Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-29 / 22. szám
Thursday, May, 29. 1975. óhaza ■mEde sjm ANYANYELVŰNK,-' _________ ■ TATA-A TO Dr. Gulya János: Anyanyelv és demokrácia II. rész. A “lefele” beszéles a “felfele” beszélesnek eppen az ellenkezője. Az, amikor valaki egy veit vagy valóságos, szélesebb korben hasznait nyelvi normából a beszélő társa alacsonyabbnak gondolt nyelvi szintje kedvéért egy olyanba csap at, mely sokszor nemcsak a beszélőnek, hanem a hallgatójának sem a sajat nyelve. Valahogyan igy: “Tavasz van, indul a munka a mezőkön, a földeken. Kedvez az időjárás is a nehez őszi idők után. Az ember szinte vágyik a kinti munkára” — es most jön a váltás: “Monggya, nennye, a téeszben-e, vagy a kertben-e dolgozik szivesebben?” Azután egymást követik az osztán, a bácsi, a no meg es a hangsúllyal nyomatékosított maga és a hasonló hangvételű “néphez szóló” szavak, kifejezések. Meg ha — miért ne vélnénk igy? — valamifele jo szándék diktálja is e beszédmódot, a való igazság az, hogy soha és senki sem várta el ezt senkitől. Es a legkevesbe varja el ma. E beszéle'smod áldozatai legfeljebb udvariasságból tűrik el, hogy e nyelven szóljanak hozzájuk. Nem más ez bizony, ha belegondolunk, mint az anyanyelv használata he- lyessegenek es a szólás demokráciája elve'nek a csorbítása. ( A “lefele” beszélesnek van egy igen csúnya oldalaga is. Ez a nyelvi nyajaskodás, a beszédbeli bratyi- zás. Az a jolértesűlts'egnek, a bennfentessegnek, a velük való azonosságnak a látszatát keltető szokása, amikor — kicsiben es nagyban — a köztiszteletben álló személyeket a nyilvánosság előtt pajtásként emlegetjük. NYÁJASKODÁS, bratyizas Amikor a kívülálló nyilvánosság előtt valakiről úgy beszelünk, mintha az egesz nagy nyilvánosság a mi sajat, baráti körünk volna. Mindannyian hallói vagyunk nap mint nap — a ma élő nagyok helyett a regi nagyságokat szerepeltetve, hogy senki se bantódhassék meg személyesen — az ilyeneknek: , “erről mar beszelt a Kossuth Lali is”, “Liszt Franci ezt jobban csinálja”, “a Széchenyi Stefinek igaza van”. De ugyancsak e szokáskörbe tartozik valaki más feleségének vagy férjének a neve helyett a becenevén történő nyilvános említése. Ugyanide sorolható a nyilvánosság előtti korlátlan tegezes is, a másra nem tartózó baráti viszonynak a fitogtatása. Nemcsak a joizlest sertik meg azok, akik e móddal élnek, hanem megsérül általuk a demokrácia egymást tisztelni kötelező szabálya is. Anyanyelv és demokrácia elválaszthatatlansaga- rol szólva bizonyos tényék majdhogynem arra köteleznek, hogy meg az önmagámnak való ellentmondás látszatát is vállaljam. Mert a nyelvhasználat nem mindenütt es nem is mindenben demokratikus. Például nem az a nők nyelvhasznalata, a női egyenjogúság kérdésében. Es itt nem arra a közismert tényre gondolok, hogy a nőknek egyes szavakat sok helyütt tilos, tabu kiejteniük. Hogy például a lapp nők kötelesek a medvet k'őrulirással “nagyapácskának” nevezni, mig a férfiak hívhatják “az isteni allat” néven is. Vagy ahogyan kétszeresen rr ES ERDOVAROS Tata — nem mondunk vele újat — a magyar városok kozott a vizitunder. Sok városunk van, amelynek sorsában a folyo történelmi szerepet játszott. De mig a Dunán is, a Tiszán is több város osztozott, Tata vizei századokon at a varos kizárólagos kincsei voltak. Tata varázsa a környékén folbuzgo forrásokban rejlett. Errol tanúskodhat mar egy itt talalt római oltárkő is, ezzel a fölirattal: NYMPHIS. Pannónia lakói talán a najádok és a driádok, azaz a források es az erdők nimfainak tiszteletére emeltek ezt az oltárt. S most következik a varatlan és megdöbbentő fordulat: a vizitundérek városát az egykor oltárral megtisztelt vizitunderek hűtlenül elhagytak... TOVAROS TÓ NÉLKÜL? Tata, Zsigmond és Mátyás királyunk egykori mulatóhelye, már századok óta jelentős udülokoz- pont volt. — Komarom megye szemefenye — 1954. januar l.