Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-09-18 / 36. szám
Thurzó Gábor: MELYIKET A TIZENKETTŐ #» • • KÖZÜL ? NINCS MESSZE ASZOD, 'ketlovas hintoval három óra sem. Megálltak a vályogból vert, földszintes ház előtt. Kis kert mellette, ápolt virágokkal, lugas- " sál, satnya ecetfak, épp bimbózó, még illattalan orgonabokrok. Végigment a téglával kirakott utacs- kan, kopogott, s választ sem varva, belépett. Tizenhármán nézték ra meglepetten. Az asztalnál ültek, most fejeztek be az ünnepi ebedet — grizleves, kacsasült és aprósütemeny. — Martus, a legnagyobb lány, épp felkelni készült, hogy leszedje az asztalt. — Ilyen megtiszteltetest — sirta el magat a szegény özvegy asszony —, liebe Schwägerin! Kocsin jött? Megéhezett? — Aber wozu das ewige Weinen, liebe Resi? Es leült, s mindenfélét kérdezett, csak úgy vaktában, az üzletmeneteiről — kicsit zavarta az ebedlo melletti specerajbol beszüremkedó petroleum- es savanyucukorszag —, kérdezett arról a tucat gyerekről is, megkérdezte a legidősebbet, a Pistát, beletanult-e mar a családfői szerepbe, hisz Pista vezette az egykemences kis műhelyt. Beszelt és hallgatott, hogy ne kelljen elohozakodnia azzal, amiért jött. A szegény özvegy asszony — ahogy a család nevezte: “die andere Resi”, mert Rezi volt a gazdag özvegyasszony is, Terezre kereszteltek mindkettőjüket — aggódott: mi lehet a titka ennek a varatlan vizitnek, az ünnepen, ebed tajban? Most mar sorra kérdezgette valamennyi gyereket, s úgy • próbált viselkedni, ahogy gyerekekkel kell. Aztán mégis el kellett árulnia uticeljat. Mindegy mar — gondolta a gazdag özvegy asszony —, vereseget szenved-e a büszkesége. — Sie haben Recht gehabt, Schwägerin — mondta szárazon, indulat nélkül. — Nagyon egyedül va- gyok. — Ach, Sie Arme! — es újra sirt a szegény özvegy - asszony. A gazdag sogorno biccentett. Most szerette azt a pöttöm asszonyt a tizenkét gyerekkel. Hisz azt várta, majd igy felel: l!Na látja, liebe Schwägerin! Megmondtam előre!” Es szétnézett a gyerekeken. — Adja nekem az egyiket. A szegény Özvegy meg amulni se tudott. — Melyiket? ES MIUTÁN KIMONDTA, mar megkönnyebbült, újra a józan üzletasszony lehetett. — Az egyik lányt. Amelyik megfelel. — De mégis, liebe Schwägerin, melyiket? Melyiket? Hogyan fogalmazza meg egyszerűen, ami Aszod fele, az egesz hosszú hintouton foglalkoztatta?! Szive szerint azt válaszolta volna, amit gondolt. Azt, amelyiket sajat kepemre es hasonlatosságomra nevelhetek, akit mintha en szültem volna, boldogan a terhesség kilenc honapja alatt, hogy aztán hirtelen elveszítsem es hat-het evesen visszanyerjem. Azt, aki megtanulja tőlem a józanságot, önfegyelmet, akinek száz keze van a munkához, száz szeme észrevenni az üzleti gondokat-bajokat. — Na — intett a három kisebbik lánynak — álljatok ide. Ott állt előtte, bámészan, riadtan három a tizenkettőből. Es meregette okét, szótlanul. A szegény özvegyasszonyt úgy meglepte az ajánlat, hogy gondolni se tudott rá, tiltakozni se tudott volna ellene. Melyiket a három közűi? Hisz az egész tucat a szivéhez nőtt. A gazdag ózvegyasszony rámutatott az egyik kis cingarra. — Te vagy a Hilda* — Igen, Rezi néni, kérem. — Te meg a Nellike? A kicsit gombolyded, friss szemű kislány nem riadt meg. — En a Katica vagyok! — Te vagy a Katica. Es hány eves? — Hat Leszek — csengett a bátor kislanyhang. — En is — mondta bátortalanul Nellike. A GAZDAG ÖZVEGYASSZONY most sokáig latolgatta, melyiket is a kettő közül. Mert Hildáról rögtön lemondott, túl cingár, göthös ez a gyerek, nem él ez sokáig. Igaza is lett, a kis Hilda nemsokára meghalt, ahogy a szegény ózvegyasszony irta leveleben: “felment az angyalok közé.” A Katica — gondolta —, elég csak ránézni, már most tül öntudatos. Okosabb a koránál, hatarozottabb. Meg tül szép nagylánynak ígérkezik, ha felnő, kapós lesz, S ha már gyereket választ, az maradjon mellette