Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
Thursday, Feb. 13. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 GEORGE WASHINGTON AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ELSŐ ELNÖKE Százhetvenhat evvel ezelőtt, 1799. december 14.-én este hunyt el Mount Vernon-i otthonában George Washington, az amerikai függetlenségi háború főparancsnoka es az Egyesült Államok első elnöke. Ot ama hadvezérek és államférfiak között tartja számon a történetírás, akik nem Cromwell, vagy Napoleon mintájára: nem a győztes hadsereg főparancsnokaként ragadtak magukhoz az államfői hatalmat. Washingtont a háború befejezese után hat evvel a magánélet csendjéből hivta vissza a közbizalom és ültette az elnöki szekbe. Az angolok feletti győzelem ünnepelt hőse igy lett tanúja és jelkepes irányítója annak a folyamatnak, amelyben — az újonnan elfogadott alkotmány révén — az egymással törzsalkodo volt gyarmatok vegre központi kormányzattal rendelkező szövetségi állammá egyesültek. Ez az egyseg alapvető fontosságú volt az Egyesült Államok későbbi fejlődése szempontjából. Érthető, hogy az amerikai történetírás megkülönböztetett helyet jelolt ki Gerorge Washingtonnak az “alapító atyak” sorában. Washington családja 165.7-59 kozott Angliából települt át Virginiába. Ott született 1732. február 22.-én George Augustine Washington es Mary Ball gyermekeként. Bar hamar árvaságra jutott, földbirtokos családja hagyományainak es vagyoni állapotának megfelelően jó nevelest kapott. Különösen érdeklődött a matematika és a geometria, sot a földmérés tudománya iránt is. Korán megszerzett jártassága a térképek készítésében, valamint családi kapcsolata a Fairfax családdal lehetővé tette, hogy részt vegyen a Fairfax-birtokok felterkepezeseben. A tapasztalatok és a családi kapcsolatok mar a következő évben, tizenhét eves fejjel földmérői állashoz juttattak. Alig volt huszesztendos, amikor testverenek halala következteben birtokosa lett Mount Vernonnak, ahol ifjúsága egy részét töltötte. Életrajzírói szerint a fiatal George Washingtont élénkén foglalkoztatta a történelem es a hadtórte- nelem, de meg a katonai szakirodalom is. Amikor az angolok es a franciak között kiújuló küzdelem a gyarmati területekért 1754-ben harcba sodorta az angolok amerikai gyarmatainak határvidékét is, Washington az első pillanattól reszt vett az un. francia es indián háborúkban mint a virginiai telepesek miliciajanak egyik tisztje. 1758-ban Washington vezette a virginiai erőket abban a hadjáratban, amelynek eredmenyekent a franciak vegleg elvesztettek Fort Duquesne-t (a mai Pittsburgh), ezt a fontos erodot az Ohio menten, amely a Nagy Tavak vidékét vedte az angol előrenyomulással szemben. Amikor 1759-ben Washington ezredes lemondott megbízatásáról, szemelye es katonai érdemei ismertek voltak Virginia határain túl is. 17 59 elején feleségül vett egy vagyonos özvegyet: Martha Dandridge-t, akinek 100 ezer dollár körüli vagyona jóvoltából férje egyike lett az amerikai angol gyarmatok leggazdagabb embereinek. Az elkövetkező tizenhat évet Washington úgy töltötte, mint a sikeres es vagyonos deli ültetvényesek nagy részé: idejét megosztotta a politika és a nagy gonddal folytatott gazdálkodás között. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy amikor Angliával kiéleződött a helyzet, Washington ne legyen azok között, akik 1774 májusában — a helyi kepviselőház felosztása után — egy vendéglőben határozatot hoztak az angol áruk bojkottjára. Ezzel a függetlensegi háború előestejen Washington a hazafiak oldalán bekapcsolódott az aktiv politikába. Nem osztotta a radikálisok nezeteit, de — mint levelei mutatják— azon kevesek köze tartozott, akik mar ekkor meg voltak győződve arról, hogy elkerülhetetlen az Angliával való fegyveres összeütközés. Ismeretes, hogy a gyarmatok es az anyaország ellentetet az un. “bostoni teadélutan” élezte ki vegleg. Az ezzel kapcsolatos angol megtorló intézkedések elleni egységes fellépést a 13 amerikai angol gyarmat küldöttei az 1774, szeptemberében Philadelphiaban összehívott I. Kontinentális Kongresszus üléséin vitattak meg. 1775. április 19.