Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-07-05 / 27. szám

Thursday, July 5. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD £ Egy megtalált Karinthy humoreszk Zizeg a sárguló papirerdo könyvtarak asztalainál-, kézirattárak,levéltárák mélyen. Azirodalomkutatok, fiatal irodalomtörténészek Csabai-csoportja régi uj- sagevfolyamokban, lerakott kéziratok rengetegében kutatva sok érdekes, kötetben még meg nem jelent Móricz, Karinthy, Hunyadi Sándor Írásra bukkant. Legutóbb Karinthy Frigyes “Fo az udvariasság” cí­mű humoreszkjét fedezték fel, melyben maró sza­tírával szol arról, hogy az udvarias frázisok, évszá­zados konvenciók mögött, mennyi álszent hazug­ság, kongo üresség rejtőzik. “Gondoljatok csak el — irta többek között Ka­rinthy — hogy kell vigyázni, mert ezen a ponton a sablonok, a kötelező formák evszazadospongyola- sághoz es felületességhez szoktatták a kulturembert. Hogy csak a legközelebbi példát vegyem: hányán vannak, akik szemrebbenés nélkül képebe mondjak önagyságának“kezét csókolom”,ugyanakkor eszük­ben sincs kezet csókolni... Mas formalitásoknál is csakhamar kiderülne, hogy óvatosságot igenyelnek.. Például azt mondom, hogy “alazatos szolgája va­gyok kedves Bamberger ur.” Na, mondhatná Bamberger úr, ebben a lidérc- nyomasos világban jo, hogy szol, pucolja csak ki a cipőmet fiam, aztan hozza utánam ezt a csomagot. Kénytelen volnék engedelmeskedni, legfeljebb kérhetném a béremet, mint háztartási alkalmazott, de azt is csak inkább es feltéve, hogy nem tagad­tam meg gazdam parancsát. Nagyon hamar eltűnne ebből a világból a mi vi­lágunk legjellemzőbb modorossága, amit narkoti­kumnak és önzésünk leplezesere használunk: a hi- zelges vagy egyszerűbb szóval, a cukrozas es csa- csenolás. Hamar le kellene szokni a “van szerencsém”-ről es “ajánlom magamat”-ről. Előbbi bemondásnál az üdvözölt joggal követelhetne províziót az általa fel­idézett szerencsés fordulat erkölcsi es anyagi elő­nyeinek gyümölcséből, utóbbinál visszautasíthatná az ajanlkozást s felszólíthatna ügyfelét, hogy ajánl­jon valami jobbat sajátmagánál. Jöhetne egy még szigorúbb rendelet is, amely egyszerűen kimondaná, hogy minden hízelgő szó­ért erkölcsi és anyagi felelősséget kell vallatnia an­nak, aki használja, olyanfeleképpen, mint ahogy Amerikában házassági igeretnek számit, ha valaki bokol egy hölgynek, abból indulva ki, hogy tisztes­séges férfi csak tisztességes szándékkal udvarolhat tisztességes nőnek, különben gyanúba esik, hogy el akarta csavarni a fejet s ezzel rontotta a hölgy eselyeit. Van is a dologban valami, mert aki nekem hizeleg es bókol, az önérzetemet fokozza, ezzel együtt emeli az elettel szemben való igényeim szín­vonalat s végeredményben ö felelős érte, ha ma­gasabb igényeim s az elet által nyújtható javak kö­zött diszparitas mutatkozik utóbb. Tehat fizessen, aki hízelegni akar, mégpedig előre. Nekem ne mondja, hogy aszongya, Olgica, milyen gyönyörű maga, el vagyok kabulva. A kábítószerek, amennyiben törvényesen árusíthatok, mint az alko­hol, koffein, csekély mértékben a kokain s az ópi­um, előállításuk révén penzbe kerülhet, s aki élvezi őket,nem élvezheti ingyen. Olgica egész bátran hord­hatna egy kis bukszát, ízléses kivitelben, amibe egy ilyen elvezet elismerése után rögtön kerhetne a li­mitált egységárát. Tessek elhinni, kábító szépségé neki is annyiba van, még igy is ráfizet. Némi költ- ségmegtérités