végig. így mondott le Katicáról, es mutatott rá Nellikére. Majd határozottan, ellentmondást el sem kepzelve, ezt mondta: — Teged viszlek. — Most rögtön? — kapta magahoz Nelliket az anyja. — Mire varjak, liebe Schwägerin? A szegény pékné, osszeszorulo szívvel, de ez alkalommal vigyázva, el ne sírja magat, engedelmeskedett. A gazdag ózvegyasszony pedig, mintegy anyai gesztussal, kézen fogta Nellikét, és vitte a hintohoz. A lovak kifogva békésén legelték, az árok menti gyatra füvet, tépdestek a poros ecetfaleveleket. Csak újra be kellett fogni okét, es mar indulhattak is. A két sogorasszony felületesen, tessék-lassék, osszecsókolozott. Meg integettek a hintóböl, a gazdag ózvegyasszony és a riadt Nellike. Elmaradt mögöttük a földszintes ház, a szegény ó'zvegyasszony es immár csak tizenegy gyereke. Pest fele kocogva a gazdag ózvegyasszony méregette a félénk kislányt — alkalmas lesz-e majd arra, hogy sajátjaként szeresse? Javára lesz-e ezzel, vagy kárára? Kockázatos vállalkozás — látta most be. Ha Nellike megsem alkalmas, ott marad a nyakan. Es rosszabb lesz vele, mint nélküle. Nellikének másnap — a legjobb boltokban — ruhákat, alsónem'út vásárolt, meg cipócskéket, ne- felejcsviragos arany fülbevalót vékonyka karperecét. Es persze játékokat. A sok-sok mindent, ezt az első staffirungot, a hintő húzta utánuk. — Örülsz? — mutatott otthon a szép, drága holmikra. Nellike csak állt, magához szorította a bábát. — Na — ismételte meg szigorúan —, örülsz? — Nem tudom. — Miért nem tudod? NELLIKE MOST MAR ELSÍRTA magát, és sirt egy álló héten át. Nem vette fel a szép uj ruhát, a kék szalagos szalmakalapot, nem bujt a lakkcipőcs- kebe. Ült szegényes holmijában naphosszat a félelmetes szalonban, es sirt, csak sirt. Nem lehetett kivenni belőle, mi is a baja? Es nem értette a gazdag ózvegyasszony, a személyzet, a péklegenyek, de meg Marx Károly sem, hogyan sirhat valaki ekkora gazdagságban? Áldozócsütörtök reggelére a gazdag ózvegyasszony megunta ezt a sirós nemasagot. — Rózsi — mondta a szobalánynak —, elviszi ezt a gyereket Aszódra. Visszaadja. Es elhozza helyette a Katicát. Estere Rózsi mar meg is hozta a vidám Katicát. A gazdag ózvegyasszony a hinton varta, a Keleti előtt. Katica összevissza csókolta, buszken ült mellette, amult a nyüzsgő, lampafenyes varoson, a sok- sok fogaton, a lóvonaton, es nevetett es beszelt, beszelt. S csak egyszer mondott olyasmit, ami kicsit fajt a gazdag özvegyasszonynak, bar józan ítéletével természetesnek és méltányosnak tartotta. — Ugye — kerdezte Katica —, azért szerethetem az igazi mamat? — Persze — felelte szárazon. • ^ ^ — De a Rezi nénit is! — Engem is. A regi ház előtt Katica kiugrott a hintobol, felszaladt a vörös marvanylepcsókön, es amikor a gazdag ózvegyasszony is felért, igy kiáltott, vidáman, hangosan, hogy a gangon összecsődültek cső- ' dajára a lakok: — Itt vagyok! ES OTT IS MARADT, es olyan lett szakasztott, akár a Rezi néni, mert mamanak sosem nevezte.. Később ő lett a régi házban a gazdag özvegy asszony, majd az idők múltával mind szegényebb, öregségeben nincstelen. így jött vissza Pestre, ahol született, az anyam. Es itt is halt meg. Nekem pedig igy lett három nagyanyám, »■■■■■■■■■■(■■■■■■■■■■■■■■■■a RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZOT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibo hetilapját. Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t NÉV........................................................................ CÍM....................................................................... „ város....................................................ÜL;........... I Állam.............................zip code......................j AMERIKAI MAGYAR SZÓ f 130 E ióSt. NEU YORK NY. 10C03 kki*fcs*iíis**sBe*eníttstti»Sf«í*-~" j ! Thursday, Sept. 18. 1975.-AMERIKAI MAGYAR SZO------------------- 9
