Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-10-02 / 38. szám
Thursday, Oct. 2. 1975. Bán Oszkár rovata OLEXO ENDRE Akháb király, szőlős kertem Nem adom, nem: Lázit vérem. Par lépés csak. Tied tabla. (Loptad, Akháb) Férj meg rajta. En megferek S szépen élek az enyémen. Ha nap ragyog a gerezden, Búmat, bajom elfelejtem S iszom szőlőm aszú borát, (jó bor, Akháb) Gyöngy benne a verejtekem. S dalolgatok szerelmesen. Apolgatom a tőkeket, Széltől, dértől ovom okét. Apám hagyta örökségül. (Os jog, Akhab) Buszken szántom, vedem verrel S örökségül hagyom mindet. En nem leszek rab kapásod, Sem címeres vincelléred. Magam borát magam mérem. (igy am, Akhab) Magam iszom magam földjen, vagy pusztulok utca szélén. n h Ha elveszed szőlős kertem, Vele veszed az eletem. Megkövezte tsz a piacon. (ur vagy, Akhab) Mint rebellist égetsz máglyán... Szolomét csak igy engedem. Ezt a verset az emberi történelem legszőrnyűsege- sebb korszakában irta a kor egyik kiváló amerikaimagyar költője, Olexo Endre. A vers cime: “Szőlős kertem nem adom.” A vers végén ez a lábjegyzet áll: “1942 — amikor Hitler hódított Magyarországon.” A bridgeporti (Conn.) kolto nem is tudott volna találóbb mintát választani az egesz világot megfélemlítő örült osztrák szobafestó-Belzebubra ,mint Akhábot, az okor legverengzóbb, legkegyetlenebb uralkodóját. Magyar nyelven soha senki nem tudta olyan megdöbbentő erővel erzekeltetni a hitleri kor világot elsüllyeszteni készülő 15 évre terjedő borzalmasságát,mint Olexo. Olexo 1890-ben született Abauj megyeben Tor- nyónémetiben« Öt évig járt iskolába. 1907-ben került Amerikába. Folyton a könyveket bújta es tálán ezert volt, hogy' hamarosan befogtak műkedvelőnek a bridgeporti Szent Imre Ifjúsági Körben, amelynek tagja volt. “Az első világháború alatt,” irjá Önéletrajzában, “belekeveredtem a munkásmozgalomba. Itt nagyon átalakult a világnézetem.” Egész életében verseket irt és fordított. Irodalmi munkásságát csak pár évvel ezelőtt hagyta abba, amikor becsukta borbélymühelyét is. Azóta nagybeteg feleséget ápolgatva él csöndesen. Amikor erre a zömök, kopasz, halk szavú magyarra gondolok, az a gondolat forog az agyamban, hogy valamelyik őse Dózsa György hadában szolgálhatott kiegyenesített kaszával. ' Nagyon sok mondanivalóm van Olexo Endréről, de amit mondani akarok róla ebben az irasban tob- bé-kevésbe már meg is mondtam, de röviden beszelni akarok általában is a költészetéről. Ugyan a “Szolős kertem nem adom” talán a legjobb, legfontosabb verse, nem szeretném azt a benyomást hagyni az olvasóban, hogy csak lázongd és lazító verseket irt. Melyről jóvó tiszta lira van a verseiben. “Anyám” cimu verseben például megírja, hogy az édesanyja mint küldte, biztatta, hogy hagyja ott szülőföldjét, ahonnan Olexo kivándorlása évében százezrével menekült a paraszti nép. Kétszázezer magyar futott Akkor a hazabol, — épkézlábbal, hittel gazdag, Kiknek kenyeret nem adtak, — Vezértelen tabor. Es a vers végén kiszakad a szivéből az anyaszeretet szép dala: " O szeretett jobban mint en Szerettem, haj, ötét. Úgy ólelt O két szemével, Mint Nap öleli at fénnyel A búzamezőket. Egy másik Olexo vers — “Bíboros vig életem” a cime, szerelmi vers. A hajlott vállu bridgeporti kolto egy regen múlt képet idéz fel. Regen ver bu, most nevetek S megnyergelem a szeleket S a csillagos hosszú utón, Sejhaj! Fütyüreszem, lány, nevedet. Derű csillan merre szállók, Mese várig meg se állok, Ott vár a lány, aki regen, Sejhaj! Megcsókolt a viz tükrében. Lengő hajban pipacs virág, Csabit, szédít boldog világ, Szerelmes szív, ugró lábak, Sejhaj! De jók is a mese szarnyak. Ami olyan csodalatos hatást kölcsönöz ennek a versnek az az, hogy az ember gyanútlanul el kezdi olvasni es egyszerre csak azon kapja magát, hogy Olexo a szavak alkemiajanak csak igazán avatott költők áltál ismert keverésével oda varázsolja abba a messze varba, ahol az olvasóra is egy lengő hajú lány var, aki egyszer a rég múlt ifjúság idején “megcsókolta a viz tükrében.’-’ És. van-e hajlott vállu férfi, aki nem röpül mesek szárnyán ilyen találkozóra és van-e fehér hajú asszony, aki néha álom- viz tükörben nem csokol pelyhedzo állu piruló ifjút? ••••••••••••••••••••••••••••« A következő versben az abauj megyei parasztgyerek földszagu filozófiája szólal meg. Gyámolitok jo ügyet, Szentül hiszem mit hiszek, Ha kevés a kenyerem, Ehesebbekkel eszem. Ide tartozik meg Olexo hitvallása, “Szeretem” , *r című verse. Szeretem a gyermekeknek játék kedvű délutánját — Eletem emlekviragat. f t Szeretem az egbe nyúló Magas hazat, magas tornyot S mi ra fényt vet: a Napkorongot. Szeretem, ki a Nap alatt Mindég jobbért lüktet, lázad — Mártírjait a világnak. Olexo a biciklijével OLEXO ENDRE: üdvozletkÉp. % /* # ,, Nem vagyok a Hősnél Hosebb, Gyávább sem, annal, ki Gyáva,— Szeretem ezt az Eletet, Ezért küzdtem, küzdők Mama. Ha kialltok miérteket, Bolcsebb Bölcseknél nem vagyok, — Csak mint az Acs, — szekercével — öreg tetőt javítgatok. SZAVAIM Szavaim sorokba tőrve — Erényeim, Hitem szobra, Tavaszi fény vagy hideg Ősz Kodebe takarva, vonva. Bennük Múltam, a Jelenem, — A ]övömet Isten tudja. Balga Bölcs az ki a Titkok Nagy szentélyét jóslón mondja. 9 —AMERIKAI MAGYAR SZÓ---
