Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-11-28 / 46. szám
Thursday, Nov. 28. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZÓ. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: A LÓCA Eladták a regi házat a portával együtt, es a mérnök felköltöztette az apjat Pestre. — Jobb itt mar, édesapám — mondta —, legalább nem lesz mindig egyedül. — Otthon sem voltam én, fiam. Átnézték gyakran a szomszédok. — Lehet. De azok mégiscsak idegenek, en meg a fia vagyok. Aztán itt van az unokája is. A mérnök egy belvárosi berhaz negyedik emeletén lakott, három szoba összkomfortos lakasban. Az öregnek az egyik szobát rendeztek be, azokkal a régi bútorokkal, berendezési tárgyakkal, amikhez ragaszkodott. Az agya fölött most is ott logott a megfakult esküvői kép, meg az alig olvashatóvá kopott, aranyozott betűs haziáldas. Az öregember-sóhajtozva szöszmötelt a “skatulyában”, ahogy a szobát nevezte, es nehezen tudott beletörődni abba, hogy neki itt most mar csak lakni kell. Pedig a fiatalok mindent megtettek, hogy az öreg jól erezze magat es megszokja a pesti eletet. — Hát, ha az olyan könnyű lenne — zsembelt gyakran az öregember —, nehéz már a vén fát más földbe ültetni. Ti már ideszoktatok, de en az életemet falun éltem le, a magam portáján. Most meg, akár a bogár, bezárva egy skatulyába, meg a levegőt is nehezen kapkodom... Ha legalább valami hasznomat vehetnetek. — Úgy vesszük hasznát — mondta a fia —, hogy itt van közöttünk. Eleget dolgozott, édesapám, pihenjen most mar. Igaz, szivem? — Persze — helyeselt a mérnökne —, pihenjen most mar, apuka. Az öreg csak a fejet csóválta az ilyen beszedre, és amit tudott, segített a fiataloknak. Öntözte a virágokat az erkelyen, és mindennap ó ballagott le bevásárolni a közértbe. — Az a baj ezen a Pesten — mondta —, hogy itt mindenkinek sietős a dolga, senkivel sem lehet amúgy igazán szót váltani. Csak úgy futtában felelnek az emberek, aztán mar ugranak is, mint macska az eger után. — így igaz — bólintott a fia —, itt gyorsabban élünk, édesapám. Órarendre, akar a gyerekek az iskolában. Napközben egyedül tartózkodott otthon az öregember. Ilyenkor gyakran lesetált a pincebe. Először nehezen talalt ra a sok egyforma kalitka között a fia rekeszere, de később már pontosan tudta, hogy melyik kanyarodoban van, es behunyt szemmel is meglelte volna. A mérnökéknél már bevezettek a gázfűtést, igy nem kellett sem fát vágni, sem szenet felhordani, a pince csak a lomok tárolására szolgált. Az öregember első dolga volt, hogy szépen kitakarította, és az Összehanyt kacatokat katonásan elrendezte. Az egyik sarokban néhány szál deszkát talált. Na — gondolta —, ez meg jo lesz valamire. Kar lenne, ha pocsékba menne. Nem szólt a fiának a deszkákról, csak töprengett, hogy mit lehetne belőlük csinálni. Körbejárta sokszor a lakást, és nézegette, hol lenne még helye valaminek. Először könyvespolcot tervezett, dediát volt már ott könyvespolc, tele könyvekkel, egy újabb el se fért volna. Aztán az unokájának akart egy aprócska Íróasztalt, amin a leckéjét megírhatja. De az is volt már. Meg óvodás korában megvették a kisfiúnak. Cipötartó sem kellett, mert a cipőknek is megvolt a helyük, a konyhába meg igazan semmi sem fért már el, hiszen csak tenyérnyire szabtak az egeszet. Az öregembert izgatta a deszkák sorsa. Jo deszkák voltak, meg majdnem teljesen újak, semmiképen sem veszhetnek azok karba. Egyik reggel, a közértből jövet, eszebe villant valami. A szive is beledobbant,, annyira megörült. Hogy ez csak most jutott eszebe?! Hiszen erre kellett volna legelőször gondolnia! Amint tehette, sietett le a pincebe, es a deszkákból meg aznap megcsinált egy locát. Formára