Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-20 / 8. szám

Thursday, Feb. 20. 1975. 6 így írt Jókai A magyar irodalom legnagyobb meseloje 1825. február 18.-án születettKomaromban. Tanulóeveit szülőváro­sában, majd Pápán tölti. Itt bontogatja » . »•«•»• szárnyait az önképző­kör összejövetelein, nyakrafore ir es fest, amellett minden tárgy­ból kitűnő. Aztán Kecskemet következik, amely Jókai szavai szerint iróva teszi. 21 eves korában leteszi az ügyvédi vizsgát, de cseppnyi kedve sincs ehhez a mesterséghez. Első regény evei sikert arat, mire az iroi pályát választja. A világ legtermekenyebb Írói közül való. Hihe­tetlen a munkabírása. Ha hozzálát, együltében kész egy elbeszeles, harom-negy hónap alatt egy regeny. Négy részre vág egy papirivet, margót hajlít raj­ta, és lila tintával, szépséges, olvasható gyóngy- betükkel rója a sorokat. A margón csak egy-két javitas akad, nagyobb törlés soha nem fordul elő kéziratán. Stílusa tömör, egyszerű és világos. Jár­kálva gondolja ki elbeszéléseit, s amikor hozzáfog a megírásához, azonnal megtalálja a megfelelő ki­fejezéseket. Széditoen gyorsan dolgozik. Csak lila szinu tintával tud imi. Amikor rendsze­resen bejár A Hon szerkesztőségébe, ott egy sort sem ir, mert minden tintatartóban fekete tinta van. Tartozkodasi helyei közül az akkori svábhegyi villát kedveli a legjobban. Itt, ha szép az idő, hajna­li négykor kel, hálokóntösben kimegy a kertbe, kicsit kerteszkedik, aztán hozzáfog az Íráshoz. Mire a reggelihez hívják, hat-nyolc oldallal kész. Reggeli után bevonul dolgozoszobájaba, és délig dolgozik. Ebed után lepihen, s a szürkület még íróasztala mellett talalja. Ha nem megy az irás, paszianszozik. Felesege, a csodálatos szépségű Laborfalvi Róza, gondviselője, vezetője és szigorú édesanyja egy sze­mélyben. Sima papirt, jó tollakat készít neki, aztán razáija szobájára az ajtót, teremtett lelket sem enged be hozza. Ez a nagyszerű asszony ébren tartja hiúságát, fokozza munkakedvét és fáradha­tatlanul védi az érdekeit. Tündér és zsarnok. Jókai elete négy fal között folyik, legkevesebb 7-8 orat is naponta. Nemegyszer, ha vendegei van­nak, fejfájás űrügyével visszalopakodik Íróasztalá­hoz. A kezdő iró türelmetlenségével váija, hogy, amit megír, nyomtatásban lassa. Nem kell sokáig vára­koznia, mert népszerűsége példátlan. Ha munka­kedve töretlen, írásaival elárasztja a szerkesztősége­ket es a kiadókat. Mikor Laborfalvi Róza 71 éves korában meghal, Jókai felkiált: “Megszűntem iro lenni!” Két év is beletelik, amíg újra magara talál. A millennium idején megjelenik müveinek szaz- kötetes kiadványa. Jókai ekkor büszkén emlegeti, hogy sorai egymás melle rakosgatva Budapesttől szülővárosáig, Komáromig emenek. 74 eves, amikor az ország ámulatára feleségül veszi a húszéves Nagy Bellát, a fiatal színésznőt. 80 éves volt Jókai, amikor sikere teljében meg­halt. Marék Antal Ezt a címet adta Mikszáth Kalman Jókai Mór élete és kora cimu könyve tizenegyedik fejeze­tének. Visszafojtott lélegzettel hallotta meg Budapest, Magyarország a hirt: meghalt a nem­zet mesemondója, meghalt Jókai. Mikszáth Kalman erre a napra igy emlékezik: Végre felvirradt a végzetes május 5.-e, az utolso nap, amely őneki a sorstól adatott. Hideg, szeles idő volt, mely hatalmasan rázta az alig lombozó fácskakat az utcákon. A lapok által follármázott varos lakói egymástól kérdezték —“mi a legújabb Jókairól?” Az egész varos erről beszelt. A király telefonja mar korán reggel megcsendült. Az újság­írók már a nyitás előtt ostrom alá vettek a kaput. Font a beteg szobában még előbb ébredt a beteg, almatlan eje volt; hat órakor arra kérte ápolóját, hogy nyisson ablakot, bocsásson be friss levegőt. Kérte zsebóráját is, hogy figyelemmel kiserhesse az idő lassú múlását; “csak mar a nap feljönne.” Nehezen varta a nap feljottet, majd olvasni kívánt es saját regényét, “A lőcsei feher asszony”-t keres­tette ki a könyvtárából. (Színműnek akarta átdol­gozni.) Kévés ideig lapozgatott benne, de nemsoká­ra kiesett lankadt, erőtlen kezeiből. E nagy erőtlenség orvosait is aggasztá, de viszont biztató jel volt, hogy a beteg vidám volt. — Oly jól érzem magam — mondotta —, hogy akar dolgozni is kezdhetnék. Nagy tervek járnák a fejem' ben. Délután a sok látogató közt Beöthy Zsolttal, aki komáromi ember, beszélgetett is, biztatta magat (leszünk mi még vigabban is), majd a király érdek­lődésével dicsekedett: — Az én jóságos királyom csak nem feledkezett meg öreg kortársarol. Áldja meg az Isten. Beöthy távozása után jótékony álomba szende- rűlt, csak hat orakor ébredt fel, gyöngeségrol pa­naszkodott es az ablak kinyitását kerte.