Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-12-18 / 49. szám
Thursday, Dec. 18. 1975. Bartha Szabó József: Nyolc ezustgyűrű koppant az asztalon. Szürke fényük határozott terveket csillogtatott. Egyszerre nyúlt utánuk nyolc kéz, es egyszerre találtak helyet a nyolc gyurusujjon. Tiz évvel ezelőtt történt. 1965 karácsonyán, egy kiskocsmában, sör mellett összebeszelt nyolc végzős állami gondozott. Elhatározták: olyan emberekke válnak, akikről még sejteni sem lehet, hogy valaha állami gondozottak voltak. Pedig annak ideje’n ismert alakjai voltak az intézetnek. Szinte legendákat meséltek arról, hogy összetartanak jóban, rosszban. Nem voltak rokonaik ismerőseik. Születésük pillanatától kezdve testvérként fogta össze okét a nagy kerek pecséttel ellátott intézeti ruha. Ott akkor a sör mellett, kimondottan is testvérre fogadtak egymást. Az ezüst karikagyűrűt válsztották emlékeztetőnek; hogy figyelmeztesse őket minden ráeső pillanatban, minden szorításban, fogadalmukra, együvé tartozásukra. Tiz ev múlva — hangzott akkor a fogadalom — ugyanitt találkozunk, és akkor mindenki köteles lesz beszámolni, mit végzett és mit nem a szent elhatározásból. Az idei találkozóra a “nyolc közül” négyen jöttek el. Megnőttek, megkomolyodtak, megemberesedtek. Az idő felnőttet nevelt az egykori gyerkőcökből. Csak a régi nevük maradt meg; nevezzük most is ezen őket: Herceg, Duccos, Papaszem es Mogyoro. Magukba melyedve ülnek. A múlt összekuszált rendszereben kutatnak. Nem beszelnek. Várják, hogy az “Ősi törvények” értelmében Herceg szólaljon meg először. Herceg magas, szikár fiú. Soha nem felt senkitől. 0 volt a vezér. Személyét szinte misztikus légkör vette körül. Sportos alakján, most is látszik, hogy nem tanácsos kikezdeni vele. Arca nyugodtságot tükröz. Tagranyilt, nagy fekete szeméből megma- gyarazhatatlan fanatizmus, hinni tudás, akaraterő árad. Érződik, hogy az elmúlt evekben sok mindenből kivette a részét, és sok mindent megért. Duccos alakra szinte alig változott. Ósztövér soványsága is a régi. Testreszabott Öltönyt es nagy gonddal szétválasztott frizurát hord. Merészen előre, ugró sasorra kéménnyé, határozottá teszi. Makacs vándorló kedvevei vivta ki népszerűséget. Papaszem nevet a dioptriáknak köszönhette, a- melyek fontoskodó jogasz-kepet kölcsönöztek neki. Törékeny termete az évek során kifinomult. Bajusza és frissen borotvált kecskeszakálla apró rezgéssel kiseri mozdulatait. Egész lényében nyugalom és megfontoltság érződik. Ö találta ki annak idején a bagótörvenyt. Egész cigire csak a nagyok gyújthattak. Öt slukk után kötelező volt továbbadni. Mogyoró volt a legnagyobb és a legerősebb. Feltörhetetlen. Tőle mindenki félt, pedig nem zsarnokoskodott. Robusztus alakjának és szögletes járásának teljes ellentéte mélyen ülő melankolikus kék szeme. Göndör haja ellágyitja és lányossá.teszi arcát. 0 mindig álmodozott. És olyan ártatlanul hazudott, hogy nem lehetett nem elhinni. A csendet nagysokara Herceg szakítja meg: — Megfeleződtünk — mondja. De azért maradtunk. És ez a lényeg. Gubacsról tudok. Meghalt. Ott voltam a temetesen. Vajda, Dagi, Bora szétszóródtak, nem keresik a többieket. Egyszerre előtörnek a tiz év tapasztalatai. — Az ünnepék voltak a legnehezebbek, — mondja Duccos. Ilyenkor nem volt hová menni. A patro-AMERIKAI MAGYAR SZÓ karácsonyra nálók segítettek. Mellém álltak a gyárban, elvégeztem egy sereg tanfolyamot. Nekik köszönhetem, hogy letettem a szakmunkásvizsgát. Lakatos a szakmám. Egyszer majd művezető szeretnek lenni. A- miota vőlegény vagyok, azóta változott meg teljesen az eletem. Fiuk! Tartozni kell valahová. Anél- kul nem megy! ügy sokkal könnyebb. Es ha nem is megy minden a legjobban, azért van becsülete az em - bernek. Es ez nagy szó a mi világunkban. — Tudjátok jól, hogy mindig a lelkiző hapsik köze tartoztam,-veszi át a szót Mogyoró. Nehezen értelmeztem az apa-anya fogalmát. Sejtelmem sem volt sokáig, miért van az, hogy másokhoz jönnek, hozzam pedig nem. Azt sem tudtam elgondolni miért van hosszuhajuk a kerítésen kívülieknek? Milyen intézet lehet, ahol ezt megengedik; hisz bennünket mindig lenyirtak. Később magamtól jöttem rá. Ók lányok és nem olyanok, mint mi. Ma mar nincsenek ilyen problémáim. Megismerem a lányokat. . . Amikor