-én azonban megtörtént a fegyveres összeütközés az angolokkal. A spontan Összesereglett amerikai erők — “A szabadság tabora” — a Kontinentális Kongresszus támogatását igenyeltek, egységes vezetést követeltek. A kongresszus 1775. június 15.-én a népszerű, tapasztalt 43 eves virginiai ezredest, Washingtont egyhangúlag választotta meg az amerikai Kontinentális Hadsereg fóparancsnokáva. Megv.álasztásában nemcsak személyes erdemei es népszerűsége játszottak szerepet. A Kongresszus küldöttei úgy érezték, a legerősebb deli gyarmat: Virginia küldöttét allitva a születő közös hadsereg élére, megnyerik az általános támogatást. Félő volt ugyanis, hogy a gyarmatok egy részé húzódozni fog a közös katonai erőfeszítésektől. Washington 1775. julius 3.-án vette at Cambridge főtérén (Boston szomszédságában) a kikötőváros angol helyőrségét körülzárva tartó amerikai erők feletti parancsnokságot, s azt nyolc even at, a függetlensegi háború befejezeseig töltötte be. 1776. tavaszan az ó iranyitasa alatt kényszeritették ra az angol haderőt, hogy harc nélkül kiürítse Bostont. De ezen a nyáron a New York körüli hadműveletek során csak Howe angol tábornok lassú hadmozdulatai mentették meg Washingtont es haderejét a teljes megsemmisüléstől. Legkimagaslóbb teljesítménye a New Jersey-i hadjárat során Trentonnal (1776. december 26.) és Princetonnal (1777. januar 3.) vívott két sikeres ütközet, valamint az ember- feletti erőfeszítésekkel cs megprobáltatasokkal teli táborozás volt 1777-78 telén Valley Forge-ban,az ellenségtől megszállott Philadelphia közvetlen szomszédságában. 1778-nyaran, New Jersey-ben zajlott az utolsó ütközet Washington közvetlen parancsnoksága alatt. Ezzel véget érték azok az angol erőfeszítések, amelyek a volt gyarmatok északi területein akarták a döntést kikényszeríteni. 1778.nyarától pedig Washington három éven es négy hónapon át nem vett részt hadműveleti tevékenységben. Igaz, Washington is megérkezett a francia flotta és szárazföldi erők kiseréteÉen 1781. őszen York- townhoz, hogy kikényszeritse a körülzárt angol haderő kapitulációját és ezzel a harc végét az ameri-, kai kontinensen. Ezekben az években tehát Washington csakegy ideig vett reszt közvetlenül a hadműveletek vezetéseben. Viszont végig feladata maradt a Kontinentális Hadsereg szervezésének, felszerelésének és kiképzésének irányítása. Washington mindvégig alávetette magat a Kongresszus határozatának, holott a Kongresszus nem rendelkezett igazi hatalommal, hiszen nem szerezhetett erővel érvényt döntéseinek. Amikor a New Yorkot az utolsó pillanatig megszállva tartó angol haderő 1783, novemberében elhajózott, Washington bevonult a városba, majd visszaadta megbízatását a Kongresszusnak, es visszatért Mount Vernonba. Az angolok -felett győztes gyarmatok a háború után uj nehe'zsegek előtt állták. Az infláció, a kereskedelem pangása, a háborúban eladósodott egyes államok áltál kivetett egyre több adó fokozta a szociális feszültséget. Napirenden voltak az eladósodott kézművesek es farmerek ketsegbeeíett akciói. Ezek sorában komoly ijedelmet okozott aznassachu- settsi Dániel Shaysnek, a függetlenségi hóboru volt kapitányának 1786.oszen kirobbant felkeltse, amely követelte az adósokkal szemben elrendelt végrehajtások felfuggeszteset. Bar a szomszq^ államok miliqiajával karöltve 1787. elején elny ora^k a mozgalmat, az esetnek nagy visszhangja voltál nyugtalanságot fokozta, hogy gyakorlatilag neJfcvolt központi kormányzat, mivel az 1781-benSfogadott un. Konföderációs Cikkelyek az egyes 4fcmok között csak laza kapcsolatot létesítettek JpJem volt erő, amely fekezze az egyes államok M^-mar kereskedelmi háborúvá fajuló vetélkedései^-vagy biztosítsa a háborús kölcsönök visszafizetését,. Ez utóbbi főleg a bankároknak és kereskedőknek volt fontos, akik egyetértettek a társadalom konzervatív köreivel, hogy “erős központi kormányzatra” van szükség. A Kongresszus kezdemenyezésere ült azután össze 1787. májusában Washington elnökletével az a konvenció (gyűles), amelyben 12 állam küldöttei (Rhode Island távol maradt) kidolgoztak az Egyesült Államok alkotmányát. A négy hónapig a nyilvánosság teljes kizárásával dolgozó konvenció végül egy konzervatív, valóban erős központi hatal- (folytatás all. oldalon)
