokkal. A tenger aramlo, folyton mozgo víztömege es a sarki vidék tombolo viharai meg-megtörik a legerősebb jégréte­gét, a nagy viharok egymásra dobálják a nagy jég­táblákat. Lenyűgöző látvány a nagy folyok jégzaj­lása, de nagyszerűségében és félelmetessegében össze sem hasonlítható a Jeges-tenger jégzajlásával, ami­kor agyudorgeshez hasonló zajjal száz-százhusz kilo­méteres csatornák keletkeznek a jégben es az ordito orkán üvöltéséből úgy hangzik ki az egymáshoz csapódott jégtáblák robaja, mintha a titánok vívná­nak élethalál-harcot. Itt élnék az őslakok, az eszkimók, akiket egyedül lehet igazi sarkvidéki népnek tekinteni. Javarészt lakásukat még ma is hóból készítik, más éghajlati vidék termékei közül egyedül a fát használjak, de ezért nem kell lemenniük a délebbi erdövidékekre, mert a délről jövő tengeri áramlatok, főleg Grönland partjaihoz sok fát sodornak. Az észak népén kívül azután később megjelentek a feherek is, főleg az orosz birodalomhoz tartózó reszeken, de az európai es az amerikai arktikus területen is. Ennek részben tudományos, részben gazdasági okai vannak. A ku­tatok a világ különböző részéről hosszú hónapokat, eveket töltenek el a távolban es legutóbb már az is felmerült, hogy egyes vidékek olajkincseit is ki le­hetne aknázni. Ebben főleg kanadaiak látnak nagy üzletet. Ezzel párhuzamosan a Szovjetunió nagy energiával karolta fel a regebben, még a cári kor­mányzás ídejen megkezdett kutatásokat. Ennél a munkánál főleg az. ásványi kincsek feltárását céloz­zák. Tapasztalt tudósok előtt sem világos, hogy — va­lamikor reges-régen — az eszkimók ősei mikor hagy­tak el Szibériát, törékeny csónakjaikkal mikor ha­józtak at a Behring-szoroson. De bizonyos, hogy ugyanarról a népről van szó, amelyik például Grón- landon maradt. Amikor a nagy dán felfedező, Knud Rasmusen 1920-ban bejárta a térség nagy részét, megállapította, hogy az általa ismert grönlandi nyelvjárást mindenütt megértik. Sok minden változott persze az elmúlt évszáza­dok alatt,' már nemcsak hóból vannak a kunyhók, sőt akadnak rádiókészülékek is, de az eszkimók ősi szokásait alapjában nem változtatta meg. Egy kanadai újságíró igy emlékezik. “Sokáig éltem az eszkimók között. Volt egy kedves barátom, Maktak. A fiú sokat segített nekem. Amikor távozni készül­tem, hirtelen nem tudtam mást kitalálni, egy tranzisztoros rádiót ajándékoztam neki. Maktak haladéktalanul előszedte kis pénzecskéjét, ki akarta fizetni a rádiót. Jól sikerült a rokafogas ezen a télén. En nem is tudom, mit kezdenék a pénzzel.” A riporter később visszatért a térségbe es örömmel üdvözölte regi barátját. Mar fakunyhoban lakott es olajlámpája is volt. Bar vagyona most sem állt töb­ből, mint tizenöt kutyából es volt egy házilag ké­szült szanja, na meg egy puskája. Ismét a visszaemlékezésekhez tartozik, megesik, hogy az eszkimók vándorolnak, amikor az éhínség különösen sújtja ókét. Olyan példákról is beszélnek, hogy az eszkimó éhínség idejen kilenc nap alatt mindössze egy halat evett. És a múlt megtanította okét arra is, ha van meg egy-ket maradék foka- vagy halzsir, jobb ha azt megeszik, mintha fűtésre hasz­náljak. Figyelemre méltó, hogy javultak azért a körülmények, az egyes fehér településekhez közel­mar olyan eszkimók is akadtak, akik állandó állást vállaltak. Van közöttük éjjeliőr, hulladékgyűjtő, de esetenként mar mechanikus is. Nem érdektelen, hogy főleg a fiatalok vágyódnak tanulni, ha van ra lehetőség, eljutnak valamilyen iskola közelebe. Sümeghi Endre. SZÓFIA Van-e receptje a magas életkornak ? A statisztika szerint 8.7 millió lakosa van a Bol­gár Népköztársaságnak es közülük sok — 460 állam­polgár — elmúlt már százesztendős is. E száz évnél idősebbek kétharmada — nő. Egészség es