Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-06 / 6. szám

Thursday, Feb. 6.1975. HÁBORÚS BUNOK A BERTRAND RUSSEL TRIBUNAL ELŐTT Az amerikai sajtó mellőzi a Bertrand Russell “birosag”-nak —amely annak idejen leleplezte az USA indokinai háborús bűneit—bruxellesi üléssza­kát. Nem irt utolso üléséről sem, amelyen Sicco Mansholt nemet politikus ( a nyugateurópai közös­ség” elnöke volt),tett tanúvallomást Kissinger ellen, akinek megbélyegzését követelte, mivel ő támogat- ta es iranyitotta az USA kormányának es u.n. nemzetközi vállalatainak beavatkozását Chile belu- gyeibe. Nagy tapsot aratott Mansholt, amikor vá­dolta a “nemzetközi vállalatokat”, amiért azok kü­lönösen Latin-Amerikában megakadalyozzak az i- gazi demokratizálást. Ezek a —nagy bankok által irányított es kozpontositott vállalatok— mondotta, amelyeknek szama 200-ra tehető, mar ma a kapita­lista vilaggazdasag 70 %-a felett uralkodnak. (A szo­cialista országokra nyilván itt nem gondolt.) Eré­lyes nemzetközi fellépest követelt ellenük, mivel a mai helyzetben az egyes nemzeti kormányok, ha akarnák, sem tudnak ezeket szabályozni. A véde­lem szervének az ENSZ kereteben felallitando bi­zottságot javasolt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ, Mit keres az USA hadiflottája az Arab-tenger vizein ? IZRAEL PS Y CHI ATRIA J A Tel Aviv-ban nemzetközi konferencia volt “Lélek­tani feszültség es alkalmazkodas háborúban és bé - kében” témával. Ez a feszültség —állapították meg a felszólalók—elrabolja az izraeliek álmát, rosszmo - doru autóvezetőkké teszi őket, hedonistákká, akik csak az élvezetekért élnek és akiknek nincs ér­zékük kultúra es műveszet iránt. Jele ennek a kiván­dorlási laz. 1974-ben 18.000 izraeli — a korábbinak kétszerese — emigrált Izraelből nyugodtabb vidékek­re. A folytonos háborús feszültség hatása alatt erő­sen emelkedtek a válságok, a házasságon kívül szü­letett gyermekek es gyakorolt szerelmi viszonyok szama. Ugyanakkor növekedett az izraeliek nacio­nalizmusa is. “Nagy nép vagyunk” mondják maguk­ról. (Egy Izraelből New Yorkba hazatért személy ott egy vezető politikussal beszelt, aki azt mondta, 1967-ben el kellett volna foglalniok Kairót, Da­maszkuszi, Beirutot, Nagy Sándor példáját kovetvej SECRECY Nagy a méltatlankodás az amerikai sajtóban, hogy Brezsnyev allitólagos betegsegerol nem kapnak pon­tos hireket. Nem csoda, hogy megírtak róla, Bos­tonba jön a rákkorhazba, leukémiája van, erős influ­enzája, szivattakja volt, stb. Megrójak a szovjet saj­tót, hogy nem ir a politikusok luxusáról — mint itt az USA-ban teszik — viszonyairól, konyhájáról, ven­dégeskedéseiről, floridai, californiai palotáiról. Mas országok, más szokások! Az USA sajtó mindezt meg­írja, a TV a képre hozza. Mit számit ezzel szemben, ha itt evekig titkolóznak, hogy egy zsoldos csapat támadását szervezik Cuba ellen, agyonbombazzák Kambodzsát, osszeeskuvest szerveznek Allende el­len, befurakodnak egyetemi, irodalmi tudomá­nyos politikai szervezetekbe,tórvenyellenesen kém­lelik az amerikai polgárokat, még a Kongresszus tagjait is. Mit számit, ha ilyen apróságokat eltitkol­nak, viszont közlik, hogy a szenátor meztelen uti- társnoje beugrott a csatornába! Per. KAIRO, Anwar el-Sadat Egyiptom elnöke visszatért franciaországi látogatásából, ahol szerződést kötött modern hadirepülőgépek és egyéb hadifelszerelé­sek vásárlására. Amióta Kissinger, USA külugy minisztere megtette nyilatkozatát hogy “szükség esetén készek va­gyunk az olajtermelő országok ka­tonai megszállásara” — a világsaj­tó es a világ közvéleménye feszült érdeklődéssel figyeli az amerikai kormány minden mozdulatát, a- mely e kijelentéssel kapcsolatos. A Bostonban kiadott Christian Science Monitor politikai napilap felfigyelt az USA hadi flottájá­nak az Indiai Ocean beltengerén, az Arab-tengeren megjelenő hadi­hajóira es a