Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-10-17 / 40. szám
'Hiursday, Oct. 17. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZO, Bart ha Szabó József*. KINCSESTÁR IWK TÖREDÉKEM A KIRALYFARKAS MEG A SZEGÉNY LEGEN Y Pipas Jani Bácsi meséiből: ...Aztán nagy itt az erdőség. Igen nagy. Bizony ez mindig tele vöt rablovai meg farkassa... A régiektől hallottam, hogy úgy kellett itt vigyázni a bárányra, mint a szem világára. Köténybe kellett hordani őket, és szöges bottal óvni, mert mindég itt ólálkodtak a farkasok. — Valamikor régen, nagyon regen, vöt a farkasoknak egy vezerfarkasuk. De ez nem olyan vöt am, mint a többi. De nem am! Sokkal nagyobb, meg erősebb, ordasabb vöt. Neki ment még az embernek is. Messziről fel lehetett ismerni. Fehér vöt, es hatalmas. A kiralyfarkas. így hivta mindenki. Meg a nevétől is reszketett a faluba mindenki. Úgy féltek tüle, mint a tuztul. A biro tiz hód fődet igert, meg egy pár1 ökröt annak, aki megöli, de füle botját sem mozditotta ra senki. Nem mert annak feleje menni senki... — Volt a falu végén, egy szeginy asszony, annak egy fia. Szép sudár legény, ésszel se hijjan. Odaállt egyszeribe csak az anyja elé és azt mondta: Ides- anyám. Mi mar olyan szeginyek vagyunk, hogy elmegyek en a farkashoz. Számonkérem tőle, a kecskénket, amit elvitt, meg a szegénységünket. Leszámolok én vele, ha addig élek is. Ne menj, fiam ne menj, mer megöl az tigedet, könyörgött az anyja, de az a fiú nem hallgatott rá. Hajthatatlan maradt. így hát nem maradt hátra más, mint, hogy szépén elkeszitette neki az utravalót és elsiratta. — A falu is elsiratta, mert nem vitt az magával semilyen fegyvert, csak gyertyát, meg egy nagy disznótököt. No ez teljesen megbomlott. Megunta az életet, fnondogattak és keresztet vetettek rá, sajnálkozva... A fiú elindult. Éjjel vöt. Korom sötét. Ment egyenest be az erdőbe, annak is a közepébe. Oda, ahol a királyfarkas lakott. Amikor odaért, megállt a bejárat előtt, kifúrta a tököt csinált neki szemit, t . » » t l . meg száját, meg orrát, aztan meg meggyujtotta a gyertyát. — Egyszerre csak megjelent a kiralyfarkas. Nagy vicsorgó fogakkal. Úgy üvöltött, hogy a környéken egyszerre mindenki megdermedt. No gondolták, most tépi éppen széjjel. De a mi szegény legényünk meg sem rezzent. Csak állt. Alit, mint a cóvek. Alit a tökkel, és a gyertya meg pislákolt. Hol kisebben,.hol nagyobban. A farkas meglátta. Épp raakart ugrani, amikor meglátta. De nem tudta, hogy mi az. Csak azt, hogy ez valami szörny, amivel még nem találkozott es nap a szeme, meg a szája, meg az orra es pislákol, mint a tűz. Olyan mint maga az ördög. Egyszerre csak megállt és olyan: nyúszitesbe kezdett, hogy a levelek is hullni kezdtek. Elkezdett hátrálni. Neki farral a barlangnak. A fiú meg utanna a világitó tökkel. Az meg kinyomta a hátuljával a barlang falat. Oly erős vöt. Aztán meg uccu. Úgy elment, hogy azóta se latta senki. A többi farkas meg utanna, mert hát király nélkül meg a farkas sem marad meg... — Azóta nincs itt farkas. Még mutatóba sem. Nem kell felni. De azért egyszer egy évben, amikor terem a tök, az emberek azért kiteszik a világito fejet a kerítésre, nehogy meggondolja magat a kiralyfarkas es visszajöjjön. A FURFANGOS HOSSZÚ DANI, A CSIZMA, MEG A FUKAR NAGYGAZDA pött, küfényesitette és letette az utkózepre. Oda, ahol majd az irigy Babosnak kell elmennie... — Hát jött ám a fukar Babos. Megállt. Örült es bosszankodott. De szép csizma, de jó csizma. Biztos elhagyta valaki. Ez meg majdnem uj. Használható'. Kar, hogy nincs meg a párja. És erre bosszúsan bedobta az utmenti bozótba a csizmát, aztán ment tovább. Vezette a borjut, nagy fejcsóválva, és közben morgott hozzá... — A Dani meg kivette és usgyi elment megint egy jó darabon. Ott lehúzta a. másik csizmáját, azt is kisubickofia és kitette az utköaepre. Hat, amint odaér a fukar Babos, szinte megkövült. Na, gondolja, ez annak a csizmának a párja, amit az előbb eldobtam. Es neki áll atkozódni, káromkodni. Szidja magát, hogy ennyire meggondolatlan es pazarló. Aztán gondol egy nagyot. Óvatosan körül néz, és tarisznáját elrejti a csizmával együtt. Bevezeti a borjut a bozotba, kiköti es irány vissza a csizmáért. — Amikor aztán eltűnt, előjött a Furfangos Dani, felhúzta csizmáit, vállára akasztotta a fukar Babos duzzadt tarisznyáját és hazavezette a borjut. — Hat igy történt. így tréfálta meg a fineszes Dani a fukar nagygazdat. Rajta nevetett az egesz varmegye. Szégyenében aztán feleje sem mert nézni többet a falunak. Az utcara is alig mert kijönni, mert a gyerekek egyszerre kórusba kezdték kiabálni: itt a fel csizma... itt a fél csizma... — Hat igy történt... VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK V.S. RELIEF PARCEL SERVICE Phone: LE 5 - 3535 Igazgató: M. BRACK REICH 245 EAST 80th STREET - NEW YORK, N.Y. 10021 Bejárat 1545 Second Avenue- B “Elszalasztod, mint Babos Donéi a borjut... Ne szaladj fél pár csizma után, mert még porul jársz... Nem a csizma a fontos, hanem a fifika... Se csizma, se boiju...” Nagyvárosi ember szamára, ezek a mondások szólásmondások, keveset, vagy legtöbb esetben már semmit sem jelentenek. Ha halljak is, furcsa, érthetetlen mondásnak nyilvánítják es tova sikla- nak felette. Pedig nem légből kapott mondatok ezek. Jelentőséggel, példával bimak. Az az utazó, aki Vas megyeben jár, gyakran találkozhat hasonló példálozással es ha nem sajnálja az időt, esetleg par pohár bort, végere jarhat egy-egy ilyen ősi mondásnak. Az alábbi történetet is Pipás Jani Bácsi meselte... Ahogy ballagok vissza az orszagutra, fülemben duruzsol Jani ba’ huncut kacagása. A mezon, szinte újra erzem a fold dobogását, a királyfarkas menekülését, es a furfangos Dani fineszességet es az itt élő nép, századokon át földhözragadt nép élni-akarásat. A jólét, a fejlődő civilizáció, a nagyüzemi gazdálkodás alaposan megváltoztatta a tájat. Megszüntette a nadragszijj parcellákat es hatalmas szalag csokrot font belőlük. A gépek zaja elnyeli a szegénységet, de elnyeli lassanként a nehez évek szokásait, mesterségeit es sajátos romantikáit is. Sajnáljuk meg nem is. Országúihoz közeledve, érlelődik meg bennem a gondolat. Nem hagyom veszni ezeket a csodalatos kincseket. Nem hagyom elkallódni ókét es visszajövök még Janos bácsihoz. Es elmegyek az ország többi János bácsijához is. Elmegyek, kincseket gyűjteni! ...Volt a faluban egy nagyon fukar ember. Az a szóbeszéd járta, hogy fogához ver minden garast, es nem ad ki feleslegesen meg egy fityinget sem. Szép birtoka vöt, tehenei, lovai, meg borjai, de nem vöt neki eleg az sem. Többet akart. Keveselte. Megszállta az irigység, a kapzsiság sárga fenéje. Ha az övinél szebb jószágot látott, rögtön meg akarta venni, potom pénzért, bagóért. Ellenkezni meg nem lehetett vele, mert akkor megharagudott és annak csak a szeginy láthatta kárát. Csak az húzhatta a rövidebbet, mert azok a nagygazdák mind egy húron pöndültek. A szegény, ha nem adta be a derekat, mehetett világgá, mehetett kódulni... Egyszer aztán hiret vette, hogy nálunk a faluba a Hosszú Daninak csodaszép üszóborju ikrei vannak. Olyanok, amilyeneket szem meg nem látott. Mint két tojás oly egyformák, majd kidurrantak az egészségtől meg a kövérségtől. Meg is jelent a Babos Dónci, mert igy hitták, és mindjárt alkudni kezdett. Szegény Hosszú Dani nem akarta eladni, de a felesége sirt ritt, nem akarta, hogy az ura ujjat húzzon a nagygazdaval, mert ha megorrol, akkor minden hiaba. Elkezdtek hat alkudni. Babos Dónci mondott valami bagó összeget, es kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem ad többet. Addig sirt a Dani felesége hogy szegény Dani odaadta az egyiket. Tudta, hogy nem ez az ara, de békességet akart. El is vitte nagy vigyorogva azonnal a gazda. Még meg sem köszönte. Hanem Dani nem nyugodott bele meg sem. Fúrta az oldalát. Elindult titokban a gazda után es eleje került. Gondolt egy nagyot. Az egyik kanyarban lehúzta egyik csizmáját, szépén megtórólte, ráköKovác, Vilmos szimK Hegyek: erdők tarka bodra, egy patak kék üveg-fodra, fenyőcserjék ó-zöld sávja, pár tar dűlő poros-sárga, ráncos, barna sziklák szegte szürke utak kígyóteste, felhömérte,ég ezüstje, apró házak lilás füstje, piros tetők mosolygása, égszfn falak: bennük szűkre szabott ablakszemek tükre, s fáradt arcom szépült mása.
