Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-15 / 20. szám
Ert. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. Vol. XXIX. No. t* Thursday, May. 15. 1975. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 I — I-.------------------- ... ■■ ... --------- . ■ ■ ■ ■ ............ ' ................................ ELMÉLKEDJÜNK! Olvassuk: az Egyesült Államok ipara 65 %-os kapacitással működik. Mas szóval ez azt jelenti, hogy az ipari üzemek 35 %-a parlagon hever. Az amerikai dolgozok tiz százaléka munkanélküli Ha elmegyünk az ország bármely nagy városába, New York, Newark, Baltimore, Philadelphia, Pittsburgh, Cleveland, Detroit, Chicago stb.,borzalmasnál borzalmasabb városnegyedekre bukkanunk. Elhagyott, leromlott háztömbök, rozoga iskolák, kórházak és könyvtarak tárulnak a szemlélő ele. Az ország egesz vasúti halózata olyan elhanyagolt állapotban van, hogy életveszélyes a vasúti utazas. Napirenden vannak a lázongások a /egyhazakban, mert ezekben az intézményekben kétszer annyi foglyot tartanak, mint amennyire be vannak rendezkedve. Minden józan gondolkodású ember, a fentieket figyelembe veve, felteszi a kérdést; miért nem nyitjuk fel a lezárt üzemeket? Miért nem állítjuk n, munkába a munkanélkülieket? Miért nem romboljuk le a rombolásra erett háztömböket es miért nem építünk uj hazakat, lakásokat iskolákat, kórházakat? Ez volna az ésszerű megoldás. A mai rendszerben, nem a józan esz a döntő tényező hanem a profit. Ha a magánvallalatok, bankok, monopolisták nem tudnak profitot harácsolni, akkor nincs termelés, lezárják az üzemeket, az utcára dobjak a munkásokat. Leif H. Olsen, a First National City Bank közgazdásza sajtónyilatkozatban rámutatott arra, hogy meg abban az esetben is, ha a nemzetgazdaság kievickél a jelenlegi pangásból, az távolról sem jelenti, hogy véget ér a nagy munkanélküliség. “A munkanélküliség még hosszú ideig jelen lesz”- mondotta. Otto Eckstein, a Data Resources, Inc.gazdasági tanácsadója rózsás színben tünteti fel az ország nemzetgazdasagat ez ev második felére, de o is hangsúlyozza, hogy a munkások 7.6 százaléka továbbra is munkanélküli marad, meg akkor is, ha optimista jóslása valóra válik. Ha figyelembe vesszük, hogy a nemzetgazdaságnak évi négy százalékkal kell növekednie, ha alkalmazást akarnak nyújtani az évről evre munkát kere - soknek — akkor valóban aggodalommal tekinthetünk mind ez év második felere, mind az 1976-os esztendőre. A munkanélküliség problémáját, valamint a nemzetgazdaság válsága okozta problémák mindegyiket csak abban az esetben tudjuk megoldani, ha azok, akik a bankárok es monopolisták hanyatló rendszereben szenvednek — es ezek köze tartoznak a fizikai, vagy szellemi munkások egyaránt — sorompóba allnak es egységesen követelik a munkanélküliek munkába állítását,a közszükségleti cikkek árának visszaszoritasat, a szövetségi nyugdíj 50%-os emeleset, a vasutak, villany, gaz és telefon-szolgálat államosítását, a faji megkülönböztetés felszámolását, a kiskeresetűek adómentesítését es a k'ózepkere- setáek adócsökkenteset. FENYEGETŐ ÁTIRATOT INTÉZETI FORD ELNÖK I KAMBODZSAI KORMÁNYHOZ WASHINGTON, D.C. A Fehér Ház jelenti: egy kambodzsai hadihajó megtámadta az amerikai “Mayagüez” teherszállító hajót 8 mérföldre a kambodzsai Wai Szigettől. Majd a kambodzsai tengerészek felszálltak az amerikai hajóra es keny- szeritettek, hogy Sihanoukville kikötőjébe haladjon. Ezt követően Ron Nessen, Ford elnök sajto- megbizottja közzétette a kambodzsai kormányhoz küldött átiratot: “Értesültünk arról, hogy egy kambodzsai hadihajó elfogott egy amerikai teherszállító hajót a nyilt tengeren és kenyszeritette azt a Kompong Som kikötőbe.” “Az elnök tárgyalt a Nemzeti Biztonsági Tanáccsal.” “Az elnök kalóz-tettnek minősiti. Utasította a külügyminisztériumot, hogy követelje a hajó szabadon bocsátását. Ha e követelést visszautasnak, az a legkomolyabb következményekkel járhat.” E fenyegető, kardcsorteto atiratra nincs ok. Az amerikai hajó nem a nyilt tengeren volt, hanem a kambodzsai kormány vizein, nyolc mérföldre a Wai-szigettol, amint azt a hivatalos térkép tisztán megjelöli. James Buckley, New York állam ultra-reakciós szenátora azonnali megtorlást, Kambodzsa bombázását javasolta. Ezzel szemben McGovern es számos mas szenátor higgadt megfontolást javasolt, mielőtt bármilyen katonai lépést tenne Ford elnök. Meg a külügyminisztérium ügyvédei is kijelentettek, hogy a kambodzsai kormány e lépését nem lehet “kalóztett”-nek minősíteni. A hajótarsasag,a Sea-Land Service, Inc., (Menlo Park, N.J.) tulajdonosa bevallotta, hogy a hajó- rakomany egy részé muníciót tartalmazott, de nem tudta milyen muníciót. A hadügyminisztérium egyetlen egy szószólója sem volt hajlandó információt adni az újságíróknak. Egyesek úgy vélik, hogy ez az incidens nagyon hasonlít a Tonkin Öböl incidenshez, amikor — 1964-ben — Johnson elnök elhitette a kongresszussal, hogy amerikai hajókat tamadtak meg, ami hazugságnak bizonyult. Masok a jelen helyzetet a Pueblo incidenshez hasonlítják, ami 1968-ban történt. A Koreai Nep- kóztarsasag hadiflottába elfogta a “Pueblo” CIA kemhajot. A hajó legenyseget egy évig fogságban tartottak es egy évi tárgyalások után szabadon bocsátottak, amikor az USA kormánya nyilvánosan bocsánatot kért a kemhajo működéséért. Ezúttal is, eddig csak a washingtoni kormánytól hallottunk az eseményekről. A helyzet megkívánja, hogy meghallgassuk a kambodzsai kormány álláspontját. Az amerikai nép tudni kívánja, mit keresett 8 merföldnyi távolságra a Wai Szigettől a kambodzsai vizeken egy munícióval megrakott amerikai hajó? Ford elnök utasította a Hetedik flotta Coral Sea anyahajóját és a flotta több hajóját a Thai- Ohölbe. A Thai-kormány kinyilvánította: “Nem engedjük, hogy az amerikaiak felhasználjak országunkban lévő repülőterüket,hogy onnan felszállja- nak és Kambodzsát megtámadják. Mi békében akarunk élni kommunista szomszédainkkal!” NEW YORK, N.Y. Beame polgármester 434 millió dollárral akarja felemelni az ingatlan után fizetendő adót.