kimaradtam, mindjárt az első keresetemből degeszre tömtem magam, csokiból meg cukorból. Egyszer legalább annyit ettem, amitől beteg is lehettem. Egy sereg helyen melóztam. Becsavarogtam az országot. Eleinte sehol sem akartak befogadni. Bábáskodtak, vagy gyanakodtak. Aztán az is baj volt, hogy mindenki megsajnált. És én utáltam a sajnalkozókat, mert el akarták hitetni velem, hogy kevesebb vagyok. Kitanultam a gépkocsivezetést. Ma sofőr vagyok. Letelepedtem. Gyűjtögetek lakásra. Mert lesz, azért is lesz otthonom. Megtanultam, hogy nem szabad elárulni .honnan is indultam. így nincs eloitelet, nincs találgatás es nincs különbség sem. A munkám alapján egyenlő vagyok. — Nekem is a nősiiles hozta meg a nyugalmat — mondja Papaszem. Nem mondom, szerencsém volt. Sikerült kifognom! Apósomék segítenek. Máskülönben hogy lenne mar most lakás és kocsi? De az igazi boldogságot a csalad hozza. A gyerek mindenért kárpótol. Neki már könnyebb lesz. Ó már más lesz. Nézzétek milyen aranyos! — veszi elő a fényképet — augusztusban múlt két éves. . . Egyébként sima formális ut az enyém Betartottam a szabványt. Éltem a lehetőséggel. Nyolcadik után gimnáziumba mentem, sikeresen érettségiztem, majd mint előfel - vetelis egyetemista, tiz hónapra bevonultam katonának. Amerre léptem, mindenütt támaszkodhattam. Meglepett a nagyfokú önzetlenség, hiszen valamikor azt hittem, hogy az emberek rosszak. Annyira más volt, hogy néha mar szégyeltem is egykori gondolataimat, es a túlzott segítséget. Az egyetemen a srácok szinte dédelgettek. Hol egyikhez mentem, hol a másikhoz. Mindenem megvolt. Úgy mint azelőtt még soha. Mérnök lettem... A szerencsének és az embereknek köszönhetek a legtöbbet. De tálán meger- demlem. . . Es veled mi van Herceg? Nem hallottam rólad semmit. Pedig az intézetben azt mondogatták, tehetséges vagy, csak nem tudni mire, mert olyan vagy, mint az időjárás. — Igen, valóban mondták: miniszter leszek, vagy akasztott ember. Középút nincs, mert a vegletek embere vagyok. Azt hiszem.igazuk volt, persze nem annyira. . . Csavarogtam, azutan ma sem tudom mikor, de leesett a tantusz. Rájöttem, hogy értelmetlen az életem. Akkor jött az az Ötlet, hogy nevelő leszek valamilyen intézetben. Tavaly érettségiztem, es most vensegemre járok egyetemre. Óreg nebuló leszek, mire vegzek, addig viszont nevelőskódóm az egyik iparitanulo iskolában. Ez még nem intézet, nem olyanok vannak ott, mint mi voltunk, de a- zért oda is eljutok. Persze ne gondoljátok, hogy nem változott semmi. Ra sem ismernétek arra a helyre, a- hol mi voltunk. Olyanok vagyunk, mint az öregek. Mi is azt mondogatjuk “hej a mi időnkben”, “bez - zeg akkor” . . Ennek inkább örüljünk.. . No de ne álmodozzunk! Igyunk, egészségtekre.. . srácok!... A karácsony előtti, különös találkozó késó éjszakába nyúlt. A négy felnőtt fiatalember hosszasan beszélgetett. Lehúzták gyűrűiket és kirakták az asztal közepébe. Elmelyülten néztek, miközben gondolataik észrevetlenül kiröppentek a kiskocsma füstös falain túlra. Ki az életbe. . . yIW\ KARÁCSONYI ÜDVÖZLETEK Kellemes karácsonyt es békés, boldog uj é- vet kívánok minden barátomnak és a Magyar Szó olvasótáborának. Faragó Margit, Los Angeles, Cal. • Üdvözlőm rokonaimat, barátaimat Magyar- országon és az Egyesült Államokban, ugyancsak a magyar népet és kellemes karácsonyt, boldog, békés uj évet kívánok mindnyájuknak. Bendl Helen, Bronx, NY • Kellemes karácsonyt és békés, boldog uj evet kívánok a lap minden olvasójának és barátainak. Benko James, Toledo, 0. Kellemes karácsonyt és boldog uj évet kívánunk úgy az itteni, mint magyarországi rokonainknak, barátainknak. Dattler Bözsi és Lajos. New York • Boldog karácsonyt és békés uj évet kívánunk barátainknak, rokonainknak úgy itt, mint Magyarországon. Markovits Ilus és Feri, New York • _ Kellemes karácsonyt és békés, boldog uj evet kívánok a Magyar Szó minden olvasójának es barátainak. Kábellá Frank New York _ • Üdvözlöm a lap olvasóit, rokonaimat és ismerőseimet, kellemes karácsonyt és boldog uj évet kívánok mindnyájuknak úgy itt, mint az óhazában. Kálótczy Magda Cleveland, O. Kellemes karácsonyt és békés boldog új évet kívánok lapunk olvasóinak, barátaimnak, rokonaimnak úgy itt, mint az óhazában. Görög Margaret Cleveland, 0. 9
