Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-08-09 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Thursday, Aug. 9. 1973 » Az öreg ott kuporgott a nyári konyhában, amely - ;k már csak az elnevezese volt a régi, egyébként »káig lomtárnak használtak a foosztalyvezetoek. ésbbb ott lakott Rex a vadászvizsla. De hogy sze- ;ny Rex kimúlt, hát odatelepitették az öreget. Nem larad kihasználatlanul egy akkora helyiség. A villa ötszobás volt ugyan, de az öreg is belátta, ogy nem lakhat ott. Állandóan köhögött, kráko- Dtt, meg sokszor napokig feküdt, ha kiújult a reuma • t,amit még az első világháboruban szedett össze. 0- rankor bizony nem tudott fát vágni, meg udvart Spörgetni, es a brikettét sem tudta felhordani a incébol, hogy jó meleg legyen a villa minden szo- ájaban. Enni sem evett valami gusztusosán. Nem volt mar gy foga sem, igy csak nyamnyogott, amitol a melyének elment az étvágy a, es megfájdult a feje. — Nem bírom! — panaszkodott minduntalan a etjének — Meglátod egyszer az idegosztályon kó- ök ki. Képtelen vagyok ránevelni, hogy kulturem- íer módjára viselkedjen! Örökké összehúzza lábával a szőnyeget, beleül piszkos ruhájával a fotelba is ha nem ügyelnékfbiztosan a hamutartó mellé ha- nuzna! De a legtöbb komplikáció akkor keletkezett, ha társaság érkezett. Sokáig nem tudták eldönteni, hogy mit mondjanak, ki az az elhanyagolt külsejű kis »örcs, aki ott ténfereg a villában. Egy ideig vincellérnek mondtak, bar szólójuk nem volt, de ezt a ven* dégek nem tudhatták, aztán lett belőle favágó, majd sekrestyés, aki itt húzódott meg a pap haragja elöl, sót egyik télen remetenek is hazudták, aki egy fa odvából menekült hozzájuk. — Az apám — vallotta be egyszer részegen a főosztályvezető, de mivel a baráti kör tagjai közül mindenki úgy tudta, hogy az apja Kanadában hoteltulajdonos, igy elnéző meghatódással vették tudomásul ezt a kijelentest. Istenem, hogy vágyik szegény fiú a távolban élő apa után! Végül nem maradt más megoldás, mint a nyári konyha. — Itt aztán nincs perzsaszönyeg apam! — hunyorított rá cinkosan a főosztályvezető, amikor atki- sérték az öreget — Itt azt csinálhat, amit akar! Meg táncolhat is! Ráült a vaságyra, a tenyerével megpaskolta a szál- i mazsákot. — Legszívesebben en aludnék itt! Olyan ez,mint egy legénylakás. Bedurrant a vaskályhába, aztan magára teríti a pokrocot. Ha nem eleg, vannak ott zsákok is. Meg akár nőket is fogadhat. . .! Az öreg válaszolni akart, de a szava köhögésbe fulladt. És a köhögése úgy hatott, mint egy fájdalmas elnyújtott ugatás. Az osztályvezető később sokszor hallotta ezt éjszakánként, amikor a szel zörgette a villa ablakait. Olyankor a fejére húzta a pehelypaplant és elképzelte, hogy az apja valóban Kanadában el, mint hoteltulajdonos. Minden rendbe lett volna, de egy napon uj vizslát kapott a főosztályvezető. Az igazgatója lepte meg vele, aki maga is nagy vadasz volt és értett a vizslákhoz. — Kitűnő kutya ! — mondta az osztályvezetőnek, aki boldogan mosolygott a megtiszteltetéstől. — Meglásd jobb mint az előző! Csak tartsd nagyon jól, de hát ezt fölösleges is mondanom, hiszen te nemcsak jó vezető, de vérbeli vadasz is vagy. Tudod, hogy kell bánni egy kutyával. Az osztályvezető hazavitte a vizslat, de a nyári konyha elé erve rádöbbent, hogy bizony az foglalt. Most mit csináljon? Itt az uj vizsla és a nyári konyha foglalt! — Es a szociális otthon mire való? — vakargatta meg a kutya fejet a felesege, aki kijött az ugatasra.— Hányszor mondtam mar neked! — De szivecském, mégis csak az apám. . . Valahol ellakhatna itt! — Mi meg beleörülnénk! Attól a szörnyű köhö - géstöl, mar igy is alig bírok aludni és amikor találkozom vele, mindig úgy néz rám, mint egy gyi kosra. — Ugyan! Hiszen alig latjuk! Naphosszat bent ül a vaságyon! — Nem fiacskám — razta meg a fejet az asszony — vidd csak be szépen szociális otthonba. Te el tudod intézni, hogy helyet kapjon! Vagy azt akarod - né - zett szomorúan a vizslára —, hogy ez a gyönyörű kutyus megfázzon és meghaljon kint a hidegben? Ez hatott az ingadozó fiúra. Hosszú utánjárás u- tán beutaltatta az öreget egy szociális otthonba, addig a vizsla bent lakott velük, csak amikor megürült a nyári konyha, költöztették ki. Előbb persze illendően kitakarítottak, meg átfestettek, mert az Öreg igazán rendetlen ember volt! Azt a szép nyári konyhát, amiben még a főosztályvezető is ellakott volna, teleköpdöste tökmaggal. A falra pedig egy megszenesedett fadarabbal mindenfele ostobaságokat firkált a szeretetrol. FELHŐK Jön az a lány, alkonytájba.- Megremeg a nyírfaerdö - Terített ürüsubára lehever egy bárányfelhő. Holnapután éjszakára- ha a hold harmadszor feljö - elszáll a legény subája: egy magányos viharfelhő . . . Sárándi József BALLADA Erdőtűzzé lombosodom, fehéren izzanak ágaim, menekülnék a madarakkal, — leégtek a szárnyaim. Kitépett gyökerekkel Hozzád kéne szaladnom — jössz szélbe öltözötten — itt kell nekem maradnom. Rostjaim ropogását hallod a szerelem-lázban, rám fújsz, fényedet látod a szított lángban. Egymástól vagyunk szépek, susogja most a vér. Holnap szívünkbe mártja kristály-pengéjét a tél. Kovács József OLVAD A VAS, GYÖRGY DÖRGŐ MELLKASÁN ropog dózsa csontja ördögfekete düh habzik halál-feszes karókon száraz koponyák zörögnek olvad a vas györgy dörgő mellkasán ropog kemény csontja moccanatlan lángol tölgyből-hasított feje irtózik rühes lerogyástól megsüti magát elevenen ökle megrohad bele ropog verhetetlen csontja megfeszített seregét bukva dübörgő szivével táltos rohamra szítja irtózik rühes lerogyástól ropog eleven csontja az első kaszát foggal kinyújtja Zsadányi Lajos FÚGA A vizek fölött nyugalom van. A szemedben egy szitakötő röpdös nem tud leszállni kering örökké. Jön a bárányszínű éj világítanak a kertben a mákgubók. Most szakad föl a némaság romjai közt a múltnak térdepel az élő. Milyen szép a szived, mint a lóhere virága. Nem tudom kezembe ■ fogni ■- csak nézem messziről, simítom a bőröd, mint a füveket. Behúnyom a szemem s érzem a vizek fölött nyugalom van. K10LVÁSTAÓ A LÁPÓI ? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE!
