Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-09-19 / 36. szám
Thursday, Sep. 19. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZO Görögország: valami megkezdődött Nem sokkal azután, hogy megbukott a több mint negyvenót éve uralmon lévő fasiszta uralom Portugáliában, letűnt a szinról a hét eve orszaglo tiszti junta Athénban is. Annak idején, 1966 áprilisában az ezredesek azzal a jelszóval söpörtek el a polgári demokrácia intézményeit a 132000 négyzetkilométernyi területű Görögországban, hogy „kommunista hatalomatvetel fenyeget, holott csak arról volt szó, hogy a tömegek kevesebb katonai kiadást, a szocialista es fejlődő országokkal jobb kapcsolatokat követeltek. A hét esztendős fasiszta éjszakának nem az volt a legjellemzőbb vonása, hogy a tisztek elkergettek a királyt, aztan nem egyszer maguk is hajba kaptak a koncon, legutóbb például tavaly novemberben, amikor nagyjában az egész junta uj emberekből alakult meg, most mar ezredesek helyett tábornokokból. Meg az sem a legjellemzőbb, hogy az athéni tisztek uralmuk első pillanatától hol burkoltan, hol nyiltan beszeltek arról, hogy be akarják kebelezni a ketnemzetiségú, független sziget köz társasagot, Ciprust. Az is meglelhető más, hasonló to- késorszagok eseteben, hogy az uralkodó klikk egy, vagy több tőkéssel kulon-megállapodast kot — akárcsak az ezredesek Onasszisz milliárdos hajóvallalko- zoval. A különleges Görögország eseteben az volt hogy bar a vila’gközvélemény kezdettől fogva utálattal itelte el a barbár fasiszta elnyomást, bar még a nyugati sajtó egy része is kötelességének érezte, hogy megbélyegezze a Jarosz szigetén es számos más helyen koncentrációs tábort fenntartó rezsimet — ez a rezsim egyetlen pillanatig sem félt attól, hogy megvonjak létalapját, a bőven érkező dollár- kuldemenyeket, Mert ha néha kínos is volt az athéni hoherrendszer Washingtonnak, vagy Londonnak —, az athéni NATO-kormanyzat nelkülózhetctlen is volt az amerikai , általában a NATO-politikának. A Földközi-tenger keleti medencéjében, oly közel az arab világhoz, oly közel a szocialista országokhoz még egy ennyire szalonképtelen fasiszta kormányzat is megadhatott amerikai aldassal es pénzzel, mint az athéni... Az ok: az amerikai flotta számára élet- fontóssaguak a csipkés görög partok. Ma még nem ismerjük az athéni változások teljes történetét, a fordulatnak csak néhány részlete világos. Gizikisz, a novemberben elnöki székbe ültetett tábornok, akkor hívta haza a tiz eve önkéntes száműzetésben éló es megbízhatóan amerikabarát, konzervatív Karamanliszt, hogy alakítson uj kormányt, amikor (többszörös athéni cáfolat után) az amerikai külügyminisztérium vezetői mar harmadszor-negyedszer magyarazgattak, hogy „Athénban változások vannak érlelődében.” Masszóval: a ciprusi kalandnak most mar a torok katonai beavatkozást is kiváltó, az eddigi athéni kísérleteknél is nagyobb zavart okozo felvonását Washingtonban elviselhetetlennek ereztek — az ezredesek-tabornokok egymással is küzdő csoportjából elege lett az amerikai politikának. Karamanlisz, az uj görög kormányfő konzervatív jobboldali politikusként távozott egy evtizede a kilencmilliós ország fovarosabol, Athénból. Am uj kormányának tagjai kozott mar — hozza hasonló konzervatív elemek mellett — több olyan polgári személyiség is van, aki a fasiszta esztendők súlyos politikai kartételét úgy kivanja helyrehozni, hogy a polgári demokratikus jogok visszaallitasaval a tömegek szavat is figyelembe veendőnek tartja. Megkezdődött a politikai foglyok (közöttük a kommunisták egy részének) szabadon bocsátása. Hazatért több olyan népszerű, politikailag a baloldalon álló értelmiségi (Teodorakisz zeneszerző,Melina Mercouri színésznő), akiket a tiszti terror űzött el. Megkezdődött tehat a múlt felszámolása —, de ez meg aligha jelenti a nepmilliok valódi győzelmet. A hét evvel ezelőtt uralomra jutott tiszti banda már nem ul az ország nyakán —, de jogtipró rendeletéinek egy részét az utodok még nem töröltek el. A szak- szervezetek, haladó egyesületek és mindenekelőtt a nép partjainak, közöttük a kommunista pártnak betiltása meg érvényben van. Athénban megkezdődött valami: a folytatáshoz az kell, hogy a haladas híveinek, erőinek akarata, a -nép állaspontja nyiltan es szabadon érvényesülhessen. Megvalósult kubai álmok 1953. julius 26.