Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-30 / 22. szám
4 THURSDAY MAY 30. 1974. KÖNYVSZEMLE I Egy vékony nyakú. Kálomista A kálvinistákat, bár tréfás, de mégis csak bántó es igazságtalan általánosítással „vastagnyakusággal” szokták megvádolni. Mi is hat a „vastagnyakuság”? — Konokság, merevseg, ridegség, dogmatikus szigor.. Akkor viszont nagyon is vékony nyakú kálvinista Dr. Takaró Géza, a New York-i magyar református egyházközség kiérdemesült esperese. O maga a megértés, hajlékonyság, szivelyesseg, a felekezeti, világnézeti elfogultságon felülemelkedő, minden becsületes ember felé kitarulkozo szeretet. Egy szóval: humanista. Átitatva a magyarsághoz való mélységes ragaszkodással. (Nem csoda, hogy a trumani „bo- szorkányüldözéses’Vidökben ót is meghurcolták a „kommunista-barátkozás" vádja miatt.) Ma már 91 esztendős pátriárka. Nemcsak magas kora avatja azzá, hanem népes családja is: hét gyermeke, számos unokája, dédunokája. S ez a tisztes agg most csodálatos teljes szellemi frisseséggel megírta, s Hagyaték es örökösök címmel megjelentette csaknem négyszáz oldalas vaskos memoárját, amelynek minden sorából nemes humanizmusa árad az olvaso fele. Különös könyv ez. Műfaját nehéz lenne meghatározni. Egy világotjárt, sokat átélt, tághorizontu férfiú visszatekint benne a közélettel szorosan pssze- fonódo mozgalmas életének legmaradandóbb emlékeire, elmenyeire, indítékaira. Ez az olvasóra zúduló roppant gazdagság felmenti a könyv ismertetőjét a részletekben való elmerülestől, s arra készteti hogy e lapnak a hasábjain csak a zsidó-keresztény vonatkozásokat ismertesse. A „Heber hagyaték” cimu fejezetnek is csak egyetlen közérdekű, epizódját. Takaró Géza a német megszállás után bekövetkező magyarországi zsidó üldözések elmérgesedése idejen a keresztény egyházak történetében egészen egyedülálló gesztust gyakorolt. Tiltakozó és könyörgő istentiszteletre hivta Össze híveit és egész New York magyarságát 1944. julius Il ikére, a 69-ik utcai magyar református templomba. A templomot teljesen megtöltő, sót meg a járdára kiszorult embertömeg előtt Takaró esperes karjára húzta a sárga karszalagot, rajta a fekete Dávidcsillaggal, s a tömeg követte példáját. És azutan Dr. Takaró a szószékről elmondta élete legnagyobb — nagyon emberi és méltóságteljes — prédikációját, amelyben az emberiesség, a jobbik magyarság nevében tiltakozott az óhazai zsidóság embertelen üldözése, deportálása, le'gyilkolása ellen. Jóval több volt ez a tüntetés, mint egy Amerikában idegen nyelvű kis egyházközség rendezvénye. Szólóénekesként részt vett benne Anna Rosell, a New York-i Metropolitan enekesnóje, amerikai és angol rádiótársasagok közvetítették Európa es Magyarország fele, élénk visszhangot keltett az amerikai világlapokban, s az egész amerikai közvéleményben. S mintegy folytatása volt 1944. augusztus 1.-én az a hatalmas demonstráció a Madison Square Parkban, amelyen 50.000 ember tiltakozott a náci atrocitások ellen, s amelynek egyik vezérszónoka ugyancsak Dr. Takaró Géza volt. Persze, mindez az európai üldözött zsidók tragikus sorsán semmit sem változtathatott. De mégsem volt egeszen hiábavaló. Ha másért nem, hat jó volt azért, amint az egyik helyi magyar újság irta: „Az egesz amerikai magyarság becsületét mentette meg Takaró Géza.” S ebből a dicsfényből valami Farkas József (Joseph Farkas) történész es lexi- koniró, cikket irt a NY. Times-ban, melyet a lap vezércikk oldalával szemben más fontos Írások között közöltek. A cikk cime: „Egy ember, 1/4 szavazat.” Farkas történész ur torzszülött javaslatai, melyet ebben a cikkben elénk tar, nem hagyhatjuk szó nélkül. De hadd beszéljen maga az iro: „A demokráciának sok hiányossága abból ered, hogy minden szavazó egy teljes szavazattal rendelkezik.” Majd igy folytatja: „Nyilvánvaló azonban, hogy ember és ember között nagy különbségek vannak. S e különbségek főleg az iskolázottságban mutatkoznak meg.” Majd siet megmagyarázni e kijelenteset: „Az iskolázottság alatt nem a formális tanulást értem, hanem annak a felmérését, hogyan működik társadalmunk, hogyan viszonylik a szelesebb külső világhoz, az ember létezésének természeti alapjaihoz...” Farkas ur a fentiek alapjan azzal a javaslattal áll elő, hogy a szavazok aszerint rendelkezzenek egy, fel, vagy negyed szavazattal, hogy az általa fent leírtakból hogyan vizsgáznak le. IÍOGYAN MŰKÖDIK TÁRSADALMUNK A Fortune folyóirat, mely az ország egyik legnagyobb tekintélynek örvendő kiadványa, csupán szakértők cikkeit