Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-04 / 14. szám
.amerikai magyar szó Thursday, April, 4.1974. FELSZABADULAS Tavasz van újra, virágzó tavasz. Zöldbe borultak a budai hegyek, Dunántúl dombjai között friss szelek kergetik egymást, s az Alföld végtelen rónáin zsendül a friss vetes. Tavasz Magyarországon. Akkor is tavasz volt. Meghozta a fák zöldjét, virágot is fakasztott, de az Alföld rónain csak elvetve zsendúlt a vetés, tankroncsok és kiégett ágyuk szegélyezték az utakat, a Dunántúl nyugati peremen meg holtakat temettek. Habom zúgott végig az országon, a nemzetet majdhogy nem sírba taszító nemet háború, az urak háborúja. 1945 április 4.-et Írtak, amikor a szovjet fegyverek nyomán az ellenseg vegleg kitakarodott az országból. Az ideiglenes nemzeti kormány mar odahagyta Debrecent, újra Budapest az ország fővárosa. A földosztás, amely a keleti vegeken kezdődött, az egesz országban teljesse vált. Rozzant gebék melle fogta magát igásnak a paraszt, hogy most már a maga földjét szántsa, hogy újra legyén kenyer. A kifosztott gyarak is megindultak. Hig levesen élt a munkás, de hitte, hogy a maga ura lesz es értelme a munkának. A bekét hozta 1945 április 4. Magyarországnak, s reményei egy uj eletnek. Huszonkilenc esztendő telt el ama reményt sejtető április óta. De beváltak-e a remények, mit adott a magyar népnek a majdnem három évtized? Aki Magyarországon jár — s évente százezrek lépnek magyar földre — láthatja az élet pezsdúlését. Budapestet úgy fogják karéjba az uj lakótelepek, mintha ölelni akarnák az ősi várost. S ugyanígy keretezik vadonatúj városrészek, magas házak, Győr, Székes- fehérvár, Szeged, avagy Miskolc belső városmagját is. A háború sebei régen begyógyultak, az uj válik uralkodóvá mindenütt. S nemcsak városon, de falun is. Érdemes meglátogatnia magyar vidéket, mert a földbesúllyedó apró vályogházak maholnap már csak mutatóba láthatók. Egyetlen nagy építkezés ma a magyar falu. Egész utcasorok születtek mindenütt, nehány ev alatt, s a hazak nem kisablakos vityillok, hanem büszke villák, korszerű épületek, önmagukban is bizonyítva hitetleneknek, hogyan él a földművelő ember a mai Magyarországon. A szövetkezetekbe tömörült parasztság, meg az állami gazdasagok, e hatalmas mintagazdaságok szakmunkásai. De más fokmérője is van annak, meg biztosabb, megfoghatóbb, mit teremtett a földművelők keze- munkája. íme, két sokatmondó adat a sok közül. A búza hektáronkénti termésátlaga ma Magyarországon hajszál hijan eleri a 40-40 metermázsat. E két fontos — a kenyeret és a húst adó — növényből ez a kis ország egy hektárról többet takarít be, mint nem egy mezőgazdasági nagyhatalom, termelését egyre jobban közelítve a világ-szinvonalhoz. S MEGÚJULT A MAGYAR IPAR IS A tőkésektől örökölt rozzant hodalyok hatalmas územekke serdültek. Csak végig kell menni, mondjuk a budapesti Váci utón, a gyárak e jellegzetes, szinte végtelenbe futó utján, s mar szemmel is nyomonkövethető a változás. Uj gyárak mellett a világ négy tájara orvosi műszereket szállító MEDICOR, az Autóvillamossági robusztus üzeme, egy felhokarcoloban megbúvó nagy nyomda, a regiekre szinte ra sem lehet ismerni. Megújult a Láng Gyár — kétszáz, négyszáz megawattos turbinákat és egesz gyarak gépsorait szállítja, — a hajógyár, a földkerekség minden részén ismert Egyesült Izzó, a Tungsram is. Nagy bajban volnánk, ha minden nagyszerű ipari üzemről bőven kellene szólni. Csepel birodalmáról, a húszezer főt foglalkoztató es a közúti járműgyártás bázisát képező, győri Vagon- gyárról, s mind a tóbbiekről. De feltétlenül említeni kell Dunaújvárost es Leninvárost, mert mindkét város szimbólum is. Egyrészt jelképezi azt, hogy a Budapest-centrikusság feloldóban van es az ipar kiterjeszti jótékony hatását olyan tájakra is, amelyek gyárát sosem láttak, másrészt mutatja a magyar ipar mind szélesebb spektrumát.Igen,Magyarország ipara ma már különleges acelfajtakat éppúgy gyárt, mint műanyagot, jó minőségű textilt éppúgy, mint bonyolult elektronikus, híradástechnikai készülékeket. A hárommillió magyar munkás, a magasan kvalifikált mérnök-gárda kezemunkája nemcsak a lakosságot latja el, hanem megteremti az export alapjat is, hiszen ez letszűkseglet egy olyan országban, amely nemzeti jövedelmének csaknem negyven százalékát » » az export révén teremti meg. b. ' NINCS LÉTBIZONYTALANSÁG Azt a huszonkilenc esztendőt, amely 1945 április 4. óta eltelt, gyümölcsözővé tette a magyar nép. Aki a régi Magyarországot ismerte, jól tudja, hogy jellemzője a létbizonytalanság volt. A földnelkúli paraszt nem tudta, mit hoz a holnap. A munkás, a tisztviselő a kenyernelkúliségtol rettegett. A sors kegyetlen, gúnyos fricskája volt, hogy a kenyérért való aggódást csak a háborús konjunktúra oldotta fel, a háború, amely az egesz nép létét, életét kockára tette. Nos, a létbizonytalanság megszűnt. Ma mindenki hiszi, tudja, hogy holnap is nap lesz. Lesz kenyere, otthona,'jövője. Három évtized tapasztalatai adják a remény alapjait. S ez nagy erő. Biztatást nyújt arra, hogy megoldják a múlt problémáit, legyűrik a ma gondjait és a jővő tervezésére is jut majd energia. * # • KÉVÉS A LAKAS Mik ezek a gondok? Egyrészüket még a múltból cipeli a mai nemzedék, másrészúket a fejlődés hozta magával. Kévés a lakás. Igaz, — 1960-ban kezdtek a nagy munkát — nemsokára kész az egymilliomodik lakás is. De, bar évente 85 ezer épül, mégis kévés. Több kell, és korszerűbb. Igaz, a mezőgazdaság mérföldeket fejlődött, de a ma fejlettebb állatállományt kivan. Az életszínvonal, az export egyaránt. Igaz, az ipar eredményei lenyügőzöek, termelese mégsem eléggé hatékony, s jobban ki kellene használnia az 1968-ban megteremtett gazdasági reform lehetőségeit. Igaz, evente több, mint tízezer diplomas hagyja el az egyetemeket, — a nehézipar, a vegyészet uj egyetemet is kapott —, a tanítás még korszerűbb módszereket követel. Az életszínvonal jelentősen növekedett, de nem elégge. Szeretnek, a többi között, a sokgyerekes családok, a nyugdíjasok életet meg jobban megkönnyíteni. De e gondok és megoldásuk — s mind a többi is — nem elsuttogott vágyak, hanem egy nyílt kormányprogram részei. Mert a mai Magyarországra a nyíltság es az őszinteség jellemző. Mint ahogy volt ereje szembenézni az elmúlt évtizedek hibáival és leszámolni a hibák elkövetőivel, épp oly nyíltan szol gondjairól is. Nem kétséges, hogy az őszinte és nyílt politika erősíti a kormányzat iránti bizalmat és növeli a nép erejet. S növeli az is, hogy tudja, érzi, nincs egyedül. Felbecsülhetetlenül jo érzés ez annak a népnek,' amely történelme során mindig egyedül es fenyegetve erezte magat. Ma megbecsült tagja a szocialista országok közösségének. S a nagyobb közösségnek is, a népek családjának. Magyarország ma az ENSZ tagja, szava van a világ előtt, és ezer jelből érzi a bizalmat. Tudva tudja azt is, hogy sorsa, jövője elvalaszthatatlan a békétől, ezert mindenütt ott van, ahol csak tenni kell valamit erte. A budapesti felhívással vette kezdetet a nagy munka, amely most a genfi tárgyalóasztal mellett folytatódik. A magyar diplomácia is munkálkodik azon, hogy eltűnjenek a hidegháború maradványai, hogy segítse azt a nagy erőfeszítést, amelyre a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállalkozott, áthidalni a szakadékokat. Huszonkilenc esztendeje csak annak,hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a szövetségesek katonái millióinak vérehullása árán a béke megszületett. De a mai Magyarország sorsa, élete, eredményei láttán úgy tűnik, mintha irdatlan messzeségben lenne, fényévnyi távolságra tan 1945 ama reményt hozó áprilisa. Részlet Benjamin László': TAVASZ MAGYARORSZÁGON c.verséböl És füstölt, sípolt, dohogott, kattogott, zúgott Magyarország. Anyagot szült és szólt jogot, segítve munkásai harcát, akik lármás kohóiban sorsunk nyersanyagát keverték s kedvüket mordul vagy vígan a lázongó vasakra verték. A szabad ország erejét éreztem s felnéztem a napra; Hazám a föld? Hazám a nép, csak ö emelhet ily magasra.