mellékelt térkép köz­lésevei rámutatott arra, hogy Washington összeszüri a levet az Oman-i szultánnal, Qabussal es fennáll az eshetősége, arra, hogy Oman uralkodója jóváhagyásával amerikai fegyveres erők megszáll­jak e területet es lehetővé teszik a közlekedést a Hormuz szoroson keresztül^mire szükség van, hogy az Iránban termelt olajat az olaj- fogyaszto országokba szállítsák. Érdemes kihangsú­lyozni azt a tényt, hogy Oman deli részen, a Dho- far tartományban haladoszellemü felszabadító csa - patok harcolnak Oman reakciós szultánja ellen. A szultánt eddig iráni csapatok támogatták és fenn­áll az az eshetőség, hogy az iráni csapatok helyett amerikai haderők segitségével próbálják nemzeti felszabadító csapatokat. leverni a Mi is nagy figyelemmel kisérjük az amerikai im - perialisták legújabb hadműveleteit, melyek lyeztethetik az egész emberiség jövőjét. vészé­FORD ELNÖK UJ IRÁNYVONALA Csak pár hónappal ezelőtt mondotta Ford elnök: “Legnagyobb problémánk az infláció. Ezért javas­lom, hogy törvénybe iktassunk egy öt százalékos pótadót, amely csökkentené az árukra költött pénz mennyiséget; ez enyhítene az inflációs folyamatot.” Ezzel egyidóben ismételten hangsúlyozta: “Semmif körülmények között sem támogatom a benzin árának felemelését.” Amilyen hatarozottan kitartott heteken keresz­tül e két álláspontja mellett,éppoly elhatározással, ellentmondást nem türoen száll most sikra az előb­bi álláspontjával homlokegyenest ellenkező javas­lataiért. Ezúttal javasolja az 1974-es adó 12 szazalekanak visszafizetését, ami körülbelül 16 milliard dollárt ad főleg a gazdag adófizetőknek; hat milliard dollárt a vállalatoknak és fejenként 80 dollárt azoknak a sze­gényeknek, akik nem fizetnek adót. Ford elnök javaslatának másik részé viszont több, mint 30 milliárd dollárt vesz ki az adófizetők zse­béből az olaj áranak felemelesevel. Ha a 30 millárd dollárból levonjuk aló milliar - dot, 14 milliárd dollar marad, ami azt jelenti, hogy az elnök javaslatának törvénybe iktatasa eseten e hatalmas összeggel KEVESEBB MARADNA AZ ORSZÁG GYÁRTMÁNYAINAK FELVÁSÁRLÁ - SÁRA'. Vagyis: ahelyett, hogy a termelőeszközök 25 %-a —ami a jelen helyzet— maradna használatlanul, meg több gyár, üzem es üzlet zárna le kapuit, csökken­né a termelés es ezzel emelkedne a munkanélküliek száma. Szerencsére nincs kilátás arra, hogy a kongresz­szus elfogadja Ford elnök javaslatát. A nemzetgazdaság, az amerikai nép helyzete megkívánja olyan adótörvény beiktatásai, amely el­törli a nagyvállalatok és : nagykeresetuek adókibu- voit, megadóztatja a bankok és monopóliumok ma­gas profitját, hathatós adoengedmenyt nyújt a kis- és kózépkeresetueknek es minimum 25 %-os nyug­díjemelést a társadalombiztosításból élőknek. A szakszervezeteknek és a nép minden más szer­vezetének, valamint a szavazó polgárok millióinak oda kell hatni, hogy a törvényhozók ilyen törvényt iktassanak be. “IZRAEL NEM SZÁMÍTHAT KORLÁTLAN TÁMOGATÁSRA” - mondja Percy szenátor WASHINGTON, D.C. Charles H. Percy, Illinois ál­lam demokrata szenátora a közep-keleti országok latogatasabol visszatérve sajtónyilatkozatban mon­dotta többek között: “Izrael nem számíthat korlátlan tamogatasra. Nem támogathatjuk Izrael álláspontját, tekintet nélkül arra, hogy helyes-e, vagy helytelen. Csak idő kér­désé es Izrael kénytelen lesz elismerni a Palesztinái Felszabadító Szervezetet és leülni vele tárgyalni.” Percy szenátor e kijelentése jelzi azt a változást, mely folyamatban van az amerikai törvényhozók körében. Egyre többen sorakoznak fel annak az ál­láspontnak támogatására, amely javasolja Izrael se­regeinek kivonását az 1967-es háborút követően el­foglalt területekről, a genfi konferencia egy behívá­sát,minden érdekelt fel részere méltányos békeszer­ződés létrehozására és a palesztinai nép jogainak er- venyesitésere. —3

Next

/
Thumbnails
Contents