közli. Ez év januári számában cikk jelent meg Carol J. Loomis kutatótól, aki 12 oldalas írásában azt bizonyítja, hogy' az ország legnevesebb pénzügyi szakértői, közgazdászai es allam- ferfiai nem tudnak kelló magyarázatot adni az ország jelenlegi gazdasági helyzetere es meg kevésbé válaszolni arra a kérdésre, hogy miként oldható meg — többek között — az infláció es a munkanélküliség problémája. Itt idézünk Loomis cikkéből: „Nixon elnök Gazdasági Tanacsa, Herbert Stein közgazdásszal az élen, 1973. januárjában az elnökhöz küldött jelentésben megjósolta, hogy 1973-ban az inflációs folyamat nem haladja meg a 3 százalékot. A tény természetesen az, hogy az árindex ót százalékkal emelkedett és az élelmiszerek 15 százalékkal.” Majd idézi Walter Heller közgazdász véleményét, aki azt mondta, hogy az 1973-as árjóslás „gyalázatos” volt. Az ország burzsoa közgazdászainak elmélete szerint gazdasági pangas idején nem állhat elő infláció. Jelenleg azonban a nemzetgazdaság pang és az infláció egyre nagyobb mereteket ölt, mondja Loomis. A közgazdászok másik elmélete szerint az inflációt a munkásoknak adott béremelések okozzák. Ez az elmélet is megdőlt, mert 1973-ban még a szervezett munkások is csak nagyon „méltányos” béremelést kaptak, átlagban 5.5 százalékot. Ennek ellenére az infláció rohamosan nőtt, úgyhogy a munkások reálbére 2.5 százalékkal csökkent. halvány sugár rávetodik talán az európai magyarság megtépázott becsületére is... Igaz, mindez messze történt es mar nagyon regen. De amint a háborús bűnök nem évülhetnek el, nem szabad elévülni hagyni — a háborús erényeket sem. Kunszery Gyula (Új Élet) ,,,. Budapest KÖZBELEP A KONGRESSZUS A kongresszus Közös Gazdasági Bizottsága utasította a Gazdasági Tanácsot, hogy vizsgálja felül a munkanélküliség és az infláció okait. Ez 1972 januárjában történt. 1973 decemberében, amikor a Kongresszusi Bizottság számon kérte a jelentest, ezt a választ kapta: „...A Tanács... Nixon Gazdasági Tanacsa — ezúttal nem tud választ adni az infláció alapvető problémáira.” Most, amikor a munkanélküliek szama egyre jobban növekszik, a kongresszus többségé javasolja az adó csökkenteset. Az ebből eredő vásárlókepesseg- tol várják a válság elmélyülésenekmegakadályozásat. Masok azon a véleményen vannak, hogy adókedvezmény csak növelné az inflációs folyamatot. Mindezzel rá akarunk mutatni arra, hogy az ország pénzügyi szakértői, közgazdászai es államférfiai sem ismerik fel a nemzetgazdaság fejlődésének, pangásának, visszafejlődésének, stb. az okait es nem tudjál^ hogyan orvosoljak azokat. Edwin L. Dale, Jr„ a NY Times gazdasági rovatvezetőjének április 7.-i cikkében rámutat, hogy Paul W. McCracken, aki Nixon Gazdasági Tanácsának első elnöke volt, kihangsúlyozta: „A mai modern társadalom nélkülözi a kellő tudást es akaratot ahhoz, hogy az arakat méltányos keretek között tartsa.” John H. Allan, a NY Times pénzügyi szakértője a kötvények árcsökkenéséről, a kamatláb emelkedéséről, a részvények árának zuhanásáról, a forgalomban levő pénzmennyiség emelkedéséről ir, és idézi a^ Wall Street-i bankárok, pénzügyi szakértők es közgazdászok véleményét. Majd a következő mondatban foglalja Össze ezeket: „Senkinek, de senkinek sincs halvány, fogalma arról, hogy mi a teendő.” A szakértők jóslását igy méri fel John H. Allan: „Az egyetlen baj a szakértők jóslásává!, hogy mindegyik jóslás helytelen (wrong) volt.” Mind a Fortune folyóirat, mind a NY. Times gazdasági és pénzügyi szakértői bizonyítják, hogy az ország legjártasabb közgazdászai sem ismerik a kapitalista rendszer működését. Farkas történész szerint tehat ők sem jogosultak egy teljes szavazatra. Elképzelhetjük, hogy milyen kategóriába sorolná Farkas ur az ország 83 millió dolgozóját! De ha minden szavazót egy, vagy másik kategóriába sorolnánk, akkor képzeljük el, milyen bürokráciát kellene felállítani az összes szavazó tudásának felmérésere? S kikből állna az a fórum, mely ezt a munkát elvégezné? Farkas történész elmelete oktalan, helytelen, hibás. Jellemző azonban az, hogy egy történész ilyen javaslattal állhat elő és, hogy a NY. Times, az ország legtekintelyesebb polgári napilapja, közli azt hasábjain. Farkas történésznek es a NY. Times-nak bizonyara az a célja, hogy mellékvaganyra terelje az ország nepenek gondolkodását és visszatartsa annak a népmozgalomnak a kifejlődését, mely hivatva volna megoldani a munkanélküliség és az infláció kérdését. L.I. TERJESSZE LAPUNKAT!-----AMERIKAI MAGYAR SZÓ-------BÁRÁNYBORBE BÚJT FARKAS