- Nem bántja a zaj? — kérdek. — Dehogy bánt — felelte mosolyogva —, hiszen az az elet, s az élet szép. Majd bekérte a tudakozódok névjegyzéket, az összes latogatojegyeket, s ez szolgai utolso ecsetvo­násul jelleméhez. Átnézte nagy figyelemmel,csoda­latos érdeklődéssel megforgatta az egyes névjegye­ket, mint a gyermek a játékszereit s örült ennek vagy annak. Milyen szép, hogy itt járt! Rajta volt már azon a listán akkor majd minden rokona es elő­kelő ismerőse. Nyolc órakor Korányi es Stricker, a háziorvos mellhártyaizzadmanyt vettek eszre jobb oldalán, ahol a tüdőgyulladás volt. Ez ö. Ez a halál. De a be­tegnek, ki teljes eszméleten volt, mégsem fajt sem­mije. Meg a halai is oly játszi volt, olyan könnyed, o- lyan gyöngéd hozza. Nem a kaszajavai vagja le, mint a többi embert, hanem tálán egy viragszallal akar rasujtani s lelke szelíden röppen at a virágra. Esze ágába sincs meghalni, rá se gondol, pedig mar közeleg az órán a két mutató, jöjjön ahhoz a végzetes számhoz, amely után mar minden csak egy nulla, akar a számmal együtt, akar nélkül. Az órák egymás után verték a lakasban a siri esti csendben a kilencet. O is előkereste a magaet és hozzáigazította a többihez, aztan óvatosan letet­te maga mellé az éji szekrényre. Hallgatta percekig, hogy jar-e, aztan a falfele hanyatlott feje, “aludni akarok”, monda halkan es a tavozo eszmeletevel a bénulás tünetei közt egyre halkabban dobban a szive, mig végre végképpen megszűnt verni. Csak az óra ketyegett tovább. JÓKAI EMLEKKIALLITAS Jókai Mór szűletesenek 150. évfordulója alkal­mából az iró gazdag hagyatékából emlékkiállítást szervezett a budapesti Petőfi Irodalmi Muzeum. Az emlékkiállítás február 18.-án nyílt meg, s a nagyszabású tárlat bemutatja a mindmáig oly sokak által kedvelt iro életművet leghitelesebben szemlél­tető könyveket, kéziratokat, lótokat, relikviákat. A kiállításon látható lesz — többek között — Jó­kai egykori sokfiókos Íróasztala, ecsetje, festökesz- lete, asvanygyujtemenye es sok használati tárgya. ELISMERÉS A Magyar Fotóművészek Szövetsége országos fo­tópályázatot hirdetett Magyarorszag felszabadulá­sának 30. évfordulója alkalmából. A pályázatra mintegy 10 ezer foto erkezett be. A kiválasztott 120 felvételből reprezentatív kiállítást rendeznek tavasszal Budapesten es Moszkvában. Az anyagban szerepel Liebmann Bela szegedi fotóművész két al­kotása is, aki képéiért elismerő diplomat kapott. A kiváló fotóművész lapunk olvasója, es Ruhig Rózsi Los Angeles-i olvasónk rokona. /TERJESSZE LAPUNKAT! t Színház a Kisalföldön Alighanem az ország legszebb vidéki színházával buszkelkedbet hamarosan a Kisalföld központja, Győr varosa. Méltán érdemli ez a táj az uj színházat, hiszen a magyar színjátszás történetében Győr jelentős sze­repet töltött be. Miként a feljegyzések beszámolnák róla, 1768-ban már favázas szerkezetű épület adott otthont a színjátszóknak és a Rába-szigetén 1799- ben megépült a kőszinhaz is. Egy múlt századbeli színigazgató nemreg előkerült naplójából kiderül, hogy a nemet színészek mellett, még a 48-as szabad­ságharc előtt magyarok is sorra mutattak be drá­mákat, színjátékokat. Bar az egykori Rába-szigeti színházat lebontot­tak, a színjátszás nem szűnt meg Győrött. A Kis­faludy Színház társulata több darabbal hívta fel magára a figyelmet, tulajdonkeppen egy kulturott- honban szolgálta a színjátszás ügyet, s adott állan­dó színházat a Kisalföldnek. Igazi, jól berendezett színhaza soha nem volt a városnak, s érte régóta harcolt. A Rába-szigeti kő- szinház szerény lehetőségeket nyújtott, s a győri művelődés neves harcosa, dr. Kovács Pál már 1840- ben követelte a kultúra nepszerüsitöit megillető ott­hont. Az uj színház még épül a város központjában — de az idény-nyitóra már most készülődnék. Drámapályázatot hirdettek, írókat hívtak meg, hogy szerződéseket írjanak alá, melyben vállaltak, hogy az uj színház-nyitásig elkészülnek a Győrnek szánt müvekkel. K.Cs. AZ ÍJ —óhaza.

Next

/
Thumbnails
Contents