hosszú élet - van-e énnél ősibb alma az emberiségnek? A titkát minden korban fürkész­tek, de megbizható, pontos receptet persze senki­nek sem sikerült adnia. Sok energia — es emberi hiszékenység pazarlódott-pocsékolodott meg­annyi “csodaforrasra”, különlegesnek mondott vizű kútra is. A szófiai Gerontológiai Intézet komolyabb kuta­tást végez a magas életkort megertek körében. Különösen Rhodope körzetében. Szmoljanban ta­láltak sok száz éven felüli nőt és férfit. Ezeket hosszú időn át megfigyelték, kikérdezték. A leg­fontosabb tapasztalat az volt, hogy a hosszú élet fő alkotóeleme a munka, fő ellensége pedig a lusta­ság. A legtöbben a száz éven felüliek közül már kora gyermekkorukban dolgozni kezdtek, mégpedig fizikai munkát, és azt magas életkorukban sem / hagyták abba. A munka jellege mezőgazdasági, helyszíne tehát a friss levegő, a szabad ég. További fontos tényező a táplálkozás. A meg­figyelt öregek legtöbbje persze hírét sem hallotta a ma annyira divatos kalóriatáblázatoknak, de világ­életükben mértékletesen ettek és ittak. Fo táplálé­kuk a kenyér, a tej s a tejtermékek voltak, kévés állati zsiradékot, annál több főzeléket, paradicso­mot, paprikát fogyasztottak. A megkérdezetteknek csaknem a fele soha nem ivott alkoholt, a többiek kevés maguk főzte pálinkát. A legtöbben nem, vagy alig dohányoztak. A magas életkornak több, mint 90 százaléka sok- gyermekes családból szármázik s magának is igen sok gyermeke, rengeteg unokája van. Legtöbbjük gyermekeinek szama héttől tizennégyig terjed. Egyébként többségük korán nősült, egyikük sem volt — soha — komolyabban beteg, a legtöbbjük soha nem járt orvosnál, életében nem vett be gyógy­szert. Látásuk általában jó, a hallásuk gyengült. A Rio De Janeiro-i obol menten 30,000 főnyi la­kosság el evek óta cölöpökre epitett, Összetákolt ka­libákban. A város 200 vagy több nyomornegyede közül a Favela da Mare vidék a legrosszabb. Tavaly a kormány vegleg fel akarta számolni ezt a jarvany- feszket, amely az uj, nemzetközi repülőtér szép ki­látását is elrontja, de a lakosság közül sokan még­sem akarnak elköltözni. A hatóságok azt mondjak, “oktalanul ragaszkodnak” a maguk építette kalibák­hoz. A Favela da Mare lakosai közül sokan nem képe­sek megfizetni az uj lakás bérét. Azonkívül a város­hoz közel vannak és könnyebben talalnak munkát, iskola van a közelben. Az uj lakóvidékeket messze, avaroson kívülépítik, ahonnan minden messze van es az utazas is költséges. A nyomortanyan olyan rosszak az egeszsegÜgyi viszonyok, hogy a Ramos Egészségügyi Központ-ban, ahol főleg a nyomorta- nyak gyermekeit kezelik, a napi 100 beteg közül, legkevesebb 30-nak ragályos betegsége van. A nedves talajon a lakosság gyakran belhunitban, asztmában, tüdőgyulladásban betegszik meg, újabban meningi- tisz-járvány is kitört. Rio négy és félmillió lakosságából több, mint fél­millió el nyomortanyákon. Nem volt eleg pénz az é- pitkezesekre es fejetlenség, bürokrácia is megakada- lyozta egy 1971-es terv keresztülvitelet. j A mostani tervekben hatszázezer lakónak próbálnak tiz év alatt tisztesseges lakast biztosítani. Azok a lakótelepek bizonyultak a legsikeresebbek­nek, amelyek a regiekhez közel vannak, de ezeknek általában nagyon magas telek arai vannak,igy itt ke veset építettek. NINCS ELEG LAKAS RIÓBAN Veszélyes tengerrész a Bermuda-haromszög E- szak-Amerika keleti partvidékén. A Bermuda-szige- tek, Porto Rico, és Florida közötti 100.000 négyzet- merföldnyi víztükör több, mint 1000 tengerész és pilóta sírja lett az elmúlt 30 esztendő alatt. Az el­süllyedt hajók és repülőgépek roncsai itt nyomtala­nul tűntek el. Most újabb expedíció indult útnak a megoldására. rejtély SZEREZZÜNK Új ELŐFIZETŐKET!

Next

/
Thumbnails
Contents