Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-07-31 / 29. szám
Thursday, July 31. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO 9 Tóth-Máthe Miklósi A szótár Erich Kaestner: A fizikus válasza Az öreg iro felretolta a kéziratot, majd levette ? szemüvegét es lassan belecsusztatta a tokba. Sokáig nem szólt. Szürkesfeher bajuszát simogatta es hunyorogva nezte az ablakon bezuhant fenykeveben tancolo porszemeket. — Szép oktoberunk van — mondta később —, a napfény olyan, mintha mézet csurgatnának. A fiatalember megmozdult, ettől a szék is megreccsent alatta. Alig varta már, hogy a kéziratáról essen szó és most a mester az októberről elmélkedik. — Vagy olyan — folytatta az öreg iró —, mint a lemorzsolt kukoricaszemek, ahogy az asszonyok óléból hullanak a kosárba. — Meg mihez hasonlít? — gondolta a fiatalember türelmetlenül, de nem jutott eszebe semmi. Az öreg iró most ránézett. — Baj van a szótárral, fiam! A fiatalember meglepődött. Miféle szótárt emleget az óreg? Nem forditásról van szó! — Hogy tetszett mondani? — hajolt előbbre. Az óreg iro elmosolyodott. —■ jól hallottad. A szótárt emlitettem. Nem forgatod elegge. — De... bocsánatot kérek... nem tudom, milyen szótárrá tetszik gondolni. Az öreg iro már nem mosolygott. — A szótart ismerni kell, fiam. Olyan az egy Írónak, akár a papnak a biblia. Nem lehet anélkül prédikálni. A fiatalember most már végképp nem értette. De nem szolt, varta, hogy az iro tovább beszeljen. Az öreg iro most felvette a‘ kéziratot, belenézett. — Mikor törik a tengerit, fiam? — Gondolom, augusztus vége felé... — Gondolod...? Na jo... ha te úgy gondolod, akkor még nem biztos, hogy úgy is van... Aztán ez a Janos — nézett újra a kéziratba, — ezüst cigarettatárcát vesz elő es rágyújt. Láttál te mar paraszt- embert dozniböl cigarettát csavarni? — Bevallom, még nem... — Mért akkor nem irnad, hogy ezüst cigaretta- tarcabol gyújt ra! Na, de menjünk tovább. Milyen a frissen köpült vaj szine? — Fehér. — Olyan sarga, mint a nap. Aztán, lattál te mar dagasztó asszonyt? — Még nem láttám... De az iro a képzeletére is támaszkodhat... — Támaszkodhat... de nem igy! Azt irod, hogy Juliska aranyfurtjeiben, meg hullámzó keblében gyönyörködött Janos, ahogy az asszonyka dagasz- tas közben a teknő fölé hajolt. Hiszen a hullámzó kebleben gyönyörködhetett, de az aranyló hajfürtjeiben kötve hiszem. Valamire való asszony beköti fejét dagasztas kozbén, nehogy hajszál hulljon a tésztába. Most ugye azt hiszed, ezek részletproblémák? A fiatalember cigarettát vett elő. Nem válaszolt, mert valóban erre gondolt. — A szótárt ismerni kell — mondta újra az Öreg iro, nem veve tudomást a válasz nélkül maradt kért *• desrol. — Ha valaki nem tudja a nyelvet, vagy csak néhány szót, kifejezést ismer, akkor csak dadog. Dadog a parasztról, a pékről, a banktisztviselőről, dadog az emberekről! Nem .a tehetseg hibádzik fiam, hanem a szótárt forgatod keveset. A fiatalember elgondolkozott. Es mar szegyellte, M. Zs. emlékének hogy megmutatta azt az elbeszélést az öreg írónak. Egyszerre hazugnak és kitaláltnak látta az egészet. Lassan felállt, elvette az asztalról a kéziratlapokat es beletette a zsebébe. — Es mit tetszik gondolni, megtanulhatom meg a nyelvet? — Ha van hozzá nyelvérzéked, fiam. Es ha nem röstelled lapozni a szótárt, mint jó pap a bibliát. Akkor tálán... Es meg egy — emelte fel az ujjat —, ha nemcsak beszélni, de mondani is akarsz valamit azon a nyelven! Mert valahol itt kezdődik az iró... — Köszönöm a tanácsot, mester! — Nem vagyok en mester — legyintett az öreg iro es bajusza alatt egy mosoly villant at —, csak amolyan makacs venember, aki egész életeben egy szótarba feledkezett, mert szeretett volna minél jobban megtanulni egy nyelvet. Es meg mindig van tanulni- valom eleg. A fiatalember otthon osszetepte a kéziratlapokat es elhatározta, hogy többet nem ir le egy sort sem. Aztán egy idő után, akar egy diák, újra kezdte tanulni a “szótárból”, amire az óreg iró figyelmeztette. ATOM E szó bonthatatlant jelentett A parányi, de hatalmas atom Mely tálán a teremtes titka A vegtelen Isteni Hatalom... A II. világháború végét mar csak néhány nap választotta el. A fegyverek még dörögtek Németország szivében és elvétve a japáni szigeteken, de a biztos győzelem már a nagyhatalmak kezeben volt. Amikor az első amerikai atombombát előállították, az amerikai kongresszus szélső jobboldala javasolta, hogy ha nem is több, de legalább egyetlen atombombát dobjanak le élő településre, ezáltal az ellenfelet megfélemlítenék, s “együttal” ki is próbálnák az atombomba hatását embereken. A szélső jobboldaliak javaslatuktól nem álltak el, sőt követeltek a bomba bevetését. Mivel a vita veszélyesen feszültté vált, felállt Doktor Robert Oppenheimer amerikai atomkutató, a demokrata párt vezetőségi tagja és megmagyarázta világosan, érthetően a kongresszusnak az atomfegyver rettenetes kihatását, majd kifejtette, hogy a háborúnak mar néhány pisztoly- lövés is véget vet, ezért pláne nincs szükség atom: fegyverre. Egyébként — tette hozzá a tudós — mi, amerikaiak is kaphatunk egy atombombát, mert ki tudja, hol, kinek a birtokában van még egy. Lehetségesnek tartom, hogy a Szovjetunió is rendelkezik atombombával. A felszólaló leült. Siri csend lett a teremben. A kongresszus elnöke törte meg a csendet. Sápadtan felállt és az atomkutatótól ezt kérdezte: — És ön szerint egy esetlegesen ellenünk használt atomfegyverrel szemben mi amerikaiak rendelkezünk-e valamiféle eszközzel, amellyel megvédhetnénk magunkat? Az atomkutató tudós felállt, végignézett a jelenlevőkön, aztan a szélső jobboldal fele fordulva meggyőződéssel, de szerényen mondta: — Igen, uraim! Mi, amerikaiak is rendelkezünk olyan eszközzel, amellyel megvédhetjük magunkat. Es ez az egyetlen eszköz: A BEKE ! Fordította: Dénes Géza Alphátol az Omegáig e titok Hevít, De okát sejted-e emberi Értelem, Miért ikertestvér az elet S a halál, s csak az idő S a tér örök s vegtelen. E tiltott fara ácsingózott Az ember. Űzte, sarkallta fauszti lelket Ahonnét, s ahova, s amiért Misztikuma, majd kezebe ejti Tiltott gyümölcsét... A nagy titok ime föllibbent Kissé, s emberi szóra Reagálnak az atomok S mintha, már a földünkhöz Közelebb lennenek a Nap, A Hold, s a fénylő Csillagok... Bolygónkat, s a mindenseget Hajtja az atom Mely mint a termeszét törvényé Titokzatos s örök Ott buzog az anyak éltető Tejeben, s a villámokban Ha az Eg mennydörőg... S ha e tudás tekozlo kezekbe Kerül, végig vág e földön Mint Isten ostora S felettünk eldörgi végítéletet A Világegyetem legfelsőbb Fóruma... Ember, sorsod mar el van vetve, i f li Hiaba az arany, az emberi gog S a földi hatalom. Békét, vagy “Szodoma-Gomora” Sorsát diktálja részünkre 'E parányi szó -. ATOM... Lutheran István
