Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-11-15 / 44. szám

Thursday, Nov. 15. 1973.

_________________AMERIKAI MAGYAR SZO

CSOKONAI ÉBRESZTÉSE

Néhány nap múlva, november 17-én lenz Csokonai Vitéz Mihály születésének kéiszázaüik évfordulója. A magyar felvilágosodás legnagyobb költőjére, a korabeli Európa eredeti hangú, világirodalmat alkotó poétájára emlékezünk e.ekben a hetekben. Ennek az irodalmi évfordulókban oly gazdag esztendőnek is kiemelkedő ünnepe Csokonai Vitéz Mihály idézése, ébresztése. Ha vannak nagy magyar költők, akiknek még adósa a nemzet, akkor Csokonai Vitéz Mihály mindenképpen közéjük tartozik. Néhány, iskolában tanított versén kívül ahg ismerik csodálatosan dallamos strófáit, életrajzának és életművének tudományos teljességű feldolgozása még a feladatok listáján szerepel; müveinek teljes és korszerű kiadása érdekében csak most történi meg az első nagy lépés: a Magyar Remekírók sorozata Csokonai müveinek a kiadásával indult meg.

Mi az oka annak, hogy Csokonai verseinek népszerűsége — a hozzá írt Ady-vers pártolása ellenére sem érkezett el arra a magas fokra, amely joggal' megilleti e nagy poéta müveit? Talán csak nem a konzervativizmus hat még mindig annak a költőnek az öröksége ellen, aki a magyar nép és élet ízeit-szí- neit oly tökéletesen olvasztotta egybe az európai felvilágosodás eszméivel?! Talán csak nem az ósdi. iskolamesteri korlátoltság neheztel még ma is a kollégiumból kicsapott diákra, a nyugtalan csavargóra (országjáróra!), a szerencsétlen életű, pénztelen poétára?! De hiszen ennek a kicsapott diáknak több volt az igazsága, mint azoknak, akik kicsapták a kollégiumból! S ez a csavargó költő többet tett azért, hogy felfedezze az igazi Magyarországot, mint azok, akik az országot, a magyarságot féltették ettől a művelt vándortól, ettől az européer hazafitól.

Nem a konzervatív iskolamesterek, hanem a szabadlelkű tanárok, a szépre és jóra éhes diákok, verset olvasó munkások, a falusi olvasókörök, s a költők tartották meg emlékezetükben a Költőt.

Századunk lírikusainak Csokonait idéző verseiből közlünk itt egy kis antológiát • ünnep előtti ébresztőnek.

*

Apr ily' Lajos: ■

Séta Debrecenben

Őszi piac, falu-népe tolong a hideg por-esőben, hangosan alkuszik és árul a cívis-utód. báránybőr-siiv egek keverednek a nagykalapokkal, régi szavakban a sík táj muzsikája zenél, bajszos, erős arcok, bundák szekeren, taligákon — ódon a kép: nem a múlt századi Debrecené?

Itt járt-kelt, tréfált, ezer arera figyelt a poéta, bár betegen heregett, hervadozott a tiidö, vagy mulatók mellé települt zajos eszmecserére, így ejtette az é-t i-be futó magasan.

Szürke, „lugubris” tónusu táj, temetője Vitéznek, bö sugarával a hírt sírja ragyogja reád.

Rímeitől meleg áramlást kap a hüs idegenség, pusztai városa igv fogja meg érzületem.

Verseit ejtegetem s fényükben meg-megidézem, embereken kutatom szelleme drága nyomát, látom a révült bandukolót a vak utca sarában, s látom „az emberiség kertje” felé sietőt.

Gondolom: itt ez a vén kapu-bolt még látta alakját, s látta diák-mosolyát künn a nagyerdei tólgy. —

Arra is elkószált, hol a végzet a leggyönyörűbbet: árva leányunokám sirba taposta korán.

Hólesőjéhez a fát a szülőföld erdeje adta, sűrű, sok erdejü föld — Debrecen adta a sírt. Rettenetes látások közt vezetett el az útja, míg hervadva-hajolt fejjel a csendig elért.

Mélyen a tölgyek alatt porlik, „hamúhodva” a vérem, csendes a búcsúszavam: drága nagyerdei föld...

Cy. Szabó Béla Csokonai-metszete.

Tóth Árpád:

Csokonai

Vitézem, ó. te nem voltál a zordság Vitéze, vén diák csak, kálvinista,

Ki kósza farsang vig kulaccsát itta,

S a gráciák kezébe tette sorsát.

