Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-12-11 / 48. szám

Thursday, Dec. 11. 1975. ■AMERIKAI MAGYAR SZO­KINCSESTARUNK TOREDEKEI: • Népszokásaink nyomában me a z as Ezt a szót: luca, lucázás, ma már hiába keressük értelmezési szótárakban, lexikonokban, mert nem találjuk. A fogalom, amely falusi népszokást takar, varoson, sót néha meg falun is csodálkozó tekinte­teket idéz: vajon mit jelent, mi is az stb... DECEMBER 13. LUCA napja. Hajnali három óra. A der mar raereszkedett a házakra és a korai csipós fagy piros ereket varázsol a kilépő gyermekek orra­ra. De ki veszi ezt eszre ilyenkor Luca napjan? A szal­ma már jó előre oda van készítve a bejárathoz, apró csutakokba sodorva, és az egész átkötve friss fűzfavesszővel. Az izgalom szambaveteti,kit is kell bejárni, kihez kell menni, hol mennyit lehet keres­ni. Sietni kell, mert kopog a reggel, mert sokan megelőznek, es a másodhegedűsnek mar nem örül­nek. Öcsém izgatott járkálása bennünket is feléb­reszt, anyám’ekat és engem. Erőteljesen rázza a vallam, hogy ebredjek, hogy menjek vele, mert hat ezt meg az este külön a lelkére kötöttem. Azt hiszem könnyelműen. Nehéz megválnom az oly régen Ízlelt jószagu szalmazsáktól, a libatollas dunyhától, vánkostól. Hiaba elszoktam tőlük... Valahogy mégis talpravergódünk, de ezt öcsém mar nem tudja kivárni, usgyi, eltűnik a csillag- nelkuli reggelben. Megbocsajtom kapkodását, ö a legkissebb, most hetedikes. Tizennégy evet irt a születés javamra. En mar apámhoz tartozom, ót kell utánoznom. Anyám mérgelődik, mit tiprodunk ilyen korán, mint a galambok. Ven szamarak — mondja — csak nem ti is be akartok állni cegernek a gyerekek köze, csak nem lucázni akartok menni, amikor meg minden rendes ember alszik. Nagy hóhányók vagytok • ti, teszi még hozza nevetve, amikor ellenkezni próbálunk. Igazat adva neki, le­ülünk a konyhaasztalhoz, elokeritjük a kupicakat, kocintgatunk a kisüstivel. Meg halljuk a figyelmez­tetést “aztán nehogy nekem még elindulás előtt belücázzatok, mert akkor ehhez az asztalhoz nem ültök többet...” Osszenézűnk, bólogatunk es meg­várjuk, mig anyam visszafekszik. Mindketten tud­juk, hogy mar nem fog elaludni, csak a szokás viszi az agyba. Léptek suhannak az ablak előtt. A korai fény úgy hívja vonzza a gyerkőcöket, miképp alepkeket. Mar hallik is a mozgolódás. Beszivárog a réseken a hang, mint a hoharmat: menj már elő, menj már. Menj te, te vagy az idősebb... Gyertek mar beljebb, gyertek, mondja apám, mire kivágodik az ajtó. Beront rajt, mint a torok, három, öcsémmel egy­idős suhanc es egy kisebb — akit mar nem is isme­rek —. Kórusban kiáltják: Szabad lucazni, meg sem varjak a szabad, szabadot, mar rá is kezdenek: Luca luca kitty-kotty tojjanak a tiktyok luggyok jo-'úlosek legyeinek fejszijek furajok úgy megálljon a helyibe minta«zálfa tóvibe... « ■ .'..Olyan Vastag szalonnájuk legyen, mint a mes­tergerenda. Olyan hosszú kalbászuk legyen, mint a falu-hosszai Egyiket az óreg Prejsz fogja,másik felit a Csider hozza (a falu két legszélső lakója). Annyi zsírjuk legyen, mint kutban a viz! Annyi tojásuk legyen, mint-pelvakíityóban a pelva! Annyi-pénzük Jegyen, mint égen a csillag! Adja isten, hogy sok luca-napot megérjenek erőben, egészségben, jól fel­álló tehetségben... Luca-luca három, a pálinkát vá­rom, mondjak a nagyobbak. Es te? Fordul az apam a legkisebbhez, hisz te még ki sem állsz a földből, te mit vársz? Egy, kettő hájom, a fojintot f • . t ' vájom — suttogja szipogva es megszeppenve. Az egesz annyira megható, hogy nem tudjuk,kacagjunk, vagy sírjunk. Na rendben, vágja ki magát a szorult csendből apám, menjetek be anyánkhoz, majd az lerendez bennetek. De pálinkát ne várjatok tőle, mert ahogy en ismerem, abból nem sok jó sül ki. Meg csak az kéne, gyereknek pálinka, hogy az agyuk­ra menjen-replikázik maris a szobaajtoban. Amennyi eszetek van nektek, még itatnátok is őket. Folyik, buzog belőle a szó, de mi tudjuk zsörtolódése is csak látszólagos, megszokott. Nem gondolja komo­lyan. El’ókeriti a kaszli tetejéről az aprópénzes bög­rét és mindegyikük kezébe belenyom egy kétforin­tost. Aztán úgy is legyen, ahogy mondjátok! Úgy úgy lesz, úgy bizony isten,felelik azok nagy buzga­lommal és már fel is kapnak a szalmát és elillanná­nak, ha apam recsegő basszusa nem allitana meg kezeiket. Nem addig van az! A szalma a miénk, beste kójkei. Meg mit nem. Nevetünk, a gyerekek express gyorsasággal elrobognak. Valóságos kanosszajárás indul meg. Egymásnak adják a kilincset a gyerekek. Már nemcsak az apró- pénzesbogre ürül ki, hanem a szoknya- és a nadrag- zsebek is. Nyolcora fele azutan eltűnnek a gyerekek az iskola bejaratanal. Összeverődnek a szomszédok a lucázás ürügyen, megkóstolják egymás pálinkáját. Mi is ezt tesszük. Észrevétlenül megelevenedik a mezítlábas luca-kor- szak. Kiderül, hogy inkább a szokás miatt, mintsem az aprópénz miatt indulnak ma már a gyerekek út­nak. Tálán ezért is ritkább a kikosarazás. Mert ha kiürül az apropenzes pohár, könnyebb a váltás. Azelőtt ha nem volt, vagy elfogyott a lucapénz, gyakran hangzott el az ablakelott egy-egy vissza­utasított lucázo hangja: “Tiz fillérje legyen az is büdös legyen, egy tiktya legyen az is vak legyen; egy tojasa legyen az is zap legyen; akkora valoga legyen, mint a kemence szaja; akkora csócsei le­gyenek mint a bugyogokorsó...” Ki is rontott a gaz­da, de legtöbbször már hűlt helyét találta csak az atkozodonak. Sót az meg az udvart, a hazelejet is telehintette törekkel, szalmával, nem ritkán az utca­ajtót is leemelte. A düh, amely a kirohanást kisérte, tulajdonképpen nem is a rosszatkivanónak, a “gaz­tevőnek” szólt, hanem a szegénységnek, az üres csészének, az adni-nem-tudásnak, a tehetetlen kese­rűségnek. Délfele kiürülnek a pálinkásbutykosok. Bejárva a falut, eléggé kapatosán, mi is hazavergődünk. Öcsém csillogó szemmel állít be, iskolából jövet, es ki­számolja az asztalon keresetet. Nyolevanhat forint ötven fillet. Büszke es boldog. Ez az óve, csak az övé, még akkor is, ha anyam tiltakozik... Közben arról faggatom, vajon miért nem lucázhatnak a lá­nyok, és mért csak deli tizenkét óráig tart az egesz? — Hogy nézne az ki — feleli anyam —, meg húgyos lenne a majorság, igy tartja ezt a szóbeszéd, harang- szó után pedig mar elkezdik csinálni a luca-szeket. Az pedig olyan, lassú, hogyha mi is úgy élnénk, hát akkor mehetnénk a jégre. Meg aztán, aki luca- szeket csinál,az karácsonykor magával az ördöggel találkozik. Hat ezért nem. De ezt tudhattad volna magadtól is. Te nagy okos! Ebédhez ülünk, meg hallgatjuk ócsem aradozásat, de mar gondolatban rég visszatértünk a hétköznapi élet természetesen csörgedező folyamába. Bartha Szabó József Szovjet cirkusz az Egyesült Államokban A szovjet cirkusz országos körútra megy az Egyesült Államokban. Meglátogatják a következő városokat: Philadelphia dec. 10-14, New York dec. 16.-jan.4. New Haven Conn, január 7-11, Cincinnati, O. jan. 14-18, Chicago, Dl. jan. 21-25, Binghamton, N.Y. jan. 28- feb. 1., Nassau, New Yorkfeb. 4-8. SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET!------ 9 RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibo hetilapját. Gazdag tartalom, magyarországi hűek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t CÍM........................................................................ VAROS................................................................ Állam..........................zip code.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. NEW YORK, NY. 10003 ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents