Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-08-22 / 32. szám
Thursday, Aug. 22. 1974. Bartha Szabó Józsefi AMERIKAI MAGYAR SZÓ KUTYÁK ESERNYŐVEL Tulajdonképpen szeretem a kutyákat. Nemes érzelmem fellobbanasa meg diákéveimre nyúlik visz- sza. Akkor szinte a kutyákból „eltem.” Kora reggel első teendőim köze tartozott, hogy a köztiszteletben álló, századeleji gazdag tisztviselő bácsikénak kutyáját megsétáltassam. Ót forintos órabért számolt el mindezért, de hozzájöttek, nagyritkán, a mellékes juttatások is. Az ebecskek ma is a ház dédelgetett kedvencei es a gazdi szemefényei. Külön szoba, külön agy, külön „kelléktár” áll rendelkezésükre. Étlapjuk specialis! Affele egyszerű zsíros kenyeret még meg sem szagolnak. Szakacsmuveszetunk remekei: torták, sonkakompoziciok, párolt nyelvek és még hasonló nyalánkságok képezhetik csak a menüt. Ha a gazdi külföldre utazik, heti hat darab százas üti a gondozó markát.Minden belépőnek kötelessége megdicsérni a „kutyuli-putyulikat.” Ha ezt valaki elmulasztaná, az automatikusan eljátssza a gazdi nagy- ratartott kegyeit. A belépő mentségére legyen mondva, hogy ha nem ismerős a ház körül, fogalma sem lehet milyen állatok ugrálnak előtte, mert a felöltöztetett, feltupirozott... szörpamacsok ugatasa inkább hasonlít a papagájéra, mint a kutyáéra... A kutyáknak sokat köszönhetek. Például azt, hogy megismerhettem az ananász izet. Ugyanis az ebecskek vitaminszükségletét ananásszal elégítette ki a gazdi. Ók azonban hamar megunták, mert a felét rendszeresen otthagyták. Ezt a gazdi nagylelkűen nekem ajándékozta... A kutyáknak köszönhetem még, hogy „úri” ember lettem. Az „uri”-ember tulajdonsága — nyugalmazott és köztiszteletben álló századeleji gazdag tisztviselő bácsika szerint — hogy esernyővel jár. Amikor eleredt az eső, mindég a kezembe nyomta *» f az esernyőinek egyiket, nehogy elmaradjon a szokásos sétálgatás. Aztán nehogy maga álljon ala — mondogatta udvarias fenyegetődzéssel — mert ha vizesek lesznek a kutyuli-putyulik, nem kapja meg a bérét. így hat az ebek mentek elöl és en (en az ur?) baktattam utánuk. Gazdim elégedettsége ezek után oly magasra hágott, hogy „prémiumként” megkínált márkás cigarettái egyikéből. Később mégis ke- nyértöresre került a sor. Amikor az egyik kutyuli- putyuli jateka — egy aprócska labda begurult az ágy alá, a gazdi nyakkendőben, öltönyben, kalapban minden habozás nélkül utána mászott. Es még ugatott is hozza, nehogy az ebecskék addig is unatkozzanak. En ezen már „meg sem lepődtem”, csak annyit jegyeztem meg: vajon ennél jóval kevesebbet, megtenne-e embertársaiért, akik nem tudnak ugatni és nem járnak esernyővel, vagy nem telik nekik ananászra... Az azonnali és végleges felmondás a helyszínen megtörtént. Gazdám kegyeit egyszer és mindenkorra eljátszottam. Azóta más vette át a tisztségemet. Naponta látom az érzőbb szivíi kutyasétáltatót. Aki, ráadásul,még „úri” ember is, mert esős napokon két esernyővel közlekedik. Egyet a kutyák, egyet pedig sajat feje fölé tartva... az ablakomat, akkor a maga kötelessége megcsinálni. — Az én fiam? De kerem! En egyedülálló ember vagyok, nincs nekem gyerekem! A maga fia jött be hozzám a műhelybe, és azt mondta: „Az anyukám kéri a bácsit, szíveskedjék átjönni, egy ablaküveget kell berakni. A méreteket is elküldte.” — Az nem az en fiam volt — bosszankodott az asszony. — Nem is ismertem azt a fiút. Betörte az ablakomat... — Minket aztan jól átvertek — döbbent rá a férfi. — De én megismerem, csak kerüljön a szemem ele! Tiz ev körüli lehet, szökehaju, az arca szeplős... Az üvegező hirtelen mozdulattal fölvette a szerszámosládát, és köszönés nélkül távozott. Az udvaron megállt, a gyerekeket figyelte, de a fiú nem volt ott. Tikkasztó deli nap volt. A mester levetette zakóját és átdobta a vállán. Aztán igyekezett a túlsó oldalra, a műhelye fele. Kegyetlen dühös volt, hogy igy becsapta egy taknyos kölyök. Annyira, hogy észre se vette tárcája halk koppanását az aszfalton, amint kabátja zsebéből kiesett. Műhelye az öreg ház alagsorában volt. Alig ért le a lépcsőkön, még föl se vette a munkaköpenyei — a