pontosan olyat, amilyen otthon volt, a régi ház előtt, es ahol annyit üldögélt nyári esteken az asszonnyal, később meg már csak egyedül, vagy valamelyik szomszéddal, ismerőssel, aki megpihent mellette. Este megmondta a fiának, hogy a pincében talált deszkákból csinált egy lócat. — Locat? — kepedt el a mérnök. — Minek? — Hat, aminek a locat csináljak — méltatlankodott az öregember. — Ülni rajta. — De hova akarja tenni, edesapam? — Hova? Hat a ház elé. Ahogy otthon is volt. Te is ültél rajta eleget. Vagy elfelejtetted már? — Dehogy felejtettem, de az régen volt, édesapám. Itt, a berhaz elé, nem szokás lócat tenni. Ott a játszótér, van ott pad eleg. — Az nem olyan — rázta a fejét sértődötten az öreg. — Mas az, ha a házunk előtt van a lóca. Az ember kimegy alkalmasint, aztán elüldögél rajta egy kicsit. A mérnök nem vitatkozott tovább, es másnap az öregember kivitte a lócat a berhaz ele. Úgy helyezte el, hogy fentről az ablakból éppen rá lehessen látni. — Jo ülésé van — állapította meg elegedetten, es ä kora őszi napsütésben elnapozgatott ott egy orat. Pipázott, nézegette az embereket. Aztán fölment a lakásba, de napszállta előtt újra leballagott. Es aztan mindennap délelőtt es estefele elüldögélt egy órát a lócan, amig tartott a jó idő. Ilyenkor megszólította az embereket is. Megkérdezte, honnan jönnek, hova mennek, aztán legtöbbször odainvitalta egyiket-masikat maga mellé. — Üljön mar le, no, ne siessen úgy. Fújja ki magat egy kicsit. A bérház lakói megszoktak az öregembert a lo- can, es sokszor leültek melle beszélgetni vagy csak megfelezni a pipafüstös hallgatast. Es az öreg ilyenkor erezte magat a legjobban. Úgy érezte, újra otthon van a faluban, a szomszédok, ismerősök között és a hata mögött tornyosuló betonkocka csak valami nyomasztó alom csupán. Aztán jött a tel, és sokáig nem lehetett kitenni a lócát. Az öregember ismét csak ott bóklászott a negyedik emeleti lakásban, és varta a tavaszt. Az első szép tavaszi napot, amikor újra kiülhet a ház elé. — Tudod — mondta egyszer a fianak —, sokszor elgondolkozom azon, hogy nem eleg nagy az a lóca. Harman, ha elférünk rajta, szűkösen. Pedig erzem, hogy sokan leülnének elbeszélgetni, de hát ahhoz nagyobb loca kene. Meg az se lenne baj, ha egy kicsit osszebbszorulnank. Hidd el, még az se lenne baj... Ha eljön a tavasz, en bizony csinálok egy nagyobb locat! De mar nem csinálhatta meg. A tavasz mar nem találta ott a lócán ülő öregembert a ház előtt. Azóta a mérnök gyakrabban jár le a pincébe. Csak eppen körülnéz, hiszen nincs ott semmi dolga. Nem kell fát vágni, szenet felvinni, rendet rakni sem kell. Es amikor a lomok között meglátja a locat, sokszor úgy gondolja, jó lenne felkapni és kivinni a berhaz elé. De érzi, hogy ö már nem lenne eleg erős hozza. Borbereki Kovács Zoltán: KUBIKOS ■ - (bronz) H.ROTH & SON IMPORTERS MAGYAR HANGLEMEZEK Kérje ingyenes árjegyzékünket ! MAGYAR KONZERVEK. Magyar brand szalámi, libamáj, pergetett Zita-akacmez, csokoládé, cukorkák, -SZALONCUKOR es karácsonyi csokoládé- díszek, Mák, dió, mandula, vanília, italizesitők. Importalt barack, meggy, földi-eper, maina es fekete szeder jam-ek, maina es meggy sz’orp. CSALAMADE és SAVANYÍTOTT PAPRIKA SZEGEDI PIROS PAPRIKA Hímzett női blúzok es szegedi papucsok, népi hímzések MAGYAR JÁTÉKKÁRTYÁK MAGYAR SZAKÁCSKÖNYVEK ÉS SZÓTÁRAK Magyar inyencmester, Venesz-fele szakácskönyv- Amerikai nyelvmester. Magyar-Angol es Angol-Magyar nagyszótár es zsebszbtár. Nagy Angol-Magyar Műszaki szótár. KÉRJE INGYENES ÁRJEGYZÉKÜNKET !-9 1577 1st Avenue, (82 St. sarok), New York, N.Y. 10028 Tel: Regent 4-1110 MÁSODIK ÜZLETÜNK: 968 Second Ave. (51. utcánál) Tel: 593-3140
