Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-09-06 / 34. szám
SZÍNHÁZ Thursday, Sep. 6. 1973 A VILÁGJÁRÓ Mr. V. Vitéz azon honfitársak közé tartozik, akinek a dolgát a jó Isten annyira felvitte, hogy az utcaseprőtől kezdve a milliomosig mindenkit lenézhet; aki Alaszkától Madagaszkárig bejárta a világot es magyarorszagi rokonainak szép képeslapokat küldött Ausztráliából, Indiából, Kínából, Japánból, stb. Tehat nem volt csoda, hogyha a falubeliek azt képzeltek, hogy Mr. Vitéz világjáró turista és a calcuttai maharadzsához hasonlóan utána is 40 szolga viszi a bőröndöket. Tehát amikor 1967-ben, 22 év után, meglepetes- szerüen hazalátogatott Magyarorszagra es megérkezett a falujába, nagy port vert fel a hire! A szomszédasszonyok „drótnélküli” távirója híradásán keresztül par órán belül a fél falu tudomására jutott a magas vendég ottléte. Nem is várakoztak sokáig, hogy Mr. Vitézt megostromolják kérdéseik özönével! Kérték, beszélje el nekik, miképpen küzdötte fel magat olyan szédületes magasságra, hogy a félvilágot bejárva túrázhatott mindenüvé? Még gyermekkori pajtása, a falu tanácselnöke is felkereste es arra kérte, hogy a tanácsháza nagytermében tartandó összejövetelen mondja el a falubelieknek azt a sok jót és szépet, amiket ő mar hallott róla, de szeretné mindazt a saját szájából hallani. No meg az amerikai életmódról is adjon a színtiszta tényeken alapuló ismertetést. Mr. Vitéz azonban húzódozott attól, hogy a tanácsháza nagytermének dobogójára fellépjen, mivel ő még soha sem beszélt sok ember előtt. De gyermekkori pajtás, a tanácselnök ismételt kérésére és bátorítására mégiscsak „kötélnek” állt és 2 deci szilvórium felhőrpintese után elment az összejövetelre. Beszédet nem önmaga élett'órtenetenek ismertetésevei kezdte, hanem azzal, hogy milyen szivböl jövő, lelekemelö, őszinte es örómteljes érzéssel látta • 22 év után szüleit, testvéreit, barátait és a falu népét azokban a gyönyörű, modem új családi házakban, melyeket az ó távolléte óta építettek az egyszerű dolgozó emberek a mai Magyarországon. Öröm volt látni az iskolázott, jolöltózött, szorgalmas ifjúságot, amint boldogan szórakoznak stb. Saját rokonai és ismerősei közül is volt szegény emberek gyermekei, unokái főiskolát vegezve tekintélyes, komoly állásokat töltenek be. Nem buktatták meg a szegény szülök jól tanuló gyermekeit hittanból, mint a regi világban, hogy ezzel útját állják a főiskolai felvételnek. Örömmel és boldogan látta azt is, hogy ma a szülőhazában is modern eszközökkel dolgoznak a földeken és minden más térén. Bár a magyar nép nagy többségé még ma szerényebb keretek között el, de látható, hogy életszinvonaluk állandóan emelkedik es az ország fejlődése mérföldes lépésekkel halad előre. Gyorsan „amerikanizalodnak” idehaza is! Ez pedig sokat számit ott, ahol a gyermekek, unokák édes anyanyelvükön szólíthatják szüleiket, nagyszüleiket, s jól elhetnek ott, ahol őseik sírjai domborulnak es nem kell földönfutóként a mindennapi kenyeret megkeresve, a nagyvilágba menniük, hanem mint turisták mehetnek minden évben valamelyik külországba. Amerikában is, mint itthon mindenki a szorgalma, tudasa es szerencséje szerint el. S itt elmondta, hogy az előző evekben kereskedelmi hajón dolgozott, most pedig Kanadában a felhőkarcolók ablakait tisztítja. Erről a magas „állasról” nézhet le az utcaseprőktől kezdve mindenkire, egész a milliomosig. Spáring Karoly TISZTELT ÜGYVEZETŐ BIZOTTSÁG! Értesítem önöket, hogy én mar hosszú idő óta olvasom a munkáslapot, jelenleg a Magyar Szót, mindig pártfogója voltam és tehetségem szerint segítettem. Tudom, hogy ilyen lapra nagyon nagy szükség volt és van jelenleg is. fen 1913 óta megszakítás nélkül ott voltam a munkás sajtó mellett, 1883. május 23-án születtem és most ebben az évben 90 éves lettem, ezen hosszú idő alatt sok göröngyös utat megtiportam, s sok mindenen keresztülmentem, épp úgy, mint a magyar munkáslapok. Azoknak is ilyen ütjük volt. Az a 70 esztendő éppen olyan, mint az én 90 esztendőm, de még itt vagyunk mindketten, én és kedves lapunk, annyi különbséggel hogy a lapot segítséggel fenn lehet tartani, de az én éveimet