küszöbön egy okos szemű kisfiút pillantott meg. — Mit akarsz? — kerdezte tóle haragosan. — Semmit — válaszolta a fiú. — Akkor meg eredj innen. Nincs időm. A fiú azonban nem tágított. Egyhelyben topor- gott, majd halkan megkérdezte: — Bácsi, nem veszített el semmit? — Es ha igen, mi kozod hozza? — fortyant fel az öreg. — Csak azt gondoltam, ez a bácsié — es kihúzott a zsebéből egy barna bőrtárcát. Az üvegező odalepett a fogashoz, benyúlt a kabátja zsebebe, de csodálkozva tapasztalta, hogy nincs benne a tárcája. — Hol találtad meg? — Nem en, a bátyám. Csak engem kert meg, hogy hozzam el. — És honnan tudta, hogy az enyém? — Benne van egy igazolvány, és a fényképről megismerte a bácsit. Meg a névről is. Pénz is van benne. Nem nyúltunk hozza. A mester ellenőrizte a tarca tartalmát. Valóban nem hiányzott semmi. Két tizmárkást nyújtott a fiúnak. — Ez a becsületes megtalálóké — a tied meg a bátyádé. Fogd mar! — Nem lehet. Azt mondta a bátyám, hogy a bácsi megtarthatja ezt a pénzt, hiszen beuvegezte az ablakot, amit o tört be... Alighogy ezt kimondta, mintha „csúzliból” lőttek volna ki, mar ott sem volt. A mester még mindig a kezében tartotta a tárcáját, és ilyesfélét dohogott: — Hiába,a gyerekek mindenütt egyformák. Fordította: Kadas Anna MARTTI LAKNI: A gyerekek mindenütt egyformák Változik a divat. A szörmekucsmákat naftalinba rakták és előkerültek a könnyű nyári ruhák. Már a gyerekek is hasznosítják a napenergiát — nagyítóval összegyűjtött napsugarakkal égetik bele nevüket a parkok padjaiba. A legyek elvezettel járják a francia négyest, a srácok pedig nagy buzgalommal gyakorolják a csuzli-mesterlövészetet. A családjuknak, élő dolgos apak az utóbbi időben meglepetéssel tapasztalták, hogy kerekpárjuk tartalékgumija eltűnt. Nem kellett azonban messzire menni — a gyerek kacatjai között gyorsan megtalálták. Igaz ugyan, hogy darabokra szabdalva, de hát, kellett a csúzlihoz... Egy szőke, szeplős fiúcska mindkét zsebét teleszedte kaviccsal, majd az egyik ház udvarán gyakorolni kezdte a csuzlizást. Kiváló célpontul szolgáltak a falon cikázó legyek, amelyeket féktelen táncra lelkesített a vidám tavaszi nap. A falról visszapattant kavicslövedekek időnként célba találtak. De most hirtelen hiba csúszott a számításba: a srác megcélozta a földszinti ablak mellett lustálkodó két legyet, de a „lövedék” az ablaküvegre pattant, ami természetesen ripityára tört. Valaki viharos gyorsasággal kinyitotta az ablakot. Előbb egy könyök, majd a hozza tartozó női fej is megjelent. — Te törted be az üveget? — rikácsolta az asszony. — En — mondta a srác. — Én törtem be. Ne tessék haragudni, nem akartam. — Egy jo nagy pofon kell neked — harsogta, hogy zengett bele az egész udvar. — Azonnal gyere ide! A fiúcska gondosan zsebebe tette csúzliját, es lassan elindult a bejarat fele. Félúton megállt — valamiben törte a fejét — aztán eltűnt az ajtó mögött. Nem telt bélfe öt perc, ismét megjelerit. Mintha kicseréltek volna. Vidáman lutyoreszve átszaladt az utca túlsó oladalára. Megbocsátottak volna neki? Az előbb még rikácsoló hölgy meglepő nyugalommal szedte össze az üvegdarabokat. Egyszercsak megszólalt a csengő. Egy férfi állt az ajtóban — hona alatt ablaküveg, kezeben szerszámosláda. — Az ablaküveget hoztam — mondta. — A srác megadta a méreteket, de ellenőriznem kell, hogy pontosak-e. — Persze, hogy pontosak, ne aggódjék — válaszolta a ház asszonya. — Magam mertem le. Negyedóra múlva mar az uj üveggel díszelgett az ablak. Az üvegező megtórolte a homlokát, rágyújtott egy cigarettára, es halkan mondta: — Hat akkor, készén is vagyunk. Most óhajt fizetni asszonyom, vagy majd befárad a műhelybe? — Fizetni?!! — csodálkozott amaz. — Igen. Pontosan negyven márka. A hölgy láthatólag alig hitt a fülének. — Egy lyukas garast se fizetek. Ha a fia betöri VÁMMENTES IKKA-CSQMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakok részére is'felveszünk TÜZEX csomagokra MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE Phone: LE 5 - 3535 245 EAST 80th STREET - NEW YORK, N.Y. 10021 Igazgató: M. BRACK REICH Bejárat 1545 Second Avenue ____ 3