-en nyerte el a városi rangot. S a ranggal együtt azt a lehetőséget, hogy a megye s az ország egyik legszebb, legkulturáltabb üdülőhelyévé fejlődhessék. Tény, hogy különösen az utolsó évtized alatt Tata megszépült, mintegy versenyre kelt a környező természettel. A Kossuth térén a regi kopár piac helyén, Fellner Jakab monumentálisán szép temploma előtt, ma virágos park zoldell. A kicsinosított műemlékek között modern házak allnak, a kiven- hedt vízimalmok nehányaban könyvtár, nemzetiségi muzeum, ifjúsági klub működik. A kimúlt céhek helyebe modern ipar lepett: a szonyeggyar és a cipőgyár termékeit külföldre szállítják, a szövetkezeti és a tanácsi ipar évi termelési érteke eleri f « .< * a felmilliardot. A helyreállított középkori var regi pompájában tündököl, a park szabadtéri színpadához nincs még egy hasonló az országban, s a városnak még házi csillagdája is van, amelyben az egykori ógyallai obszervatórium műszereivel a csillagászati szakkör tagjai kutatják az égbolt titkait. Tata kincseit ezzel még korántsem soroltuk fel. Ezúttal nem is ez a szándékunk. Arról szeretnénk beszámolni, ami volt és ami újra lesz... A város szökevényeire, a hűtlen vizekre gondolok. csúnya egy csúnya szó vagy káromkodás ma is, . es nálunk is, egy no szájából. Inkább azt a kevésbé ismert jelenséget említem, hogy több nép körében a nők az egyes nyelvtani alakokat is másként kötelesek mondani, mint a férfiak, vagy hogy más hang- alakka1 kell a nőknek a szavakat kiejteniük, ha férfihoz szólnak. (Folytatjuk) Tatát századokon át keresztiil-kasul szeltek a Nagy-tavat és a Cseke-tavat tápláló patakok. Ma viszont mar egyetlen patak sem csobog a városban, csupán a kiszáradt patakágyak emlékeztetnek a múltra. Az Angyal es Pokol forrás, s az egykor oly bővizű várkut már 1948-ban elapadt. 1968-ban a Kék forrás és a Najád forrás vize szökött meg. S két esztendővel ezelőtt a Fényes fürdő forrásainak vize esett a banyafurásoknak áldozatul. Tata tavai Összezsugorodtak, megindult a gyors eliszaposodás. Az a veszély fenyegetett, hogy a to-város to nélkül marad. Mit tehet ilyenkor, tenger sok gondja közepette, az ifjú város vezetosege? Es egyáltalában: lehetséges-e az elszökött vizeket újra foglyul ejteni? Ilyen jellegű feladatot aligha kellett valaha is egy város vezetőinek megoldania. De Tatan a biztató jelek szerint, sikerült a lehetetlen. A SZÖKEVÉNYEK VISSZATÉRNÉK Akik még a regi fényében látták, jól emlékezhetnek rá, milyen csillogó buborékok szökőkutjaival tört fel a tavak krátereiből a 23 fokos viz. Ezek a források apadtak el két évvel ezelőtt, a tavak vize pangásnak indult, a Fényes-fürdő fényé — kihunyt. Am, amit a balszerencses bányafurasok elvettek, azt az emberi találékonyság és szorgalom most visszaszerzi. A Fényes-fürdő ligetei között olyan kutat fúrtak, amelyből naponta 500 köbméternyi viz — a régi 23 fokos viz! — ömlik rejtett vezetékeken a Fényes-fürdő tavaiba. A legnagyobb tókrátereket markológépekkel kikotorjak, a kiszáradt kráterek falait agyag-paplannal kibélelik, majd a kikotort fövenyt, a megmaradt tavakból áttelepített növényvilággal együtt, visszahelyezik a kráterbe. S ezután beengedik az uj, művi utón fakasztott forrás vizet. Az új Fenyes-fűrdo ugyan buborékok nélkül, de regi varázsában kel életre. A tavak között mindezen tül, még k'et uj medence is épül: egy 50 méteres uszoda, s egy hatalmas kagyló 2500 negyzetmeter területű —, amelyben minden kor« tf osztály elpancsolhat a Fény es vizében. AZ ÖREG-TÓ IS MEGIFJUL * . i / Es hasonló jo hírek a Nagy-, vagy ahogyan regebben nevezték, az Oreg-toról is. A hires tóból az Országos Vízügyi Hivatal, 38 milliós költséggel, hétszázezer tonna iszapot szívatott ki. S mintha a tavat tápláló Altaler is nekibuzdult volna, ma újra a régi hewel ontja a Vértes vizeit a tóba, amelynek pártján a tatai tanacs ot uj, fovenyes strandot építtetett. S ami egészen új és nagyszerű Ötlet: a tavat körülölelő erdőségben, szinte az M—1-es autópálya mentén, hatalmas parcellázás folyik. A közművesítés mar elkészült, villany es viz varja az uj telek- tulajdonosokat, akiknek csak arra kell ügyelniük, hogy az erdőt megkíméljek. Egy uj városrész — az erdőben. Molnár Aurél 6 —