hasznosan emelne a tóbbtermeles le­hetőséget. Érdekes! A szellemi élvezeteket senki se kivanja ingyen, a lapot, könyvet, mozit, színházat meg kell fizetni, miért osztogatják az érzékszervek élvezetet okozo bajokat atabotába, mint a bolond? Egy csapasra kiderülne ebben a reálisan gondolko­dó világban, hogy a potyán hízelgők es csacsenolók siserahadat a nevetséges s ostoba emberi hiúság te­nyésztette a világon, ráfizetve az üzletre, azért sza­porodott igy el ez a műfaj. Megfordulna a Lafon- taine-mese rpkáról es a hollóról. Nem a holló ejtene » t íj « t ki a sajtot a hangját dicsérő hízelgő szóra, eppen ellenkezőleg. Holló Toncsi szubrett-primadonna nyúzna le a bőrét, amiért magasztalta. Ez különben mar ma is igy van, nagyon szép kékrokát láttám tegnap a Toncsin. Ha a hizelges világában ilyen szépén kialakulna a kereslet es kínálat egészséges hullámzása, egyszeri­ben végeszakadna a felelőtlen cukrozasnak. Meg­indulna a lefelé licitálás, az alku, az a tárgyalási modor, amelyben a vevőnek érdeke, hogy az árut ócsárolja, az eladónak pedig, hogy dicsélje. Igen jo társasági modornak számítanak az alabbi párbeszédek: — Jónapot Malcsika, maga is eljött? De rondának tetszik lenni. — Hogy én ronda vagyok. Mondhatom maga is jól ért a női szépséghez, nézze meg a pro­filomat, igy oldalról, meg a szememet, ha igy föl­felé nezek, ábrándosán — ez magának ronda? Ne blamirozza magát. Szász Zoltán tegnap jelentette ki a szakértői szemlén, hogy a legjobb rassz vagyok — fogja meg ezt a bort, itt a karomon, csak fogja meg bátran, ezt gyűrheti, ahogy akarja, nezze, hogy kiugrik! Príma bőr, én mondom maganak. — Na jó, jó bőr megjaija, de azt ismerje el, hogy a kezei rémesek — labnak is nagy volna! — Micsoda? Az én hires szép kezeim? — Lehet hogy szepek, de szörnyű nagyok, nekem nem kell, ha ráfizet sem! Kezeit sokallom, megyek az Olgicá- hoz. Most veszem eszre, nem is olyan rémes ez az álom. A hizelges azért nem veszne ki a világból, csak szerepet cserélne. Mindenki saját magát dicsérne es a többieket gyalázná. Esküszöm, mind a két szerep jobb kezbe kerülne, sokkal többet lehetne kihozni a szövegből. Es napirenden volna, amit minap szorakozottsag- bol mondtam Gézának. — Ejnye csak — ki is di­csért a napokban, te Géza, nem jut eszembe... Mi­re Géza mohón: — Na ne légy olyan szórakozott. Ki volt az, törd a fejed... Mire a nagy unszolásra vegre fejemhez kap­tam: t | — Tudom mar! Te voltai az!-Humort* Nagymama az unokáját faggatja: — Mit vegyek a születésnapodra fiacskám ? — Hanglemezeket! — Jaj, de milyeneket, hogyan találom el az Ízlé­sedet? — Egyszerű, Nagymamikam; az üzletben hallgass meg legalább húsz lemezt, es amelyikek neked nem tetszenek, azokat nyugodtan megveheted. . . — Milyen csendben vannak! Elő­ször néznek színes tévét! — Képzelje el, mi történt velem. A hatodik emeleten lakom, és teg­nap, amikor kinéztem az ablakon, leestem! — A hatodik emeletről? És még él? — Igen. Mert befelé estem. > > — Pincér, pincér! — Parancsoljon, vendég úr! — Nézze kérem, a tejeskavemban egy gomb van. — Hála istennek — sóhajt a pincér — csakhogy megvan, a szakácsnő mar tegnap óta keresi ezt a drá­ga gombot. VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZAGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST SOth STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÖSNE, igazgató , Bejárat: 1545 2ná Aye.

Next

/
Thumbnails
Contents