Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-08-16 / 31. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Aug. 16. 1973 Nehéz a futószalag-robotmunka Egyes szakértőknek az a véleménye, hogy az automatizálás kimerítette önmagát. Eljutott arra a fokra, amikor nincs tovább, vagyis egy bizonyos fokon túl nem kifizetődő. A nagyüzemekben, a lépésről lépésre jól kitervezett termelési folyamat- | ban, a futószalagokon dolgozó emberek lázadoz­nak, elégedetlenkednek a munka lelekólö egyhangú­sága miatt. Főképp fiatal dolgozok hagyják ott, aránylag rövid idő után az unalmas robotmunkát, különösen az autógyárakban, ahol évente egyre több munkás utánpótlására van szükség. A United Auto Workers kanadai vezetője, Dennis McDermott,kifejtette: “A termelési társadalmat úgy kellene megváltoztatni, hogy többé-kevésbé meg­feleljen az emberi társadalomnak. Egy 18-20 eves fiatalember meglehetősen szabad körülmények kö­zött élt. Ekkor beáll munkába, és egyszerre, napi nyolc órán át, a szó szoros értelmében bebörtön­zött rabnak, vagy rabszolgának tekintik.” A UAW vezetője nem azt ajánlja, hogy ne végez­zék el a szükséges munkát, hanem a munkamödot úgy változtassak meg, hogy az ne legyen leleköloen unalmas. A gyárakban minden börtönre emlékeztet. A gyártelep körüli örök, vasrácsok, a gyárakban a blokkolóórák és az ostoba, idejétmúlt rendszabályok, amelyek a munkában töltött idő minden percét ellenőrzik. Ilyen körülmények között meg az arány­lag jól fizetett és sok kedvezményt nyújtó autó­gyári munkát is a fiatalabb dolgozók közül egyre többen hagyják ott. A UAW kanadai osztályának tavaly októberi gyű­lésén az első határozati javaslat kimondotta: “Egy­re nyilvánvalóbb, hogy a szerelócsarnoki munka... Nova Scotia partvidékeinek közelében több mint 3000 elsüllyedt hajóról tudnak, de ezekből csak kevesebb, mint 500-nak ismerik a helyet. A többi még vállalkozó kincskeresők felfedezésére vár. Aki búvárkodni kiván, annak a környékbeli hajósok, ha­laszok rendelkezésire állanak. Nem is kell messze menni a partoktól, mert már Halifax-kikotó bejá­ratánál is több roncsról tudnak, azonkívül sok kö­zeli szigetről is lehet buvár-kirandulásokat tenni. Sokféleképpen lehet búvárkodni. Csak fel kell venni a búváröltönyt es a partról be lehet sétálni a tengerbe. A sziklákról is le lehet csúszni 20 vagy 30 láb mély vízbe. Számtalan öbölbe lehet eljutni országutakröl, vagy kisebb mellékutakrol. Semmi sincs messze a tengertől, búvárklubok mindenütt vannak és a varosokban búváröltönyt bérelni is le­het. A tenger szeptemberben és októberben a leg­melegebb, de vannak, akik jegmentes időben akár­mikor búvárkodnak. A tengerfenék legtöbb helyen simára mosott szik­lakból áll, nincs iszap, ami előny a fényképezöknek. kritikus problémává fejlődött, mivel a dolgozók egyre nagyobb számban munkájukat alapvetően ki nem elegitönek es embertelenitönek találjak. A futó­szalag fizikai természete nem ad alkalmat a dolgo­zónak, hogy munkájáról gondolkozzon, meg kevés­bé, hogy munkájára buszke lehessen.” McDermott azt jósolja, hogy ha az autógyárak hamarosan nem tesznek valamit ebben a tekintetben, 10 ev múlva nem all elég munkaerő rendelkezésük­re. Az autógyárak is valamennyire tudomásul veszik ennek a problémának a létezését, de azt mondják, hogy a munkamódszer átszervezésével sokkal költ­ségesebb lenne az autók előállítása es ezt végered­ményben a közönség fizetne meg. Egyedül a General Motors Pontiac-i telepen kí­sérleteznek a svédországi Volvo gyárban bevezetett újítással, amelyben egy 15-20 tagú munkacsapat végzi az autó szerelésének egy bizonyos részét. A csoport, a munkavezetővel együtt, maga határozza meg, ki mit csináljon es mikor cseréljék egymás között a munkát. A megkívánt napi teljesitmeny órarendjét is maguk szabják meg. Jo irányú kísérletek ezek, de csak részben old­hatják meg a dolgozók elidegenedését a munkától. Az alapvető