Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-10-16 / 40. szám

iiiuisuay, uct. 10. 1975.

AMERIKAI MAGYAR SZO

Takács Lajos:

JÓSKA MESTER

— Jól emlékszem meg magara — mondta öt evvel ezelőtt, amikor a pesti buszban mellém telepedett. — A vonatokon gyakran találkoztunk, akkor maga meg fiatal tanuló volt, én meg mar meglett, családos ember.

Háború alatt a Körmed-Szombathely- között közlekedő vonatokon valóban gyakran találkoztam vele es életemben cigányt meg falsabb hangon hegedülni nem hallottam! Akik ismerték, rendszerint azért adtak neki néhány fillért, hogy ne hegedüljön mert az o játékát meghallgatni rosszabb volt, mint egy alapos fejfájást elviselni.

— S még hegedul-e mindig a vonatokon, Jóska mester? — kérdeztem.

— Mar abbahagytam — mondta — pedig mint gyakorlott zenész mindig megkerestem a magam pénzét. Sot a múltban egy farsangi napon nagyon is jolment nekem. Mert ahogy a vonatra fölleptem, mindjárt az ajtóban egy ember ötven fillért nyomott a markomba, hogy húzzam el neki: Sárga a csikó, sarga a nyereg rajta. De alig, hogy rázenditettem, máris leállított, azt mondta, tűnjek el. Csendesen odább is álltám, a kocsi belsejében aztan megint keresztbe tettem a szárazfát, de ott meg szóhoz sem hagytak jutni, azt mondtak, sohase farassza magat jó ember, vidámak vagyunk mi anélkül is es nyújtogatták felem innen is, onnan is a husz- filléreseket. Egy ur meg ötpengost dobott a kalapomba és azt mondta: tegye csak el mester, megérdemli, mert maga egy klasszikus zenesz. A következő kocsiban is alig tettem állam ala a hegedűt, mar adtak a pénzt, csupán egyetlen emberre akadtam, aki haragudott a szegény cigányságra, mert amikor odanyűjtottam neki a kalapomat, azt mondta: ide hallgasson koma, az előbb úgy szolt a hegedűje, mint mikor az ajtó nyikorog, hát nem érdemel egy fityinget se. De annál barátságosabb volt hozzám egy nagybajuszu paraszt. Alighogy meglátott, már le is ültetett maga mellé es belém erőltetett három deci szilva pálinkát, aztán vallon veregetett es azt mondta: na prímás, most huzza el a sogorom nótáját: Kecskebéka fölmászott a fuzfara. Hat hol a .sógor? — kérdeztem. Azt mondta a paraszt: a szomszéd fülkeben van, de nehogy bemenjen hozza, mert az egy dühös ember, rögtön agyoncsapja magát. Aztan intett, hogy kezdjem. En el is kezdtem, de még a feléig sem jutottam a nótának, már nyílt az ajtó es egy nagydarab, kövér ember razta felém az oklet, hogy ha abba nem hagyom a muzsikálást, összetöri a hegedűmet. A bajuszos meg biztatott, hogy huzza csak prímás, ne törődjön vele, en fizetek erte, meg aztán jogos is, mert van ra engedelye! Mikor aztan abbahagytam a muzsikálást, azt mondta a paraszt: derek munka volt prímás, na, itt van két pengő, vagja zsebre gyorsan e's szivattyúzza meg

mégegyszer ezt a pálinkás üveget. Én meg azt kérdeztem tőle, a tekintetes ur sógora miért razta az oklet felem, amikor muzsikáltam. O meg csak nevetett es azt mondta: azért, mert nem tetszett a füleinek, amit hallott. De akkor mar könnyen nevettem en is, mert jócskán volt a fejemben is, meg a zsebemben is, a végen mégis megjártam, hogy rúgja meg a lo. Valamikor kesó este vetődtem haza, azt sem tudom, hogyan. A ház mar sótet volt, amikor bebotorkaltam és az asszony azt mondta: ott van a levesed a lábasban a sparhelten, csak vedd le és egyél, de lámpát ne gyújts, nehogy a gyerekek felébredjenek. Nem gyújtok én lámpát, megtalálom a számat sötétben is, legalább nem latod meg, hogy tokrészeg vagyok — gondoltam magamban. Úgy is lett, odavittem az asztalhoz a lábast es a sötétben elkezdtem kanalazni a levest. De izetlen is volt, meg sótlan is, úgyhogy mérgemben majdnem kiöntöttem. Mikor vegeztem vele, a labas fenekén egy nagy darab húst talaltam, de hiaba ragtam, nem akart a szambán szejjelmenni. Mondtam az asszonynak, te, a levesed izetlen is volt, meg sotalan is, ez a hús meg olyan rágós, hogy a tigris se tépi szét. Erre azt mondta az asszony: a leves eppen olyan jo volt, mint máskor, de hús nem főtt benne. Hat dehogynem — mondtam neki. Akkor csoda történt Jóska, vagy úgy beszeszeltel, hogy meghülyültel — szolt vissza az asszony és mindjárt felkelt, hogy megnezze mi van. Meggyújtotta a lámpát, aztan összecsapta a kezeit es azt mondta: hát, te szerencsetlen, megettel egy nagy labas mosogatolevet, a mosogatórongyot meg hús gyanánt rágod! Na, mondom, most az egyszer jól bevacsoráztál Jóska, hogy a kutya vigye el a tudományodat. De masnap megbosszultam magam, vacsorára megettem egy egesz sültmalacot es megittam ra két liter vörös bort. Az agyban aztan derékon kaptam az asszonyt es kilenc hónap múlva megszületett a nyolcadik gyerek; de elmondhatom, hogy az lett a legsikerültebb valamennyi közül. Most oh ózza megyek Pestre, mert mint villanyszerelő ott dolgozik mar evek óta. Holnap lesz az esküvője. A menyasszonya segedprimas egy női cigányzenekarban. Ha a lakodalomban jo kedvem lesz, egy-ket nóta erejeig meg állam ala kapom a hegedűt és megmutatom a fiatalságnak, hogy öreg ember letemre vagyok meg olyan zenesz, akit nem lehet egy kó'nnyen lepipálni.

Victor Hugo takarékos ember volt. Mikor uj regénye megjelent, és a mester érdeklődni akart könyvének sikere felöl, kiadójának mindig ezt az egyszerű sürgönyt küldte:

Lacroix et Co. Paris. — ?

Az udvarias kiadó igy táviratozott vissza:

Hugo Victor, Guemesey. — !

AZ ELVESZETT PÉNZESZACSKÓ

Egy dúsgazdag kereskedőnek a kozlovi vásárban elveszett a pénzeszacskója, tele pénzzel. Kutatta mindenütt, de nem találta. Már az ájulás környékezte, mert kétezer rubel volt benne, amikor összetalálkozott egyik foldbirtokos barátjával. Elmondta neki az esetet.

— Sose busulj emiatt! — vigasztalta a baratja. Ha ur találta volna meg, mar visszaadta volna, de biztosan muzsik kezébe került, az pedig fel a mi hatalmunktól. Ezért hirdesd ki az elöljáróságon, hogy aki megtalálja a pénzeszacskódat és visszaadja, annak nem lesz bántódasa, sőt a benne lévő kétezer rubel felet meg is kapja jutalmul.

Másnap a kereskedő ezt ki is hirdette, s két nap múlva valóban jelentkezett egy szegény muzsik a pénzeszacskoval. Megörült a kereskedő, de sajnálta odaadni az igert pénzt, az ezer rubelt. Kieszelte, hogy a pénzén kivid még egy drágakő is volt a zacskóban, s igy szolt:

— Nem. adom meg a pénzt! A pénzeszacskomban volt egy drágakő is. Add vissza a követ, akkor megadom az ezer rubelt.

— En meg visszaveszem a penzeszacskodat addig, amig a követ megtalálom, — felelte bátran a muzsik, azzal felkapta az asztalról a zacskót es elszaladt vele egy olyan hires birohoz, aki szerette a szegény embert és az igazságot. Meg is hozta a bíró az Ítéletet. így szólt a kereskedőhöz:

— Szóval te azt állítod, hogy kétezer rubel es még egy drágakő is volt a pénzeszacskódban, tehát ezek szerint ez a zacskó nem a tiéd, mert ebben egy mákszemnyi drágakő sincs.

— De biró uram, — dadogott a kereskedő, — ez az én penzeszacskóm.

— Minden penzeszacsko egyforma, — legyintett a biró. Ez is, az is, mind bőrből készült, fekete, gyűrött és koszos. Amig ennek a zacskónak a gazdája megkend, addig maradjon a muzsiknál, te pedig sürgősen hirdesd ki, amit elvesztettél, lehet, hogy az is megkerül.

A kereskedő olyan dühös lett, hogy a hideg is razta. A tárgyalás után hat odaadta a bíróság folyosóján az ezer rubelt a muzsiknak, az pedig becsülettel visszaadta neki a pénzeszacsköját.

Lev Tolsztoj után: Dénes Géza

Francois Lantier francia Írót számos külföldi rendjellel tüntettek ki, a legbüszkébb azonban egy spanyol érdemrendre volt, mely tulajdonosát felhatalmazta arra, hogy lóháton vonulhasson be a toledoi székesegyházba.

Valahányszor Lantier a rendjel kiváltságát valakinek elmondta, beszedet mindig igy fejezte be:

— Sajnos, soha nincs idom templomba menni...

Bovyer de Fontenelle francia filozófus azt állította egy társaságban, hogy a világon nincs két olyan dolog, melynek egymással való kapcsolatát, s amellett tulajdonságainak szöges ellentétét ki ne lehetne mutatni. Erre a háziasszony hitetlenül igy szolt a filozófushoz:

— Akkor mondja meg, hogy micsoda összefüggés van az óra es egy asszony között!

Fontenelle igy felelt:

— Az óra jelzi az időt, a szép asszony elfeledteti.

___ 9

I VÁMMENTES IKK A CSOMAGOK I

I FOÜGVNOKSÍGE I

Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarorszagi címzetteknek. y < Csehszlovókiábai lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket.

I MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK i

I U.S. RELIEF PARCEL SERVICE

245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021 — Phone: LEigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK-REICH BEJARAT: 1545J>ec(Kid^\yenue:röl__B