-ra, Santiago de Cubaban a háromnapos karnevál harmadik napjára virradt az éjszaka. Fidel Castro és társai az akciót pontosan kiterveltek. Azért erre az éjszakára, mert a karneváli napokban általában a katonák is jócskán felhajtanak a rumból, s azért a hajnali 5 óra 15 perces időpontra, mert ekkor az előző őrségváltás már lezajlott, de a következő váltás idejéig még lett volna idő a cselekvésre, Kuba második legnagyobb, legerősebb katonai eröditményénél,a Moncada laktanyában. Lett volna idő, - ha valamilyen ok miatt nem siet es nem érkezik hamarabb az őrség. A terv, hogy az őrséget lefegyverzik, bejutnak az alvó katonákkal teli laktanyába és fegyvereket zsákmányolnak a további fegyveres harchoz —, igy nem sikerült. Mar a laktanya előtt tűzharcba keveredtek a váltásra erkezö őrséggel, megszólaltak a Moncada szirénái, s a több, mint száz fős csapatból többen elestek, meg többeket elfogtak és iszonyú kínzások után kivégeztek. Fidel Castronak és néhány társának sikerült elmenekidni, öt később fogtak el, állítottak bíróság elé, — itt mondta el hires beszedet, mely igy végződött: i ,,A történelem fel fog menteni!” i, A történelemből azóta már az is ismert, hogy a Sierra Maestrában újból összegyidekező forradalmárok mindjobban növekvő es a nép nagy tömegei által támogatott csapata végül is alig fél évtizeddel később — mi ez a történelemben, alig lélegzetvételnyi idő — 1959. január 1.-én kivívta forradalmát. Elkezdődhetett mindannak a megvalósulása, amiről a Moncada ostromlói, a Sierra Maestra partizánjai álmodoztak. Aid járt Kubában az soha nem felejtheti a szépséges, csodálatos szigetet, a melykek szinti tengert a pálmákat es az orchideákat, de a legkevésbé felejtheti a kubai embert. Több mint esztendeje volt abban a szerencseben reszem, hogy láthattam Kubát. Akkor éppen a Moncada ostromának huszadik évfordulójára készülődtek Kubába. Talán valóban Kuba meseszep földjén kell járni ahhoz, hogy az ember »valóban megértse ennek a korszaknak a nem kis nehézségekkel együtt is varázslatos szépséget. Mert a nehézségekből sem kevés jutott Kubának. Évszázados monokulturalis mezőgazdaság: primitiv, ősi módón, nehéz verejtékkel termelt cukornád és mellette kevés dohány, nem túl számottevő kávé. Ha a Szovjetunió és a szocialista országok nem sietnek Kuba segítségére, akkor tragédia is történhetett volna. Esztendeje jártam Cienfuegos (a Száz Tűz Városa) kikötőjében. Alig van olyan napszak, hogy ne futna be ide egy-egv hatalmas szovjet tankhajó, amely olajat, (a több, mint tiz éve mídvödö szovjet-kubai „olajhid” Kuba energiaszükségletének 90 százalékát biztosítja!) vagy más árut hoz és viszi a világpiacinál tisztesebb áron Kuba feher aranyat^ cukrot. Jártam Varaderoban, itt üdült Batista, a diktátor a Moncada ostrom idején és itt épült az egyik DuPont csodavillája kilenc lakosztállyal akkor, amikor a kubai parasztok olyan házakban, kunyhókban éltek, amelynek csak 3 százaléka volt emberi lakasra alkalmas. És jártam a havannai pálmaligetes villasoron, ahol minden kis villa egy-egy iskoláscsoport tanuló-munka-pihenohelye. A 8 es félmilliós országban még 1958-ban is a lakosság 70 százaléka analfabéta, vagy félanalfabéta volt, ma ez a százalék mindössze — három. 1959-ben, a győzelem éveben 717 ezer gyerek ment az általános iskolába, ma 1.8 millió, akkor 15 ezren jártak egyetemre, ma 50 ezren. A 8 és félmilliós országban ma 2.300.000 kis- és nagydiák tanul, az allami költségvetés közel egynegyedet az oktatásra fordítják! Nehézségek? Nem is kicsinyek. Hosszú éveken át csak annyit tudtak biztositani •— de azt biztosították —, hogy senki ne éhezzen, s a legfontosabb iparcikkekhez mindenki hozzájuthasson. Jegyre, könyvecskére volt szinte minden. Ma már uj lakónegyedek épülnék, ipar épül Kubában. Tavaly már 30 ezer hűtőszekrényt gyártották. A Szovjetunió közel 30 ipari ágazat es létesítmény fejlesztéséhez adott és ad közvetlen segítséget. Fidel Castroek győzelme idején — az ellenséges propaganda hatására nagyon sok értelmiségi, közöttük sok orvos is elhagyta a szigetországot. 15 ev alatt 7.800 fiatal szerzett orvosi diplomát, s ma Kubában minden ezer lakosra jut 1 orvos, — az egész Latin-Amerikaban a legmagasabb arany. Tálán nemcsak azért, mert nötana'csi delegációval jártam annakidején Kubában és igen sok bölcsődét, óvódat, gyermekintézményt látogattunk meg, tálán nemcsak azért Írom le, amit ott is mondottunk egymásnak: Kubában jó dolog gyereknek lenni! jó dolog, mert az elmúlt evekben, ha a felnőtt néha szűkölködött is, a gyermek mindent megkapott, jó dolog, mert minden az ö szamukra, nekik, értük épül. Az USA hatalmas arnyeka mar nem takarja el a napfe'nyta szépséges szigettől, a biztos holnapnak, a jövőnek epitenek. Annak a jövőnek, amelyet akkor junius 26.-an kezdtek megteremteni a Moncada hősei és mártírjai. Sardi Maria s
