Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-09 / 19. szám
Thursday, May 9. 1974 a----------------------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZO AZ ANYÁK SORSÁRÓL Akik sokat tettek Semmelweis az anyák megmentoje. Azokról lesz szó, akik a szülészét, nőgyógyászat területén az anyaert a legtöbbet tették. Semmelweis Ignác (1818—1865) a Rókus Kórház szülészeti osztályának az élere 1851-ben került. Elsőként ismerte fel a rohamosan pusztító gyermekágyi láz lényégét, vagyis a gyermekágyi laz es szep- szis azonosságát. Semmelweis megállapitása a gyermekágyi láz okáról és intezkedese határkő volt a szülészetben. Dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár többi között ezt mondta Semmelweis Ignácról: l “Semmelweis előtt a halai angyala lesett a szülő intézetekben áldozataira es a nép gyermeke tudta, ismerte a veszélyt, amelynek elebe néz. amikor a küszöböt átlépte. Szörnyű hat, csak elgondolni is, hogy milyen lelkiállapotban kereste fel. . . Minő más az anya lelkiállapota, ha óráját közeledni érzi, ma.Gondoljuk meg, hogy ez az állapot mit jelent az emberiségnek. Nagy átváltozás a leiekben, minden anyai szivet eltöltő biztonsagot, félelem nélküli hitet az anyasag szentségében es szépségeben, ezt a világ minden asszonya őneki Semmelweisnek köszönheti’.’ 1906-ban a Semmelweis-szobor leleplezésénél a kontinens szakembereinek szine-java eljött Budapestre. Az angol Semmelweis - emlékbizottság kiküldötte a következőket mondta: “.. . . amit Semmelweis tett, az becsületet áraszt nemcsak reánk, hanem az egész orvosi karra, nemcsak szülőföldjére, hanem a mi hazánkra is, sót az egesz világra.” Ugyanakkor es meg egy ideig Semmelweis tanai nem mindenütt érvényesültek, legalábbis nem köny- nyen és simán. “. . . megértjük azt a mély elkeseredést, amely Semmelweis eletet utolsó idejében eltöltötte. . . ha elgondoljuk, hogy ó, minden emberi hiuságtó' mentesen, nem is a félreértett zseni sértődöttségé vej es nem egy kedvenc teória ervenyesúle’sée’rt, hanem száz es ezer anya életéért küzdött azon szikla- szilard meggyőződéséből, hogy mindezeknek csak azért kell meghalniuk, mert az ellenfelei az ő tanítását meg nem szívlelik, tanításait lekicsinylik. . .” (Tauffer) Dr. Tauffer Vilmos a másik kimagasló orvostanár (1851—1934). Megdöbbentő adatokat közölt egyik beszédében: 1897-ben 15.179 gyermek halva született, 144.902 az első evben meghalt, tehat 160.081 gyermekélet, — ugyanennyi tragikus sorsú anya ! Tauffer tanar kidolgozta és alkalmazta a Szülészeti Rendtartást, amely módszeres babakepzéstol az országban történt minden szülészeti esemeny feldolgozásáig, ellenőrzéséig magában foglalja mindazt, ami a modern szülészeti közegeszsegügy kialakításához szükséges. Kivételes egyéniség volt a tekintetben is, hogy a nagy sebészeti tudás szervezőkészséggel párosult. Nagy erdemei vannak a korszerű szülészeti és nő- gyógyászati műtétek meghonosításában. Évtizedekig a későbbi vezető szülészek az ö tanítványai voltak. Dr. Tóth István orvostanár a többi között ezzel köszöntötte 1925-ben az aranydiplomas Tauffer Vilmost: “Te szervezted meg 1 881-ben a szülészeti polikli- nikumot, amely intézmény vezetesed alatt 39 ezer szegenysorsu szúlóanyát részesített legnehezebb óráiban szakavatott segítségben. . . Te szervezted meg a szülészeti klinika internatusat, amelyben 254 fiatal orvos tökéletesítette magat a szakmában.” Tauffer tanar humanista orvos, elmélyült tudós. Egyik tanulmányát ezzel zárta: “Hol a mentő gondolat? Csakis a nagy szociális átalakulásban, amely elementáris erővel halad vilag- utjában előre és meghozza