nem lehet meghosszabbítani. így hat nem tudom, meddig fogok élni, mert 90 év hosszú ' idő. Lehet, hogy ez lesz az utolsó levelem, bár elég jól érzem magam, igaz, már négy eve köszvényem van. Nagy örömmel olvasom azoknak a nevét, akik adakoznak lapunkra, nagyon sokat közülük személyesen is ismerek, sokat csak a lapon keresztül. A lap segítségére siető munkástársakat és munkástársnőket üdvözlöm. Sajnálom, hogy nem tudok jobban Írni, nem tehetek róla, hogy apám nem tudott várni még vagy 30 évet. Még csak annyit, hogy 90 esztendő nagy idő es 90 dollárt küldök, melyet kerek az Öhio-i kvótára elszámolni. Barati szeretetemet küldöm a lap olvasóinak, jo munkát és jo egészséget kívánok mindenkinek. William Toth, Colombus, Ohio TERJESSZE LAPUNKAT! SEESAW A Broadwayn meg mindig nagy sikerrel jatszák Cy Coleman és Dorothy Fields zenes darabját, a Seesaw-t (Uris Theatre-ben, majd a Mark Hellingerben.) William Gibson nagysikerű drámája, Two for the Seesaw képezi a zenemu alapjat, melynek témája a szokásos háromszög. Gittel Mosca (Michele Lee), a szegény, fiatal, romantikus táncosnő, aki találkozik Jerry Ryan (Ken Howard) középosztálybeli ügyvéddel New Yorkban. Jerry el akar válni a felesegetol és beleszeret Gittéibe, aki viszonozza érzéséit. Jerry áltatja önmagát, hogy képes lerázni a regi társadalmi szokásokat, bohém eletet akar élni Gittellel. Egy kis ideig boldogok, de nem kell prófétának lenni, hogy megjósoljuk: a szerelemnek szomorú vege lesz Gittel szamára. Jerry felesége telefonhívással ráveszi a férjet, hogy jöjjön vissza a családhoz es a jo megélhetést biztositó ügyvédi pályához. Egy kis lelkifurdalás után Jerry otthagyja Gittéit és az izgalmas,de kopott bohemseget. Gittéit a szerelmi csalódás beteggé teszi és ott találjuk a St. Vincent kórházban (az én klinikám is, de nem szerelem miatt.) Odajönnek őt vigasztalni a táncos kollégák, különösen David (Tommy Tune)- # •% n f , i a kitűnő táncos. Gittel meggyógyul, megérti, hogy Jerry nem való egy bohém táncosnőhöz, aki szegénységé ellenere jobban el, mint a kispolgár, akit a csak a pénz es a középosztály erdekel. A tanulság az, mint a legtöbb Broadway és Holly- wood-muben, hogy a pénz nem szükséges a boldogsághoz. Ez a nézet, melyet még mindig sok pénzéhes amerikai iró táplál, ósdi legenda, amióta a Bohémélet c. Murger-regeny megjelent a múlt szazad elejen. A táncok es a színpadi díszletek pompásak, különösen meg kell említeni a Times Square-jelenetet Jerryvel, aki a „My City” c. dalt énekli a leányokkal. A többi dal, mely kellemes: Welcome to Holiday Inn (Gittel dala az East Village-ben), You are a Lovable Lunatic (Jerry lakásán) és Nobody Does it Like Me (Gittel a táncteremben). Cecelia Norfleet, mint Sophie, Giancarlo Esposito, mint Julio, kitunó színészek, de az egész társulat jó. Sajnálatos, hogy ez a mu sem tükrözi vissza az ország igazi problémait, a bizonytalan politikai es gazdasági helyzetet, mely még kritikusabb a Watergate-botrány óta. Mégis ajánljuk, hogy aki teheti, nézze meg, mert a táncok, dalok, a jó színészek az átlagon felüli színmüvek föle emelik. Anna Vrbovska Százötven éves a Miskolci Nemzeti Színház Miskolcon most ünnepük az ország első köszin- hazának 150 eves fennállását. Igaz, már az 1700-as évek végétől tartottak itt időnként szinielóadásokat de 1823 augusztus 24-től kezdtek rendszeresen játszani a mai színház helyen álló épületben. Díszelőadáson mutattak be a Csongor és Tündét. Az ünnepi színházi évadot a miskolciak magyar szerzők müveinek bemutatásara szánják. Vörösmarty es Móricz Zsigmond klasszikus darabjain ki- vül sor kerül majd Dlyes Gyula Testvérek és Kertész Ákos Névnap cimu alkotásának az előadására, valamint Szakonyi Károly és Paskándi Géza vígjátékénak az ősbemutatójára is. ■—5 § SO^rW^E^cŐRP: ü llflf A KÍÍ^VIIaVCpA 210 EAST STREET, NEW YORK, N. Y. 10028 I lltlUi rOUuTNOhuEu - telefon: <212) 535-0490 - I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE H SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZCS H LÁTOGATOK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNY« i jfKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába
