Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-07-31 / 29. szám

.amerikai magyar szó Thursday, July 31. 1975. A GETTÓK LAKOSAI REMÉNYTELENEK A legutóbbi jelentes szerint a munkanélküliség az országban meghaladta a 9 százalékot. De a 20-25 év közötti fekete férfiak között az arany 25 száza­lék, a fekete tizenévesek között közel 15 százalék volt. A spanyolnyelvuek között is hasonló az arany. New York és New Jersey államokban a kisebbsé­gek között meg nagyobb a munkanélküliség az országos atlagnal. Különböző számítások szerint a Bronx deli része es a Hunts Point (Bronx) nyomorvidék 106.000 főnyi munkásságának negyedrésze nem tud munkát találni. A fiatalkorúak és a huszas évkoru fiatal családfők között meg nagyobb az arány. Nem ne­héz elképzelni, mit jelent ez az ottani lakosoknak. Napközben fiatal férfiak négyes-ötös csoportjai lé-, zengenek az utcán. Meg-megállnak az utcasarkokon, a lépcsőkön ülnek, vagy betérnek az italboltba vagy falatozóba, a rendes munkaidő idején. Sokat költeni nem tudnak, órák hosszat ülnek és beszélgetnek, ha megtűrik okét. De a tétlenség nyugtalanná teszi őket. Elkeseredetten beszelnek arról, hogy nem tudjak eltartani családjukat, a vietnámi menekülte­ket emlegetik, akik biztosan jobb bánásmódban részesülnek a szövetségi kormány részéről. Idegen­nel nem szívesen beszélnek. Mit tudják mások, mi bántja őket? Egyesek a park sporttelepén próbál­ják idejüket eltölteni, az idősebbek csak ülnek és a semmibe bámulnak. A kilatástalan körülmé­nyek között még a mindennapi problémák is ki­bírhatatlan méreteket öltenek. Az egyik fekete fiatalember elmondotta, hogy már október óta munka nélkül van. Feleségével egy ideig próbáltak eltengődni, de kényszeredetten mégis munkanélküli javadalmazásért folyamodott. Mint szobafestő, heti 180 dollárt keresett, most a 80 dollár, amit kéthetenként kap és a pár dollár, amit kis alkalmi munkával keres, nem elég a leg- szükósebb megélhetéshez. A városban már minden ügynökséget bejárt, de munka sehol nincs. Decem­berben lebontásra ítélték a bérhazát, amiben lak­tak. Errol senki sem ertesitette. Úgy tudták meg, hogy egy hideg ejjelen a fűtést es a villanyt lezárva találták. A hideg elöl rokonoknál húzták meg ma­gukat. Arra nem volt pénzűk, hogy szegényes bú­torukat beraktarozhassák és két napi távollétük alatt lakásukat teljesen kifosztották. Most egy sze­gényes bútorozott lakásban laknak. A bajok be- tétőzéséül felesége is elvesztette kisfizetésű raktári állását. “Most már csak az utcán logok,” mondta. “Néha ha van pénzem, bemegyek egy moziba, különben nem tudok mit csinálni. Ha igy megy tovább, elobb-utóbb bajba kerülök. Lopok, vagy megtáma­dok valakit.” Vannak, akik a kevéske munkanélküli javadalmazásból beteg szülőt, hozzátartozót is el­tartanak. Egyesek “mellékkereset”-nek az üres há­zakba mennek, kiszedik a rézcsöveket es csapokat, eladják az ócskásnak. Eszükbe sem jut, hogy ez “bűntény.” A harmincas evekben a szövetségi kormány WPA es mas programokkal enyhítette valamennyire a munkanélküliséget. Most hosszú vita után meg­szavaztak a fiatalkoruaknak nyári munkaprogra­mot és valamennyi közmunkát is létesítenek. De ezek nagyon kis segitseget jelentenek a del Bronx lakosainak. Jellemző a helyzetre, hogy a bűnözés a nagy munkanélküliséggel párhuzamosan emelke­dik. U.S.GYARAK ELBOCSÁTJÁK A MEXIC0I MUNKÁSOKAT Mexicoban, a U.S. határhoz közel 450 amerikai gyár nyitott üzemet a mexicoi kormány áltál fela­jánlott vámmentes területen. De a mexicoi munká­soknak sok ezrei, akik ezekben a U.S. gyárakban dolgoztak, most munkanelkül vannak. Az 1 dollár órabér, amit a munkások kaptak, nem elég kifize­tődő azoknak a szakszervezeti bérek elöl elmene­külő “run-away” cégeknek, amelyek most onnan is elköltöztek. Mas latinamerikai országokban, a Tá­vol-Keleten vagy Írországban nyitnak gyárat, ahol 50 cent órabérért dolgoztathatnak. A még működő gyárak sem tudják eladni termé­keiket a rossz gazdasági helyzet miatt és sok mun­kást elbocsatanak. A hatarmenti amerikai gyárak az utóbbi hónapokban több,mint 30 százalékkal csökkentettek munkás létszámukat. Nogales-ben a Bowmar International 1300 munkásából csak 500 embert tartott meg. Az elbocsátották nagy tünte­tést rendeztek, amit a rendőrség zavart szét. Az amerikai gyárakban állasukat veszített mexi­coi munkások ezrei tüntetésre készülnek. ELLENSÉGES HANGULAT AZ ALASZKAI MUNKÁSOK KÖZÖTT Anchorage-tol kb. 300 mérföldre délnyugatra van Sheep Creek Camp, ahol az alaszkai olajvezeték végső szakaszát építik. Háromszáz munkás lakik elkülönültségben ebben a magányos táborban. On­nan 145 mérföld hosszá­ban észak fele még 2000 munkás dolgozik, össze­sen 17 ezren dolgoznak az olajvezetéken, de szá­zával jelentkeznek az újonnan jöttek, akik a nagy munkanélküliség közepette jól fizető munkát remei­nek itt találni. Munka helyett azonban sokan csa­lódottan, adóssággal megterhelten távoznák. A szerencsések, akiket felvesznek, 84 órás heti munkával 800 dollárt vagy többet keresnek, de nem mindenki dolgozik heti 84 órát. A nagy adok sok­szor a kereset felét is feleszik. Az országos munkanélküliség es az olajvezeték­nél a nagy fizetések miatt a munkások féltékenyek egymásra. Feltik munkájukat, mert ha a feljebb­valók kifogásolnivalót találnak, kó'nnyen kaphat­nak más szakmunkást. A munkások közötti barat- ságtalan viszonyhoz hozzájárul, hogy nagy elkülö­nültségben élnék es kévés a szórakozási lehetőség. A felügyelet nagyon szigorú. Az Alyeska Pipeline Company tábláján a felirat kimondja: “Minden ki­vitt, vagy behozott holmit az örök felülvizsgálnak.” Ez nagy elegedetlenséget okoz. Vannak, akik ellen­állnak az inspekciónak, amivel szeszes ital, fegyver vagy kábítószerek után kutatnak. A polgári jogok neveben többen pert indítottak a kutatások ellen. Gyakran merülnek fel más panaszok is. A szak- szervezet gyenge és nem segít a munkások panasza­in. Fairbankshoz közel az egyik táborban két mun­kást elbocsátottak, mert tiltakoztak más munkások oktalan elbocsátása miatt. Nem voltak hajlandók eltávozni, amig a szakszervezet képviselője oda nem jön. A szakszervezeti ember nem jött es a két tilta­kozót, bilincsbe verve, repülőre tették, úgy szállí­tották ki a táborból. A nagy fizetés ellenére, a rossz hangulatban gyak­ran zavargások vannak. A különböző szakmabeliek ellenségesek egymással szemben es a szakmákon belül is nagy a versengés, hiányzik a szolidaritás. Ha a munka a kitűzött időre befejeződik, két év múlva megindul az olaj az alaszkai olajvezetékben. Akkor, az intéző, karbantartó munkasgárdán kiv’úl a többiek hazamehetnek, hogy ismét bizonytalan jövővel nézzenek szembe. 2-------------­■MMMMMMBMBMMBMBiMaMM«MM«MMMMMBBMgaBíamUtJhji;«.iii^i«aVit* »Tr ......-""“MM— SOBEL OVERSEAS CORF. Iliim rAÜAVIlÄVßpA 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 1002« IIUIA rylluTnUnaEU _ TELEFON: (212) 535-6490 UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE SZÁLLODA FOGLALÁS - 1KKA UTALVÁNY - LÁTOGATÓK KIHOZATALA V1ZUMSZERZÉS - GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK ilCKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába ■,........................................--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- —............................................................ ■ —M«—b——b—mmm—mmm—bm■———Ml

Next

/
Thumbnails
Contents