Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Erl. «» 2nd Chi» Matter Dec. 31. 1952, under th« Act of March 2, ÍS79. at the F.O. of N.Y.. N.Y. Vol. XXVIII. No. 1. Thursday, Jan. 3. 1974. AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC. 130 E. 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 254-0397 Mellékvágány Az Egyesült Államok társadalmi eltorzulásának egyik kiemelkedő példája az egészségügyi ellátás botrányosán alacsony színvonala. E téren az Egye­sült Államok elmarad számos más állam mögött. A gyermekhalandóság térén pld. 7. vagy 8. helyen áll a nemzetek sorában. Ennek fő oka az, hogy az orvosi és kórházi ellátás nem népjóléti tevekenyseg ebben az országban, hanem ,,big business”, üzlet, meg pedig nagy üzlet, melynek évi forgalma meg­haladja a 80.000 millió dollárt. Üzlet, amelyben élelmes, de lelkiismeret nélküli orvosok ezrevel vál­nak milliomosokká az ,,üzleti alkalmak" korlátlan kihasználása revén. Az igazság kedvéért ki kell jelentenünk, hogy mint minden masban, itt is vannak kivételek. Akad­nak orvosok, szép számmal, akiknél még mindig az első a páciens gyógyítása es csak második, har­madik, vagy tizedik szempont a pénzkeresés. De ezek mégis csak a kivételt alkotják a szabály alól, amely megerősíti azt. Annyira nyilvánváló az orvosi pénzharácsolas té­nyé, hogy az Egyesült Államok uralkodó osztályait képviselő kongresszus is elérkezettnek látta az időt arra, hogy legalább némileg korlátozza a tébolyult haracsolast, melynek egy része az allami kózegesz- ségi szervezetek, intézmények, Medicare, Medicaid, tudatos es következetes megrablasa formájában je­lentkezik. A kongresszus elfogadott egy törvény­javaslatot (P.L. 92-603) és Nixon, ki tudja, mi ók­ból, hely behagyta azt aláírásával. E törvény némileg szabályozza az orvosok, működését a szövetségi es allami közegészségügyi intézményekben (Medi­care, Medicaid.) Megállapítja, hogy az orvosok mi­kor küldhetik pácienseiket kórházba, mennyi ideig tarthatják őket ott, mi szükséges a megfelelő keze­léshez, stb. Ha egy orvosrol kiderül, hogy csupán azért küldte páciensét a kórházba, hogy többet kollektálhasson az allamtöl, akkor az ilyen orvost figyelmeztetni fogjak, esetleg meg is büntetik, vagy megvonhatják tőle a jogot a Medicare betegek keze­léséhez. Dr. Wins ten, a Harvard Orvostudományi Egyetem egyik kutató tudósa megállapította, hogy az Egye­sült Államokban evente több százezer ember életet lehetne megmenteni az orvostudomány jelenlegi eszközeinek megfelelő alkalmazásával. (Wall Street Journal 1973. december 6.) Mas szóval kifejezve, ez annak a beismerése, hogy ebben az országban évente több százezer ember pusztul el orvosi el­látás hiányában. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra a sze- gyenteljes kampányra, amelyet a new yorki ,,libe­rális” sajtó, élén a NY. Post-tal es a NY. Times- szal folytatott a korházi munkások ellen, akiknek a közelmúltbeli jogos sztrájkja a már megadott béremelésért úgymond ,,sok páciens halálát okoz­hatta.” Arra, hogy a kórházakban, aggmenházakban minden nap fordulnak elő halálesetek, tekintet nel­(folytatás a 12. oldalon) II KÖZÉP KELETI BÉKEIÁRGYALÁSOK A Közep-Kelet-i beketárgyalasok pénteken, de­cember 21-en Genfben kezdődtek, a volt Népszövet­ség épületében, a Nemzetek Palotájában. Kurt Waldheim, ENSZ főtitkár nyitotta meg a tárgyalá­sokat. Kis vita előzte meg a megnyitást a delegátu­sok asztalának elrendezése fölött, amit azután min­denki megelégedesere elintéztek. A megnyitó beszédeket Andrej A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Henry A. Kissinger, U.S. külügyminiszter mondtak. Gromiko beszédé­ben hangsúlyozta: a békés állapotok helyreállítása a Közep-Keleten feltétlenül szükséges. Kijelentette, hogy a Szovjetunió nem viseltetik ellenséges érzel­mekkel Izrael állammal szemben, hiszen Izrael el­ismeréseben a legelsők között volt, de ellenzi a területhóditasi politikát, a nemzetközi szabványok es az ENSZ határozatának semmibevevését. Kissin­ger kijelentette, hogy a U.S. álláspontja egyezik a Sz. U. álláspontjává!. Ismail Fahmy, Egyiptom külügyminisztere be­szédében leszögezte azokat a tételeket, amelyek az arab államok részéről a tárgyalások alapkövét képezik: az Izrael által 1967 junius 5 óta elfoglalt területek kiürítése; Jeruzsálem arab részének fel­szabadítása; a palesztinai nép teljes önrendelkezési jogának gyakorlása; a területen lévő minden állam fuggetlensege és sérthetetlensege,' az egyezményen felül a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek ke­zeskedik a nemzetközi béke és biztonság fenntartá­sáért. Utána Zaid al-Rifai, Jordán miniszterelnöke, hasonló értelemben szólalt fel. Ezeket követően Abba Eban, Izrael külügyminisztere, megjegyzése­ben kiemelte, hogy elsöizben ülnek le Izrael és az arab államok békés tárgyalásra háborúk helyett, és ez végre uj lehetöségekré ad alkalmat. Sajnálatos, hogy beszédében „a résztvevők érdekeivel egyező területi kompromisszumok”-ról és a palesztinai me­nekültekre vonatkozóan „elhagyott földek”-ról szólt, a Közép-Kelet-i viszály két kulcspontjáról, amelyekben az arab államok nem tehetnek enged­ményeket. A másnapi, december 22-i gyűlés rövid volt, mint­egy 20 percig tartott, de barátságos és bizakodó hangulatban. Elhatározták, hogy a Szuez csatorna kérdését fogják első helyen, mint a legfontosabb kérdést, megtárgyalni. A tárgyalásokat elnapolták januar első heteire, különös tekintettel a december 31-én tartandó Izrael-i parlamenti választásokra. A jelenlevő diplomaták egyöntetű véleménye sze­rint megtörtént a sokat Ígérő kezdet, megtört a jég. Biztató, hogy a tárgyalások, még ha elhúzódnak is a sok bonyolult kérdés miatt, eredményesen fognak végződni, a régen vágyott tartós béke helyreállításá­val es végre megkezdődhetik az újjáépítés munkája. Meg kell említeni néhány figyelemre méltó kö­rülményt, amelyeknek még további kihatása lesz. Abba Eban kérésére egy óra húsz percig tartó be­szélgetést folytatott Gromiko szovjet külügyminisz­terrel a genfi szovjet küldöttség palotájában, első Ízben az 1967-es háború óta. Az a körülmény, hogy a tárgyalások az Egyesült Nemzetek védnökségé alatt folynak, az ENSZ idáig árnyékba helyezett tekintélyének elismeresere és helyreállítására utal. Az, hogy a beketárgyalasok a Szovjetunió fárad­hatatlan igyekezete következtében jöttek letre.es azok a Sz. U. es az U.S. társelnőksege alatt folynak, annak jeléül szolgálhat, hogy a két elsőrendű nagy­hatalom továbbra is együtt fog működni a világ- beke további fenntartása érdekében. kun cm

Next

/
Thumbnails
Contents