az anyagi javak igazságosabb megosztását, hogy ne legyenek a társadalomnak munkanélküli parazitái, kik örökség vagy önző módón összeharácsolva a javakat, penzes zsákjaikon ülnek es hagyják nyomorogni a tömegeket. . . Higgyük és reméljük, hogy nincs mar messze a kor, s ha elérkezik, érdemes lesz a szegénynek is élni. . .” Dr. Tauffer Vilmos nagy sebész volt és nagy szervező. Mennyit ér a háziasszony munkája A legutóbbi időkig a háziasszony munkáját a legtermészetesebbnek, magától értetődőnek számították es senki sem vette komolyan. A Chase Manhattan Bank egy brosúrát szerkesztett (vajon miért?), amelyben kimutatják, hogy az átlag háziasszony, aki nem jár munkába, hetenkent 99.6 órát dolgozik 12 különböző munkaterületen; mint gyermeknevelő, mosogató, mosónő, szakácsnő, varrónő és más munkakörben. Ha mindezt másnak végezne, legalább 139 dollárt keresne hetenkent, 7228 dollárt évenként. Az Egyesült Államok háziasszonyai 250 milliard dollárral járulnák hozza az ország jövedelméhez. Ha egy feleseg kinti munkát is vegez, naponta legalább hat órával többet dolgozik, mint a férjé. Es mégis a háziasszony munkáját annyira sem értékelik, hogy társadalmi biztosításban sem részesülhet es csak a férje után kaphat nyugdijat. A háziasszonyok újabban kezdik követelni, hogy életük későbbi eveiben az otthonukban végzett munkáért anyagi kárpótlásban részesüljenek. A munkásosztály asszonyai vannak legkevésbé biztonságban. Mi történik velük, ha férjük hirtelen meghal? A társadalombiztosítás, amiben részesülnek férjük után, nem nyújt megélhetést. Sokan szervezkedesben látják a megoldást, sokan viszont nem hiszik, hogy a szervezkedes lehetséges. 1973 júliusában a Szövetségi Kormány gazdasági kihallgatása során került nyilvánosságra sok olyan igazságtalanság, amivel a háziasszonyok szembenéznek. Erős a nyomás ennek az állapotnak a megszüntetésére. A javaslat az, hogy a háziasszonyok is küldhessenek illetményt a tarsadalombiztositasra, az Önalkalmazottak mintájára, amely a munkaképtelenség esetére is nyújtson speciális nyugdijat szamukra. A jelenlegi helyzetben az egyenlőtlenség óriási es legjobban süjtja a kiskeresetű munkások feleseget. Ha a férj fiatalon elhal, a feleség a hátramaradottaknak járó illetékben részesül, ami nem elég a gyermekek és a saját szükségleteinek fedezésére. Ha egy nó 20-30 évi háztartási munka után házonkivűli munkába lep, nyugdija a visszavonulása idejen sem közelíti meg a megélhetéshez szükséges összeget. Ha egy háztartásbeli nó házasságának 20 éves évfordulója előtt elválik férjétől, nem jogosult félje utáni nyugdíjra, meg ha 19 évet töltött is el gyermekei nevelésével és segítségére volt férjének megkeresni a nyugdijat. Elképzelhető tehát a munkásosztályhoz tartozó háziasszony helyzete, válás, munkanélküliség vagy a férj korai elhalálozása eseten. Ennek az igazságtalanságnak megváltoztatásából a munkás férj éppen úgy nyerne, mint a feleség. Például, ha a férj beteg, vagy éppen munkakeptelen a feleség és a kis gyermekek rendes munkaképtelenségi nyugdíjban részesülnek. De ha a fizetés nélkül dolgozo feleség válik munkaképtelenné, a férj nem kap segítséget, még akkor sem, ha senki sincsen, aki a feleseg munkáját átvegye. Többek között ezek a tények is kenyszeritik a nőket, hogy házon kívül vállaljanak munkát. Már a legfőbb ideje annak, hogy a haztartasban dolgozo nők munkáját is értékelje a kormányzat, a sokat hangoztatott női magasztosságot (dignity) megélhetési lehetőséggel juttassa érvényre. Anyák napján az anyakat nemcsak dicsőíteni kell, de az őket megillető magaslatra is kell emelni. Gyarmaty Kató