Ám bús homok szent venyigéje, hordád Lelked szelíd fürtjét, és drága, ritka Borából új fájdalmak méla titka Halk verseinkbe dús izekkel forrt át.

Ó, látlak: lomha árnya nőtt a fáknak, Már láz gyötört, s a rózsás gráciáknak Lárvája hullt, és párka-arca lett,

S még görnyedtél egy édes rím felett, Szemedben végső fény gyűlt, hunyó

csillám,

S kezed lassan, reszketve írta: Lillám!

Somlyó György: Csokonai

Ady Endre:

Vitéz Mihály

ébresztése

Szavak, akiknek Föbusza volt Vitéz S gazdag pillangó-szárnyakat adott, Szavak, „szárnyatok bársonyára” „Szedegessetek violaszagot”.

Midőn felröpködtök Öt dicsérni.

Ö volt honjában legbujdosóbb magyar, De fényliüllőzött fél magyar eget S elhagyhatták remények. Lillák,

E bús legény tréfált és szeretett S dalolt, mikor már sípolt a melle.

Sohse tompult el elméje, sem szive,

S bár lét-nem-Iélen töprengett sokat, Kandi vérrel járt Pán, nyomában S megleste a fürdőzö lyányokat Szomjas nyáron berkes patakpartról.

Gyepedző sírján úgy, araiként Hafiz Sírján szüzekkel Ö tartata tort,

Zilálja csókos lyány rózsáit ,

S öntse vig ifjú a tűz-buja bort.

Mintha Csokonai úr csak aludna.

Csókoljuk jól meg az ő ifjú szivét, Csiklandós, szép szív volt s ma is meleg S ha bágyadás nem ült szivünkre, Kiszállnak a finom, friss kelletnek Vitéz Mihály gyepedzó sirjából.

íme. itt a kor már, melyben fölötte is „Egy hiv magyarnak lantja” kacag.

zokog,

Itt a tapsuv föltámasztó nap,

Vitéz sírján ebiéit vidám okok Röpilnek ki bennünket a Télből.

„Mint lenge párák éjjeli csillaga”

Indult el ö s im. köt ült nap leve S a debreceni Nagyerdőre Éppen úgy tűz káprázatos heve,

Mint finnyás népére Pest-Budának.

„Kartács-világban” élünk, bizony igaz. De Vitéz tudta: ez lesz a világ,

S ha ttom sokat segít Botond-bárd,

Ma is virág ég kard Is a virág S Bizánc-kaput vág be egy vitéz csók.

..Mindig vitézek nemzete volt nevünk”, De valánk búsak és szerelmesek.

Au* lelkűink nem volt Elet-járó,

Csupán tán a Halálnál kevesebb, Miként a Vitéz Mihály úr lelke.

■ p fr

Kinek bú. bor, nő, gond dúsan adatott S a mi fájásunk volt az, ami fájt, Ébresztésünk ne fájjon néked,

Csokonai, híres Vitéz Mihály, Mindnyájunknak atyánknál aiyábbja.

Világ szelével s egy ország sarával nyakba kapott .deák-köpönyegén, baktatott a vándor szegénylegény, egy szóra, kortyra itt-ott meg-megállva.

Farsangra, torra, nászra, paszitára mindig kész volt nála a költemény, de a zsíros hon néma mezején csak az Echó felelt esdő szavára,

mig egy késő századról álmodott, hol egyszer legalább megemlegessék édesebb Lillák, s társak, szabadok.

Hát felelj neki te, mormolva versét, azzal, hogy emberibbé hogy tehetnéd nem a későt, de ezt a századot!

USA területén kapható naküdeteldben, áruházakban.

KELSO IMPORT, INC.

15 W 18th Street New York, N.Y. 10010 Phone: 212- 255-0099

Te. pátriárkák ős-deli sarja, Te,

Ki fogod mindig Lillád derekát, Öleled e kis magyarságot Te örök, ó s új hunn poétaság,

Óh, ébredj, valahányszor ébresztünk.

PETŐFI

összes költeményei

Az 1219.oldal tartalmú remekmű ara $ 5.RENDELJE MEG SAJAT RESZERE Gyönyörű Karácsonyi Ajándék!

Az ot dollárban benne van a csomagolási és szállítási dij is.

Megrendelhető:- Az AMERIKAI MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th St. New York, N.Y. 10003

HÉTVÉGÉN USZODÁBAN, TENGERPARTON, SÁTORBAN ÉS WEEKENDHÁZBAN

HASZNÁLJA ÖN IS

A VILÁGHÍRŰ □alma FELFÚJHATÓ GUMIMATRACOT