ellentmondás abban van, hogy a mun­kások érzik, hogy semmi közük sincs az általuk termelt árucikkekhez és tudják, hogy nehéz mun­kájukból eredő hasznot a nagy iparmágnások zse­belik be. Érdemes a robotmunkat, ahol lehet, ki­küszöbölni es a munka menetet emberségesebbe tenni, de végeredményben az alapvető problémák mindaddig fennmaradnak, amig a termelés a munka privat haszonra való kizsákmányolásán alapszik. A sziklás fenékről különleges szépségű piros, sárga, zöld és lila hínárok lengenek a vízben. A barlangos sziklás tengermélyén szebbnél szebb halakat, tenge­ri élőlényeket lehet megfigyelni, de a mai búvárokat főképp a fényképezés és a hajoroncsok érdeklik. A francia Le Chameau pénztárhajó roncsait keresik fel leggyakrabban,amely 1725-ben a félig felépitett Fortress of Louisbourg-näl süllyedt el. Az erődbe vitte a fizetést, francia arany es ezüst pénzt, e’rmet es ékszereket. Mindezek a kincsek 240 évig voltak eltemetve a tengerfenéken, mig Alex Storm es vál­lalkozó tarsai meg nem találták. A newyorki Parke- Bernet Galléria árverésén 200.000 dollárért' adták el a talált kincseket. A helyreállított Louisbourg erőd ma Kanada leg­nagyobb költséggel felépitett látványossága. Kanadai műtörténészek, az autentikusság kedvéért, 200 kü­lönböző, eredeti darab leírásával mentek Francia- országba, ahol mindent beszereztek és az eredeti tervek szerint felépítettek. Most Louisbourg eredeti mivoltában tündököl Cape Breton lslandon. Kabul a vilagvandorok r r talalkozohelye Nemregen meg hippiknek nevezték őket, de a világ különböző részeiről Kabul-ba, Afganisztán fő­városába vándorolt fiatalok “világvándorok”-nak ne­vezik magukat. Mivel a rendőrség Törökországban, Iránban és Libanonban szigorúbban bánik el a kábí­tószer használókkal, most mind Afganisztánba Ö- zönlenek, ahol az amerikai fiatalok még ma is napi 1 dollárból élnek. A Dilaram (Békés Szív) rehabilitációs központ kertjében a fiatalok egy csoportja görögdinnyét eszik es hasist szívnak, közben egy amerikai újság­író kerdeseire felelnek. Egy fiatal ausztráliai lány mondja: “Az egyedüllét az, ami mindenkit letör. Mindenki csak ül, magaba zárkózva, a semmibe bá­mulva, semmivel sem törődve. De mégis arra vágy­va, hogy valakivel ószinten elbeszélgethessen.” So­kan Indiába es Katmanduba vándorolnák. A tavaszi hónapokban többezer fiatal csődült Kabulba, amerikaiak, skandinávok, franciak, angolok es németek. Az ottani U.S. követség nagy aggoda­lommal tekintett erre, mert mint a követ mondotta, “a fiatalok életmódjukkal és ruházatukkal meg­botránkoztatják a mozlemeket.” “Sok fiatal mar a temetőben nyugszik,” mondotta a követ, “az egyik a tűvel a karjában halt meg.” Egy másik amerikai hivatalos személy mondotta: “Ezek a gyerekek kultuszt űznek a nyomorúságból, de farmernadrágjuk sokszor duzzad a pénztől és hi­telkártyáktól. Egy országban, ahol ilyen mélyreható a nyomor és sokan az Ínség határán élnek — úgy tűnik, szinte kigúnyolják a szegénységet, amikor nyomorgóknak tettetik magukat. Az afgánoknak ez egyáltalán nem tetszik.” Kabulban egy fiatal kaliforniai házaspár vezeti a 17 szobás Dilaram menedekházat, ahol a fiatal “világutazók”, betegségükben, elhagyatottságukban vagy pénz híján megértést és menedéket találnak. A havi 1800 dolláros költségvetésű, keresztény irá­nyítású ház fenntartásához a külföldi követsé­gek hozzájárulnak. Enni adnak a fiataloknak, or­vosi kezelést nyújtanak és napi munkát végeztetnek velük, de narkotikumokat nem kapnak. Így pró­bálnák “lelket önteni” a civilizáció számára elve­szett fiatalokba. SiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiE I SOBEL OVERSEAS CORP. Í | KM FöiGYItöKSÉO — TELEFON: (212) 535-6490 — ^ E | UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE jjj = SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába 5 NÉPSZERŰ A BÚVÁRKODÁS NOVA SC0TIÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents