Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-07 / 6. szám
Thursday, Feb. 7.1974 AMERIKAI MAGYAR SZO EGY BEFAGYOTT VONAT TÖRTÉNETE A múlt december 17-i new yorki jeges hóviharban sok baleset történt. A síkos utakon sokan elestek és kisebb, vagy nagyobb sérüléseket szenvedtek. A nagy jégteher alatt kidőlt, letörött fák igen sok anyagi kárt okoztak. A New York University egyik professzora, Mr. M.L. Stein, a „Times”-ban közölt cikkében úja le a Long Island Railroad-on azon a napon elszenvedett élményeit. A vonat korán reggel indult Port Washingtonból. A következő állomásokon többen felszálltak és Douglaston után a vonat, kb. 700 utasával, elakadt es hat óra hosszat egy helyben állt. Ezalatt az utasok bosszankodva, éhesen és fázva várakoztak. Mikor Mr. Stein olvasnivalója elfogyott, volt ideje gondolkodni és eszébe jutott egy 1952-ben történt hasonló esemény, amelyről akkor mint újságíró számolt be. A kaliforniai City of San Francisco nevű vonat egy hóviharban elakadt, az elhagyatott High Sierra hegység vadonjában, közel ahhoz a helyhez, ahol valamikor egy téli hegymászó csoport elpusztult. A közönség nagy aggodalommal várta a hóban rekedt utasok kiszabadítását. De Mr. Stein azt úja, „azok a Sierrákban rekedt utasok sok szempontból jobban jártak, mint mi, azon a decemberi napon.” Leirja továbbá, hogy „a South Pacific azonnal kiküldött egy mentővonatot, amely addig ment, mig a hó nem állta az útját. Onnan a vasúti munkások utat vágtak a 15 láb magas hóba, mig elertek a vonatot. Az éhes, fázós utasokat jeepeken és más jármüveken egy közeli si-áUomásra szállították, ahol meleg ennivalót kaptak a vasutvallalat magasrangu vezetőitől, akik a mentővonattal oda kimentek és sajnálkozásukat fejeztek ki a történték felett. A sokat szenvedett utasokat egy másik vonaton San Franciscoba vitték, útközben meg több etellel, itallal vendégeltek meg, természetesen ingyen.” Mr. Stein úja, hogy megdöbbentő volt a különbség a két eset között. „Az ország legnagyobb varosának közelében akadtunk el, de a vasúttársaság nem tudott módot találni, hogy levegyen minket a vonatról, vagy legalább forró kávét és szendvicset szolgáljon fel. A hosszú veszteglés után a vonat végre Aubumdale állomásra jutott, ahol vegleg megállt. Számos utas hiába kérte, hogy engedjek őket leszállni Bayside-on, ahonnan talán vonattal hazamehettek volna. Már majdnem három óra volt és mivel a villanyáramot lezárták, a kupék hidegek lettek.” „Hírek csak gyéren érkeztek. A hangszórókon időnként egymással ellentmondó bejelentéseket tettek. Egyszer azt mondták, hogy ledőlt fa allta el utunkat, máskor azt, hogy a viharban leszakadt villanyvezetékek s végül, hogy a vonat nem tud az aramvezetö sínnel érintkezni. A szerencsétlen kalauzok ide-oda szaladgáltak, nem tudtak mit feleljenek a kérdésekre vagy csak éppen mondtak valamit. Állandóan mentő vonatot emlegettek, de az soha sem érkezett meg. Talán még most is ott lennénk, ha az utasok tömegesen nem követelik, hogy Aubumdale-nél kiengedjenek bennünket. Az alkalmazottaknak fogalmuk sem volt, hogy ilyenkor mit kell tenni.” „Az utasok hihetetlen türelemmel és jó humorral tűrték el a megpróbáltatást... miután mást úgy sem tehettek. Sokan már előzőleg is szereztek rossz tapasztalatokat a Long Island Railroadon es rezig- náltan mondták, hogy ez igy van. De késő délután már elkeseredett lett a hangulat és senkinek sem volt kedve többé viccelni. Szidni kezdtek a vasutat es káromkodtak.” „Egy utcányira az Aubumdale állomástol, egy jeges sínpárra szálltunk le. Sok öreg és sok nő volt az utasok között (legalább egy közülük állapotos volt) s mindnek egy vaslétrán kellett leszállni a kalauzok segítségével. Az állomáson nem köszöntöttek i minket a L.I.R.R. vezetői és kávét, szendvicseket ' sem szolgáltak fel, de ezt nem is vártuk. Azt ellenben elvártuk, hogy buszok váljanak minkét haza, vagy New Yorkba bevinni, de csalódtunk. Ellenben ott voltak az élelmes „üzletemberek” akik fejenként 10 dollárért hajlandók voltak minket valamelyik forgalmi gócpontba elvinni.” I „A vasutasok közül senki nem tudta megmondani, jönnek-e New Yorkba menő vonatok. Sokan a hóban, fagyban gyalogoltak el a Northern Boule- vard-ra, ahol buszra vártak, vagy autóra próbáltak felkéredzkedni. Sokan a telefon előtt állták sorba, hogy rokonaikat felhívjak.” Mr. Stein gúnyos elkeseredettséggel állapítja meg: a Long Island Railroad meg nem tudja, hogy válságos, veszélyes helyzetben annak megfelelő sürgős intézkedéseket kell tenni. IGV IS LEHET ÉLNI Nehogy hamis képet kapjon az olvaso a nehez megélhetési viszonyokról, az állandóan növekvő drágaságról, a lakáshiányról és a leromlott bérházakban vagy odúkban élő sok százezrekről, bevalljuk, hogy vannak azért még olyanok is, akiknek nem gond a megélhetés. Van mit nekik a tejbe aprítani, amellett, azt sem tudják, mit csináljanak sok pénzükkel es szabad idejükkel. A dúsgazdagok között, a legvagyonosabbak köze tartozik Ábra és Jon Anderson, kedves, chicagói I házaspár, az előkelő társaság ünnepeltjei. Kétemeletes, vidéki kastély stílusában épült házuk van a 30 emeletes Drake Tower tetején, az East Shore Drive-on, melyet Chicagóban a leggazdagabbak utcájának tekintenek. De mivel két kis gyermekük is van, ez a ház kicsinek bizonyult. Ezért most, nehogy véletlenül a zsúfoltságban egymás tyúkszemére lepjenek, még három hálószobával és egy ketemelet magasságú nappali szobával toldják meg. Az építkezésről,mint nagy szenzációról számoltak be a hírlapok, mivel az East Shore Drive-on három órara le kellett állítani a forgalmat, mialatt egy helikopterrel felemelték a vasgerendákat a renováláshoz. De megérte, mert nagyon szép lesz. A nappali szobából óriási ablak néz majd le a Michigan- tora. A renoválás alatt Andersonek a Drake Hotel-ban laknak. Ott beszéltek életükről a cocktail-teremben. Pénz ide, vagy oda, nem szeretnek pihenni, bar megpróbálták három hónapig tétlenségben élni. Most közösen egy havi folyőúatot adnak ki, a „Chicagoan”-t, melyet részben Ábra 1972-ben kapott örökségéből finanszíroznak. Ábra apja tudniillik John D. Rockefellernek volt az unokája. A 90.000 példányban megjelenő folyókat kiadásán kívül, amelybe mind a ketten állandó rovatot imák, társadalmi es jótékony munkára is szentelnek időt. Ábra kórházi építkezések vezetőségeiben vesz reszt, Jón az episzkopalis templom férficsoportjában jótéteményekkel serénykedik. Elmondta, hogy nemrégen egy munkai balesetből kifolyólag Ábra and Jon Anderson . i | paralizált építkezési munkásnak segített lakást keresni. „Elhajtottam az illetőt több helyre, mig végre megtalálta a neki megfelelő lakást.” Az ilyen és ehhez hasonló alamizsna-jótet valószínűleg nagy megnyugvást adhat a sok millió dollárt örökölt házaspárnak. Jón sem vityilloból került ki. Apja dúsgazdag montreali gyáros volt és neki ügyvédi diplomája van a McGill egyetemről. Feleségével a Chicago Sun Times-nál találkozott, ahol mind a ketten riporterek voltak. A közvetlen modorú Jón azt is megemlítette, hogy sokat veszekszenek. „De soha sem pénz miatt,” — mondotta. (Még szép!) Néha, ha haragszanak egymásra, vagy, hogy meg ne unják egymást, külön kiruccannak a Bahama- szigetekre, vagy más hasonló helyekre. Utána any- nyival kellemesebb visszatérni a meghitt kis „kuckóba.” Hat igy is lehet élni az Egyesült Államokban! Vágó Klára .. _ fWWWWWWWWWWWWWWIWWWWWWftfW KIRENDELTÉK A NEMZETŐRSÉGET....... folytatás az első oldalról) „A teherautó tulajdonosok nem használtak ki a meglevő törvényt, mely felhatalmazta őket a szalli- j tási dij felemelésére. Ezzel visszakapták volna az olajért fizetett magasabb árat.” A teherautó szállítok e sorok Írásakor visszautasították Shapp kormányzó 45 napos moratórium- javaslatát és követelik, hogy a Nixon kormány biztosítsa követeléseik teljesítését. NEW YORK, N.Y. Nagy meglepetést keltett Nixon beszéde és javaslata az ország tömegközlekedéséről. A jelek szerint a washintoni kormány 75 millió dollárt óhajt adni a new yorki közlekedés deficitjének fedezésere, noha Beam polgármester szerint 200 millióra van szükség. A Nixon kormány e maga tar tasa ismét veszel y ez- teti a 35 centes viteldijat. MAGYAR SZÚ rftftftftft#ft?ft»f-&-&-ftft ft^ftftftft-frftftftftftftftft^ft ftftftftftfrft .Published weekly, except 3rd -& 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y.10003 Ent. as 2nd Glass Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. ____________ Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $ 12.50. félévre $ 7.00. Minden más külföldi országba egy évre $ 15.- félévre $ 8.00. i s —
